Amikor a méltán híres budapesti Pipacs pékség kínálatában egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei termelő lekvárjaira bukkantam, azonnal az jutott eszembe, hogy ezeknek a termékeknek rendkívülinek kell lenniük, ha ilyen messze is megvetették a lábukat, hiszen a főváros közelségében is számos magas minőségű lekvárt produkáló vállalkozás működik. Aztán megkóstoltam a szamócát, amelyben nem is egyszerűen csak gyümölcsdarabkák voltak, hanem sokkal inkább egyfajta eperkoncentrátum, és igazolódott feltételezésem.
Látogatásomkor szezon előtti készülődés fogadott a Baktalórántháza mellett fekvő, akácerdővel körülvett Flóra tanyán, ahol a szilva és meggyültetvények egy része, illetve a szamóca teljes egésze található. Az itt lévő épületegyüttesben, ahol a házigazdámmal, Százvainé Tatár Csillával beszélgetek, zajlik a gyümölcsök tárolása és feldolgozása is.
Csillától megtudtam, hogy a mostani csend és nyugalom rövidesen megszűnik, hiszen hamarosan indul a bodzaszezon, amelynek dömpingje két-három hétre tehető, de a végleges munkálatokkal együtt mintegy másfél hónapot vesz majd igénybe. A helyzetet nem könnyíti, hogy eközben a szamóca is megérik, így azt is le kell szedni, mosni, tisztítani és lefagyasztani, majd, ha a bodzát szállító tartálykocsik kigördültek, azonnal neki kell kezdeni a befőzésnek, hiszen ezt követően már nincs megállás a szüretek és feldolgozások sorában egészen késő őszig.
Diótenger, 2016-ban és 2018-ban is jó év volt
A Quali-T Bt. ugyanis a már megismert, és függőséget okozó lekvárokon túl bodzafeldolgozással is foglalkozik. Sőt, mint megtudom, ez az, ami jelenleg a cég gazdálkodásának legerősebb pillérje. A biofeldolgozáson kívül ugyanis szinte a kezdetektől készítenek exportra bodzavirág szörpöt, melyet félkész termékként értékesítenek. Szemben a termesztett bodzával, a vadon termő rokonára, annak is a virágára, folyamatos igény van határon túl: a cég hosszú idő óta Nagy-Britanniába exportálja, a több napig cukor szirupban áztatott bodzavirágból készült szörpöt. Hazánkban is van rá kereslet, pl. cukrászatok részéről, de az értékesítés 90%-a továbbra is külföldön történik.
Rendszerváltás, munkanélküliség, kárpótlás: rögös út a mikrovállalkozás felé
Azért nem teljességgel sikertörténet mindez, hiszen minden évben kérdéses, hogy lesz-e megfelelő minőségű virág, illetve lesz-e kéz, amely majd leszedi azt. A Quali-T Bt. cég négy állandó fővel dolgozik, ebbe beletartozik Csilla is, aki vezetőként aféle mindenes, hiszen munkát szervez, alapanyagot biztosít, értékesít, de ha kell, a targoncára is felül. Ez a négy fő jól összeszokott kis közösség, a gondot az idénymunkáknál szükséges külső személyek biztosítása jelenti. Ez lassan ellehetetlenülő feladat: „A közelmúltig egy nagyon jó kis csapatom volt, akikre támaszkodhattam, hívhattam őket, de az elmúlt pár évben szinte mindannyian kimentek külföldre dolgozni. Jelenleg is az új dolgozók felkutatásával próbálkozom.”
Mielőtt a további aktuális problémákra, na meg az eredményekre térnénk, megkérem Csillát, hogy mesélje el, mikor és milyen tervek alapján született meg ez a családi vállalkozás. Ahogy az sejthető volt, kis túlzással, mint minden Szabolcs-Szatmárt-Bereg megyei családnak, nekik is volt pár szilvafájuk, abból a híres penyigei Nemtudom szilvából, amely különösebb gondoskodást nem igényelve, évről évre termett. Mindehhez volt egy nagymama is, aki a több száz éves hagyományok szerint, cukor és mindenféle adalékok nélkül, a régi jól bevált üstjében fel is dolgozta a szilvát.
