Az alma, körte, őszibarack, szilva és kajszibarack ültetvényekben napjainkig meghatározó jelentőségű kártevők a gyümölcsmolyok.
A gyümölcsültetvények többségében, nevezetesen az alma, körte, őszibarack, szilva és kajszibarack ültetvényekben napjainkig meghatározó jelentőségű kártevők a gyümölcsmolyok. Hatékony védekezés hiányában kártételük a termesztés eredményességét alapjaiban kérdőjelezi meg.
A gyümölcsmolyok elleni növényvédelem gyakorlatában az elmúlt évtizedekben világszerte számos változás történt. Előtérbe kerültek a kártevők természetes ellenségeinek kímélését szolgáló növényvédelmi eljárások. Szemléletváltás történt a növényvédő szerek felhasználásában is, ahol a széles hatásspektrumú, ingerületvezetést gátló növényvédő szereket fokozatosan felváltotta a rovarnövekedést szabályozó (IGR) készítmények használata. A környezetkímélő, előrejelzésre alapozott eljárások mellett a szexferomonok felhasználási lehetőségének bővülése révén egyre nagyobb teret hódított a légtértelítéses eljárás. Mind az előrejelzésre alapozott, parazitoidokat kímélő, szelektív növényvédő szerek használata, mind a légtértelítéses eljárás eredményes védelmet nyújthat a gyümölcsmolyok ellen, ha azok végrehajtása során birtokunkban van néhány alapvetően fontos tudnivaló.
A légtértelítés bevezetését világszerte nagy várakozás kísérte és mára már elegendő tapasztalat gyűlt össze ahhoz, hogy a módszer eredményes alkalmazásának feltételrendszerét körvonalazzuk. A kétségtelenül drága védekezési eljárás előnyeként említhető, hogy egyre több üzemi felmérés igazolja a gyümölcsmolyok peszticid-rezisztenciájának kialakulását. Ilyen ültetvényekben, a várható kártétel elkerülése érdekében új hatóanyagok használata, vagy a légtértelítéses módszer bevezetése lehet reális alternatíva. A gazdaságos felhasználás különösen olyan ültetvényekben képzelhető el, ahol a termesztés tényezőinek többsége optimalizált, az átlagnál magasabb termésátlagok érhetők el, és a termésbiztonság kielégítő. A légtértelítéses technológia, ellentétben a hagyományos növényvédelmi módszerekkel, környezetvédelmi és toxikológiai szempontból veszélytelen. Ezenkívül, hasonlóan a szelektív hatású inszekticidekhez, szintén fajspecifikus.
1. kép: Az ékes sodrómoly lárvája
A felhasználók sikertelenségének gyakori oka, hogy a légtértelítés során a feromont a klasszikus inszekticidek módjára kívánja felhasználni, így már a kijuttatás első évében látványos hatással számol. Ez tulajdonképpen nem is csoda, hiszen nem könnyű elszakadni olyan növényvédelmi gyakorlattól, amit már több évtizede használnak. Ha a gyümölcsmolyok elleni védekezés során a légtértelítést választjuk, akkor szükség van a szemléletváltásra is.
A légtértelítéses technológia azon alapszik, hogy az ültetvény légkörébe kijuttatott szexferomon-koncentráció gátolja a kártevő hímek és nőstények találkozását, ezáltal csökkentve a megtermékenyülés esélyét, illetve az utódnemzedék kártételét. Tehát a légtértelítéses módszer használata során célunk egy olyan populációszint fenntartása a kezelt ültetvényben, amely kártételi küszöbértéke az elvárható szint alatt marad. Az esetek többségében a légtértelítés bevezetésére már egy kialakult kártevő populációval rendelkező ültetvényben kerül sor. Ezekben az ültetvényekben szükséges előzetes felméréseket végezni az induló populáció megállapítására. Ezt az előző nemzedék kártételének (gyümölcs, hajtás) mértéke alapján állapíthatjuk meg. Amennyiben ez a kártételi küszöbérték túl magas, szükséges a népesség egyedszámának csökkentése érdekében rovarölő szeres kezelésekkel kiegészítenünk a légtértelítést. A kiegészítő kezelések számát az ültetvényben található kártevőpopuláció csökkenésének mértéke határozza meg. Ezekre a kiegészítő kezelésekre nagy kártevő-egyedsűrűséggel rendelkező ültetvényben akár évekig is szükség lehet, mikorra a kártevő már olyan kicsiny számban fordul elő, hogy a légtértelítés önmagában is képes azt korlátozni. Az újonnan telepített ültetvényben, ahol még nem kell számolnunk a kártevő jelentős egyedszámával, ott a légtértelítés már a kezdeti időszakban is kielégítő eredményt nyújthat, és a továbbiakban önmagában is hatékony.
A légtértelítés sikerességét befolyásoló tényezők
A légtértelítés sikerének számos feltétele van, amelyek jelentőségét általában alábecsülik.
2. kép: Az ékes sodrómoly kártétele almán
A légtértelítés bevezetésekor feltétlenül figyelembe kell vennünk: a kezelt ültetvényben található kártevő-populáció nagyságát, az ültetvénybe idegen területről berepülő megtermékenyített nőstények utódai által okozott potenciális kártételt, továbbá az inszekticides kezelések csökkentése következtében megjelenő másodlagos kártevők várható kártételét. Utóbbi fontosságát erősíti meg egy Bács-Kiskun megyei, almamoly ellen több éve légtértelített almaültetvényben végzett vizsgálat. A vizsgálat célja a légtértelített területen előforduló gyümölcskártevők meghatározása volt. Több ezer gyümölcsöt megvizsgálva a begyűjtött lárvákból két faj került kinevelésre az egyik az almamoly (Cydia pomonella), a másik az ékes sodrómoly (Argyrotaenia pulchellana) volt (1. táblázat). Ez utóbbi faj Magyarország egész területén megtalálható, viszont az ország középső részein gyakoribb az előfordulása. Csak ritkán jelentkezik nagyobb egyedszámmal és a hagyományos védekezésben számottevő kártételt nem okoz. Ezt támasztja alá, hogy a légtértelített terület mellett található kémiai védekezésben részesített ültetvényben sem a lárvával, sem a kártételével nem találkoztunk, ezzel ellentétben a légtértelített területen számottevő kártétellel jelentkezett (1,2. kép). Éppen ezért, illetve a mérsékelt növényvédő szeres kezelések következtében elszaporodó, vagy betelepülő kártevők miatt szükséges a tartósan légtértelítéssel kezelt ültetvényekben a gyümölcsös kártevőegyüttesének monitorozása.
A légtértelítés napjainkban a kártevők, elsősorban a gyümölcsmolyok elleni védelem legkorszerűbb, egyben környezetbarát módszere. Azonban bármelyik környezetbarát módszert is válasszuk ültetvényünkben a gyümölcsmolyok elleni védelemre, a kártevők folyamatos megfigyelése, az adatok begyűjtése és feldolgozása elkerülhetetlen feladat, amelyhez egyúttal az üzemi növényvédős szakértelme is nélkülözhetetlen.
Ezúton szeretném megköszönni Szél Norbertnek a vizsgálat során nyújtott munkáját és a Jeli 2000 Kft.-nek, hogy lehetőséget adott a vizsgálat elvégzésére.
Fotó: A szerző felvételei
Dr. Hári Katalin
SZIE Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
