A gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) régóta ismert Magyarországon, mint a kalászos gabonák fiatalkori károsítója.
A gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) régóta ismert Magyarországon, mint a kalászos gabonák fiatalkori károsítója. Károsításával szinte minden évben számolni kell, különösen a kalászosok váltónövény nélkül történő termesztése esetén. Ugyanakkor ez a károsító egyes években szereti meglepni a gazdálkodókat jelentős egyedszámú, foltokra korlátozódó, de durva mértékű jelenlétével és kártételével, amely gyakran váratlanul éri a termesztőket.
A gabonafutrinka életmódja már jól ismert a hazai gabonatermesztők számára. Évente egy nemzedéke van. A fő károsító alak a lárva (1. kép), mely ősszel és tavasszal is károsíthat (2-3. kép). Ugyanakkor „gyenge pont” a kártevő élete során a peterakás, mivel petéit nyáron rakja le, amelyhez lehetőleg minél nedvesebb, puhább talajt igényel.
Az elmúlt két év időjárásának hatásai
A gabonafutrinka számára döntő jelentőségű, hogy a peterakás idején milyen az időjárás, talál-e kellően nedves talajt. E tekintetben a szélsőségesen csapadékos 2014. év messzemenően kielégítette a kártevő „elvárásait”. A nyár során egymást érték az esőzések, sok helyütt emiatt a szalmát sem bálázták be, és szedték fel a gabonatarlókról. De a szalma okozta árnyékolás és nedvesebb talajállapot az évben nem is volt szükséges a károsítónak a peterakáshoz. Egész nyáron folyamatosan nedves volt a talaj, a gabonafutrinka szinte bárhol ideális állapotokat talált. A kártevőnépesség a teljes gabonatermő területen szét tudott oszlani, amely azzal a következménnyel járt, hogy nagyobb, az őszi vetéseket durván fenyegető kártevő egyedsűrűség nem alakult ki szinte sehol.
1. kép: Gabonafutrinka lárvája és kártétele
A 2015. év ezzel szemben száraz nyarat, legalább öt, szélsőségesen magas hőmérséklettel járó hőhullámot hozott, amely az aratás után nem tette lehetővé sok helyen a tarlók hántását, a tarlómaradványok és a szalma talajba munkálását. Ennek nyomán ősszel, a gabonák vetése után, a szalmával dúsabban borított területeken – a túlságosan tág szén–nitrogén arány következtében – sok helyütt alakultak ki enyhébb-erősebb, pentozánhatás miatti sárgulások és sajnos csócsárló kártételek is. Tavaly a gabonafutrinka csak ott tudott némileg nedvesebb, a peterakásra alkalmasabb talajt találni a kalászosok tarlóin, ahol több volt a szalma az átlagosnál.
2. kép: Csócsárló által károsított őszi árpa növények
Ugyanakkor a károsítónak (amelynek állománya a megelőző év kedvező időjárása miatt némileg nagyobb volt az átlagosnál) ez a kényszerű koncentrációja több helyütt látványos; foltokban az őszi vetések súlyos mértékű károsodását okozta.
Védekezési lehetőségek
A gabonafutrinka lárvái ellen nem túl problematikus a védekezés. Sajnálatos módon e kártevő ellen a régi, jól bevált előrejelzési módszereket (pl. búzacsomós csalogatás) már szinte alig alkalmazzák. Gyakorlatilag az országban minimálisra tehető azon gazdálkodók száma, akik valamilyen szinten előrejelzésre alapozzák a védekezést. Így viszont már csak az állománykezelés útján tudnak védekezni a kártevő ellen, amikor már a táblákon észlelni lehet a lárvák tömeges kártételét. Az állománykezelés (megfelelő kivitelezés esetén) kellően hatékony, de a kártételt már nem tudja megakadályozni. Jobb, ha a kártevő jelenlétének és mennyiségének pontos ismeretében (ezt szolgálná az előrejelzés!) más, esetenként jóval eredményesebb módszereket is be lehet vetni.
3. kép: Súlyos, növénypusztulást okozó károsítás
A csócsárló ellen jelen időszakban Magyarországon talajfertőtlenítésre csak a teflutrin hatóanyagú Force 10 CS talajfertőtlenítő készítmény engedélyezett. Hatékonysága nagyon jó, ugyanakkor enyhén gázosodó jellege miatt a kezelés és az azt lezáró talajmunka pontos időzítését követeli meg (1. táblázat). Nyilvánvalóan ez a megoldás preventív jellegű, tehát akkor alkalmazható, ha ismerjük az adott táblák csócsárlófertőzöttségét. Természetesen minden fertőzöttségi adat nélkül is dönthetünk a talajfertőtlenítés alkalmazása mellett, akár más károsítók (pl. drótférgek, főképp korai vetés esetén) jelenléte miatt is. Ugyanakkor az ilyen kezelés esetenként pénz kidobásához is vezethet, amennyiben semmilyen kártevő sem indokolná a védekezést, de a kártevőhelyzet ismerete nélkül a talajfertőtlenítés mellett döntünk.
Hasonló a helyzet az inszekticidet önmagában, vagy fungiciddel kombinációban alkalmazó csávázószerek felhasználása során is (2. táblázat). Ezek a készítmények hatékonyak, de alkalmazásuk plusz költséggel jár, használatuk kellő fertőzés híján szintén a felesleges költségek generálását eredményezi. A csávázószerek alkalmazását ráadásul hátráltathatja a vetés után mind a szárazság, mind pedig a szélsőséges mértékű csapadék hullása is. Előbbi esetben a mag kikel ugyan, de a csávázószer alig szívódik fel a nedvesség hiánya miatt. Ilyenkor a vontatottan fejlődő növényt a kártevő sokkal tovább tudja a legérzékenyebb, legfiatalabb állapotban támadni, ezáltal csávázás ide vagy oda, súlyos mértékű kártétel is kialakulhat. Az ellenkező eset sem éppen ideális. Ha sok, a vetés utáni hónapban több mint 100 mm csapadék éri a területet, az esetleg képes úgy leoldani, lemosni, felhígítani a magra juttatott csávázószert, hogy az már csak minimális mértékben képes bejutni a növénybe és kifejteni a hatását.
Ilyenkor elmarad a növényi fejlődés blokkolása miatt kialakuló extra károsítás, de a csócsárló ettől függetlenül átlagos mértékű kártétel erejéig károsítani fogja a növényzetet. Ebben az esetben döntően a károsítók száma szabja meg a kártétel mértékét.
Előfordul olyan mértékű károsítás is, amikor az őszi kalászos állomány rentábilisan már nem menthető meg, így a növényzet kitárcsázása után tavasszal más kultúrával fogják majd a területet hasznosítani. Ilyen esetekben mindenképpen tartózkodni kell a tavaszi kalászos vetésétől.
Ez esetben ugyanis a már áttelelt, fejlett, nagy étvágyú lárvák találkoznak a fiatal, kis lombozatú, lassan fejlődő növényekkel. Tehát amennyiben a kiszántott őszi kalászos helyére tavaszi gabona kerülne, úgy minden bizonnyal az eredetinél is súlyosabb kártétel alakulna ki.
A gabonafutrinka lárvája, a csócsárló nem leküzdhetetlen ellenfél. A védekezésre több hatékony készítmény is a rendelkezésünkre áll (3. táblázat). Ugyanakkor e kártevő esetében is a védekezés eredményessége döntően nem a szerválasztáson, hanem a helyes időzítésen múlik.
Hertelendy Péter
Agrofil-SzMI Kft., Püski