Néha magasra kell mászni a homoktövisért
Az, hogy elégséges lett volna mindez önmagában egy családi vállalkozás megszületéséhez, az nem tudható, de jött a rendszerváltás, és magával hozta ugyan a kárpótlást, de sajnos egyben a munkanélküliséget is. Így történt, hogy Csilla édesapja közel ötven évesen vegyészként és élelmiszeripari tapasztalatokkal a háta mögött munkanélkülivé vált: „Édesapámnak és édesanyámnak megvolt a szükséges szaktudása, emellett édesanyám hihetetlenül aktív volt, így ők ketten nyerő párost alkotva eldöntötték, hogy vállalkozásba kezdenek. A kárpótlás alapján visszakapott területek aprók voltak és egymástól viszonylag távolabb helyezkedtek el, arra azonban alkalmasak, hogy ezeken bio termesztés kezdődhessen el.
A beregi – pontosabban jándi – földeken szilvát, illetve diót telepítettek, a később vásárolt nyíregyházi és flóratanyasi földeken vegyes gyümölcsösöket alakítottak ki. A gyümölcsösök egy részét, mint a szilvát és a diót korábban sem kezelték kemikáliákkal, így ezek esetében nem jelentett gondot a bio követelmények teljesítése. Azt a szüleim már akkor felismerték, hogy ilyen kicsi, pár hektáros területeken, a meglevő gyümölcskultúrákkal ez lehet egyedül járható út. Azt is tudták, hogy a megtermelt gyümölcsöt célszerű nem alapanyagként, hanem feldolgozott termékként értékesíteni. Ezzel a háttérrel alakult meg a cégünk 1995-ben, egy családi tulajdonú mikrovállalkozásként.
Flórasi csemegék
„Indulás óta a Biokontroll Hungária Kht. tagjai vagyunk, amely biogazdálkodásunkat évente ellenőrzi. A telephelyet, ahol jelenleg is beszélgetünk, 1997-ben vették meg egy félkész üzemépülettel. Mára támogatásoknak, na meg a saját erőnek köszönhetően modern kisüzemmé vált. 2001-ben pályázati forrásból elkészült a hűtőházunk, illetve egy pasztörizáló gépet is vásároltunk.”
Generációváltás, új kihívások
Csilla így egy jól funkcionáló, de számos kihívás előtt álló céget vett át, amikor hátrahagyva az angoltanári pályát 2007-ben teljességgel átvette a családi vállalkozás működtetését. „Addig is a cég közelében voltam, édesapám mellett minden szükséges ismeretet elsajátítottam. Ennek ellenére számos kihívással találtam szembe magam, egyrészről azzal, hogy a meglévő berendezéseket korszerűsíteni kell, másrészről azzal, hogy a termékeinknek újabb értékesítési területeket kell biztosítani, hiszen az elmúlt tíz évben hihetetlen mértékben növekedett azoknak a száma, akik lekvárkészítéssel foglalkoznak.”
A korszerűsítés során ismét tudtak a pályázati forrásra támaszkodni, így a tavalyi évben egy targoncával, egy csigaszivattyúval, illetve egy 300 literes vákuumbepárlóval gazdagodtak. Ez utóbbi használatával elérték azt, hogy a gyümölcsöket jóval rövidebb ideig és alacsonyabb hőfokon kell főzni. Ennek következtében azok nem esnek szét, és az ízük intenzitása is megmarad. „Az általunk előállított termékek magas minőségű alapanyagokból készülnek, így magasabb árfekvésűek is, mint a társaik többsége.” Ennél a pontnál kicsit elidőzünk, hiszen most tudatosul bennem, hogy a dzsemek alkotóelemei közül nem csupán a gyümölcs bio, hanem a hozzáadott nádcukor is. „Nádcukrot használunk, mert kezdetekben a répacukorból nem találtunk biominősítésűt, azóta pedig megtanultunk, és ezzel szeretünk dolgozni.”
A 300 literes vákuumbepárlót a 2018-as pályázat részeként vásárolhatták meg.
