A boltokban, piacokon kapható paradicsomok szépek, mutatósak, kemények és pirosak, vagyis igazán „piacosak”, ám egy nagy baj mégis van velük: gyakran meglehetősen íztelenek. Sok fejlesztőcég már dolgozik a megoldáson, ám a kiskerti paradicsom „megédesítésére” is akad egy-két hasznos trükk.
A szakmai weboldalakon, a közösségi térben sűrűn rábukkanhatunk olyan tanácsokra, amelyek ízletesebb paradicsomot garantálnak a termesztőknek. Ilyen például az, hogy szórjunk a növény töve mellé egy kevés szódabikarbónát, mert az lúgosít, csökkenti a talaj savasságát, így a gyümölcs íze élvezhetőbb lesz. A trágyánk legyen káliummal és magnéziummal dúsított.
Az is jó megoldás, ha összetört, megszárított tojáshéjat teszünk az ültetőföldbe, mert ezzel kalciumhoz juttatjuk a növényt, és megelőzhetjük a csúcsrothadás nevű betegséget. A tojás jellegzetes szaga bizonyos kártevőket is távol tart.
Ügyeljünk arra, hogy a paradicsom mindig kapjon elegendő vizet (de ne túl sokat, nehogy berohadjon a gyökere), a víztől ugyanis lédúsabb és finomabb lesz a bogyó. A növény a félárnyékos helyet kedveli a legjobban, napi 5 óra közvetlen napfény elég számára.
A Breedx nevű fejlesztőcég is gőzerővel dolgozik azon, hogy valóban ízletes paradicsomfajtákat juttasson el a termesztőkhöz. A cél az, hogy megváltoztassák a fruktóz/glükóz arányt, illetve az édesség és savasság egyensúlyát, amitől komoly ízjavulást várnak.
Efféle kísérletek már Izraelben is zajlottak az 1980-as évek közepén. Akkor azt a stratégiát alkalmazták, hogy vadon élő paradicsomfajtákat használtak fel, elsősorban azért, hogy javítsák a cukor-anyagcserét és -felhalmozódást a kereskedelmi célú gyümölcsökben.
A 2017-ben alapított Breedx cég már egy jelentős eredményt letett az asztalra, hiszen sikerült számottevő mértékben ellenállóvá tenniük a paradicsomaikat a ToBRFV vírussal szemben, amely ráncossá teszi a növény levelének felületét, foltok jelennek meg rajta, és a termésen is sárgás-barnás foltok keletkeznek.
Az „ízességre” irányuló kutatásaik során pedig sikerült a szacharóz-akkumulációs képességet hagyományos nemesítéssel átültetniük, és ezáltal édesebb bogyótermést létrehozniuk. A későbbiekben a fruktóz/glükóz arányt is meg kívánják változtatni, abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy a fruktóz kétszer olyan édes, mint a glükóz. Legalább két olyan gént már azonosítani is tudtak, amelyek ezért a bizonyos arányért felelősek.
