Hashajtó hatású zöldségek és gyümölcsök, amelyekkel érdemes óvatosan bánni

Lássuk, melyek azok a gyümölcsök és zöldségek, amelyekből csak igazán kis mennyiséget szabad egyszerre elfogyasztani!

1. Szecsuáni borsfa (Zanthoxylum simulans): a hazánkban is kapható egzotikus cserje termése az ázsiai konyha egyik legkedveltebb fűszere, amely egyszerre borsos-mentás és citromos aromájú, így elképesztő ízeket varázsol a keleti ételekbe. Hátránya, hogy rendkívül erős hashajtó hatással bír, így nagy mennyiségben hamar munkaképtelenné teszi az embert. Éppen ezért önmagában nemigen, inkább fűszerkeverékek alkotóelemeként használják csupán, de úgy is vigyázni kell az ezzel fűszerezett ételkülönlegességekkel.
2. Tamarind (Tamarindus indica): az indiai tamarindusz fa termése, egy olyan gyümölcs, amelyet ételek-italok ízesítésére használnak, különösen a trópusi térségekben. Savanykás íze miatt currykhez keverik, vagy italokat készítenek belőle, de kedvelt desszert alapanyag is, így előszeretettel teszik bonbonokba és süteményekbe is. Gyógynövényként kifejezetten az extrém erős hashajtó hatása miatt használják, így jobb, ha a belőle készült ételeket csak mértékkel fogyasztjuk, ha találkozunk vele egy-egy külföldi utunk során.

^{(Fotó: Thanachot Pongpanich/Pixabay)}

• Durián (Durio zibethinus):A durián egy trópusi gyümölcs, amely Délkelet-Ázsiában, különösen Malajziában, Indonéziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken terem. Erős illata, amely sokak szerint elviselhetetlen (és a kukában rontható szemétre hasonlít) hírhedté teszi, míg azok, akik kedvelik, kellemesen karakteresnek, különlegesnek és egyedinek írják le.

Az íze édeskés-savanykás, így előszeretettel fogyasztják nyersen és desszertekben is annak ellenére, hogy rendkívül erős hashajtó hatású. Ennek ellenére komoly kulturális és társadalmi jelentőséggel is bír Malajziában és Thaiföldön, ahol az emberek hagyományosan a duriánfa alatt gyűlnek össze, például esküvők alkalmával vagy a temetési szertartásokon. Buddhista és hindu ünnepeken is találkozhatunk vele, illetve léteznek kifejezetten a gyümölcsnek szentelt ún. durián-fesztiválok is.

• Feijoa (Feijoa sellowiana): ez a Mirtuszfélék családjába tartozó virágos növényfaj Brazíliában, Paraguayban, Argentínában és Kolumbiában honos. Kis, zöld vagy sárga, ovális alakú gyümölcsöt terem, amelynek íze enyhén édes – hasonlít a guava és az eper ízéhez. Az illata kellemesen aromás, emlékeztethet a citrusfélékre és a mentára. C-vitaminban és rostokban igen gazdag, vélhetően ennek köszönheti erős hashajtó hatását.

^{(Fotó: jamstraightuk/Pixabay)}

• Szilva (Prunus domestica): A hazai piacon az egész idényben kapható szilva finom, édes íze mellett arról híres, hogy orvosolja a székrekedést és az emésztési panaszokat. Igen ám, de túlzott mennyiségű fogyasztása erős hashajtó hatással jár, ezért mértékletesen szabad csak fogyasztani, hiszen a benne lévő rostok és természetes összetevők, például a szorbit, amennyit használ, annyit árthat is.
• Szőlő (Vitis): A szőlő széles körben ismert hashajtó hatásáról, amelyet a héjában található rostoknak „köszönhet”. Ezek persze „egészséges” mennyiség esetén támogatják az emésztési folyamatokat, és csak akkor gyötrik meg az embert, ha túl sokat fogyaszt a lédús, ízletes gyümölcsből. A szőlő magas víztartalma szintén serkentőleg hat a bélmozgásra, ezért hiába mézédes, hiába „eteti magát”, mértékkel kell a tányérunkra pakolni.
• Cékla (Beta vulgaris subsp. vulgaris ‘Conditiva Group’): A cékla hashajtó hatását főként a benne lévő rostok és a természetes cukrok okozzák. Ezek a természetes összetevők hozzájárulhatnak az emésztőrendszer egészséghez és segíthetnek a bélműködés normalizálásában, ugyanakkor túlzott mennyiségben hasmenést, és emésztőrendszeri diszkomfort-érzést okozhatnak.
• Szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua): A szentjánoskenyérfa egy trópusi és szubtrópusi területeken elterjedt fás szárú növényfaj, amely a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. Sötétbarna hüvelytermése, a szentjánoskenyér 8-12 magot zár magába, amelyek a termésfal húsos részébe ágyazódnak. A szentjánoskenyérmagot többféle módon is felhasználják az élelmiszeriparban és a gasztronómiában, ám ebben az esetben is jó ha tudjuk, hogy a szentjánoskenyérmagot tartalmazó élelmiszerek nagy mennyiségben hashajtó hatásúak lehetnek.

Mennyi az annyi?
A napi rostbevitelre vonatkozó általános ajánlás körülbelül 25-30 gramm – felnőttek esetében, ez a mennyiség azonban az egyéni szükségletek alapján változhat. Tehát például, ha valaki naponta eszik 150 gramm szőlőt, akkor ez „egészséges” mennyiségnek számít, de ha valaki naponta 500 gramm szőlőt fogyaszt el, akkor ez már túlzottan nagy mennyiségnek számít, és ebből kifolyólag emésztési problémákat okozhat.

^{(Fotó: DEZALB/Pixabay)}