Apropó cukor: nem egyszerű a mai, cukor-szkeptikus korban a cukor használat. „Kísérleteztünk édesítőszerek alkalmazásával, de nem kaptuk meg a kívánt eredményt. Egyrészről folyamatosan jelen volt egyfajta nem kívánatos íz, ami a jelenlétükre utalt, másrészt a lekvárok állaga sem az volt, amit látni akartunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy csökkentjük a cukor mennyiségét és a feldolgozott gyümölcs cukortartalmára hagyatkozunk leginkább. Lekvárjaink többsége 80% gyümölcstartalmú, kivéve a szilvát, amely 100% szilvából készül. Az idén két újabb 100%-ban gyümölcsből (vegyes gyümölcsből) készült lekvárt is szeretnénk készíteni, melyeket a télen kísérletezgettünk ki.
Termékeinket elsősorban saját bioalapanyagainkból készítjük. Termesztünk bioszilvát (Penyigeit, Beszterceit), biobodzát, biomeggyet, bioszamócát, biohomoktövist, biobirset és biodiót. A biokajszibarack nagy részét azonban Szikszóról vásároljuk, próbálkoztunk ugyan mi magunk is a termesztéssel, de a nyíregyházi területen kívül máshol nem volt sikeres. Abban az esetben, ha fagykár éri az ültetvényeket, komoly gondot jelent a megfelelő alapanyag beszerzése, egyrészt a minőségük, másrészt az áruk miatt. Egy ilyen kicsi családi vállalkozás számára a terméskiesés akár végzetes is lehet, hiszen a fagyasztó ládákban nincsenek tartalékok, a kész áruból is elvétve marad a szezon végeztével raktáron, ami természetesen öröm is, hiszen azt mutatja, hogy van rájuk kereslet.”
A fejlődés korlátai
„A fogyasztók azonban nem állhatatosak, ha a megszokott helyen nem találják meg a bevált terméket, akkor könnyedén átnyergelnek egy másikra. Ezentúl vannak trendek is, amelyeket figyelembe kell venni. Ezelőtt pár évvel pl. a homoktövis volt a sláger, ez mára visszaszorult, vannak azonban örök kedvencek, ilyen a szilva vagy a kajszi, amelyből akár jóval többet is előállíthatnánk, akkor sem lenne elég. Az előállítás növelésének azonban egyelőre tárgyi korlátai is vannak, de én nem ezt érzem a legnagyobb kihívásnak, hanem azt, hogy nem tudom felmérni, mire lesz az elkövetkező időben fogyasztói igény, hol lehetne ezeket a termékeket a legsikeresebben értékesíteni. Egyszóval a marketing, illetve annak hiánya a legnagyobb akadálya ebben a pillanatban a fejlődésnek. Jellemző módon ezidáig úgymond ránk találtak a partnereink, és nem mi találtunk rájuk.”
Márpedig a jó lekvárnak is kell a cégér, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy Csilla azért ezen a téren is tett már lépéseket, hiszen a termékeik „dizájnja” kiemelkedik a hasonló termékek tengeréből. Az üvegeken szereplő grafika egy ifjú képzőművésznek, Novotny Dórának a munkája. Azért is esett épp erre a választás, mert ennek színei, formavilága tökéletes összhangban van azzal a magas minőségű tartalommal, amit az üvegek magukban rejtenek.
Lekvárok az új cimkével
| Az alábbi receptet Százvainé Tatár Csilla osztotta meg velünk:
Sajttorta szamócadzsemmel Hozzávalók: A sütemény aljához: 20 dkg zabkeksz, 5,5 dkg olvasztott vaj. Elkészítés: A kekszet aprítógéppel aprítjuk és az olvasztott vajjal összegyúrjuk. A masszát egy csatos tortaformába nyomkodjuk. 180 ºC-on 10 percig sütjük. Közben a maradék hozzávalóból összekeverjük a krémet. A kekszes alapra simítjuk és szeletenként 2-3 pötty szamócadzsemet rakunk a masszára. 180 ºC-on kb. 1 óráig sütjük. |
