Ház, táj
Ház, táj

A szabadföldön termesztett paradicsom integrált növényvédelme

A szabadföldön termesztett paradicsom integrált növényvédelme

Agrofórum Online

Hogyan alkalmazhatjuk az integrált növényvédelem elveit a házikertünkben vagy hétvégi telkünkön? Mit tehetünk zöldségeink (pl.: a paradicsom) legteljesebb védelme érdekében? Ehhez nyújt segítséget egy egyetemi kutatás összegyűjtött anyaga.

A legtöbb házikertben vagy hétvégi telken nincs lehetőség fóliasátor vagy üvegház felállítására, így a palántázott zöldségfélék a szabadföldön kell, hogy megállják a helyüket. A legteljesebb siker érdekében meg kell terveznünk növényeink – így a paradicsom – integrált növényvédelmét.

Kétéves egyetemi kutatásom témáját paradicsom tájfajták szabadföldi extenzív termesztési vizsgálata adta, és az ennek során szerzett tapasztalatokat és elméleti tudást szeretném a Kedves Olvasóval megosztani. Az integrált növényvédelem elméleti és gyakorlati vonatkozásairól bővebben a blogon megjelent júliusi cikkek értekeznek.

A paradicsom károsítói és jelenlétük időintervallumai

A palántázott szabadföldi paradicsom védelme február elejétől egészen szeptember végéig tart (Glits és munkatársai 1997). Már februárban, a palántanevelés időszakában gondoskodnunk kell a gyökérgubacs-fonálférgek, a különböző vírusfajok, a xantomónászos betegség és a gyomnövények elleni védelemről. A gyommentességet egészen július végéig megállás nélkül biztosítanunk kell a paradicsomnak. Március végén indul a fitoftórás, szeptóriás és alternáriás fertőzés, valamint a palántadőlés kórokozói elleni védekezés. Áprilisban a minden évben megjelenő levéltetvek, és a melegebb tavaszi hónapokban korábban megjelenő gyapottok-bagolylepke elleni védekezés indul. Májusban a palántadőlést, vírusfajokat és fonálférgeket leszámítva minden eddig felsorolt fontos károsító jelen lehet az állományban, és megjelenik még mellettük a burgonyabogár és a zöld vándorpoloska is.

Láthatjuk, hogy hatalmas és bonyolult feladat elvégezni a paradicsom integrált növényvédelmét, még akkor is, ha egy-egy károsító feltétlen károkozására nem kell számítanunk az időjárás aktuális évi alakulása vagy kertünk adottságai miatt.
A házikertben vagy hétvégi telken szabadföldön termesztett paradicsom integrált növényvédelme számos kiváló tudományos munka eredményeit és saját tapasztalatokat is összevetve, a legfontosabb károsítókat figyelembe véve a következő fejezetben kerül összefoglalásra.

Forrás: GLITS és munkatársai (1997) alapján saját szerkesztés

Fajta- és területválasztás

Az integrált növényvédelem alapelveit figyelembe véve első szempont a paradicsomfajta és a termesztési terület megválasztása.
Szabadföldi sík-(támrendszer nélküli) művelés esetében legtöbbször determinált típusú fajtát, míg a támrendszeres termesztéshez leggyakrabban indeterminált (folytonnövő) fajtát választanak. Mindkét mód esetében választhatók féldeterminált növekedésű fajták. Ezen kívül fontos értékmérő tulajdonság a kórokozókkal (pl.: vírusok, kladospóriumos betegség) és kártevőkkel (pl.: gyökérgubacsképző fonálférgek) szembeni rezisztencia vagy tolerancia megléte a fajtánál (Helyes 1999). Glits és munkatársai (1997) szerint a dohány mozaik vírussal (Tobacco mosaic tobamovirus) szemben rezisztens fajtákat célszerű előnyben részesíteni fajtaválasztáskor (a legtöbb termesztett hibrid fajta már nem egy vírussal szemben rezisztens).

A területválasztás ideális esetben a szerves és tápanyagokkal jól ellátott, kémiai szermaradványoktól és pangó víztől mentes, jó vízgazdálkodású meszes vályogtalajokra esik, melyeken megoldható az öntözés. Balázs és Fischer (1994) szerint a korai termés eléréséhez a homok vagy homokos vályog talajtípus a legalkalmasabb, míg nagy össztermés esetében a vályog vagy agyagos vályogtalaj a kedvezőbb, ezenkívül a talaj pH ideális értéke 6.0 – 6.5 közötti. A barna erdőtalajok alkalmasak, míg a szikes és sekély termőrétegű talajok nem alkalmasak paradicsomtermesztésre. A területválasztás egyik fontos szempontja, hogy a választott terület évelő gyomoktól (főleg kétszikűektől, pl.: mezei aszat, apró szulák), valamint agresszív magról kelő gyomnövényektől (pl.: fekete csucsor, csattanó maszlag, parlagfű) mentes legyen.

Következő lépés: agrotechnikai módszerek

Az integrált növényvédelem alapelveit figyelembe véve az agrotechnikai módszerek is szolgálják a kártevők és kórokozók károsításának megelőzését. Elsőként a vetésforgót vegyük figyelembe: a paradicsomot ne termesszünk következő évben is azon a helyen, ahol előtte Solanaceae (paradicsom, burgonya, tojásgyümölcs) vagy Cucurbitaceae (dinnye, uborka) családba tartozó növényeket termesztettünk a kártevők telelő alakjainak, valamint a kórokozók kitartó képleteinek fennmaradása, illetve felszaporodása miatt. A szakirodalom szerint a paradicsom önmaga után 4 évvel termeszthető. Figyelembe kell venni a szomszédos veteményessorban, illetve parcellákon helyet kapó növénykultúrát is: a paradicsom legfőbb kártevői (pl.: gyapottok bagolylepke – Helicoverpa armigera) a paprika és a kukorica generatív részeit is fogyaszthatják. Ezen kívül ne legyenek a paradicsomnak közvetlen szomszédjai a már említett burgonyafélék és kabakosok sem a közös kártevők és kórokozók miatt (pl.: fitoftórás betegség – Phytophthora infestans).

Kiültetésre várva

Mivel hazánk éghajlati adottságai nem fedezik a paradicsom vízigényét, ezért az öntözés alapvető részét képezi a paradicsomtermesztésnek, ezen kívül bizonyos formájában fel lehet használni kármérséklési célra is: Keszthelyi (2017) szerint hulló, cseppfolyós víz vagy egyenes vízsugár segítségével a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) lárvái a lombszintről leverhetők. A talaj felszínére került lárvák nem tudnak visszakapaszkodni a növényre, így elpusztulnak. Az öntözés szükségességéhez hozzátartozik az is, hogy a tavaszi talajmunkák – diszktillerezés vagy tárcsázás, amik egy nagyobb hétvégi telek esetén jöhetnek számításba – erősen szárítják a talajt. Kertünk adottságainak függvényében alkalmazható kelesztő, csapadékpótló, esőszerű és csepegtető öntözés is az állományban.

Ezután a kiültetésig biztosítani kell a gyommentes, aprómorzsás szerkezetű talajállapotot. Talajvizsgálat elvégzése után a megfelelő tápanyag-utánpótlással biztosítható a gyökerek gyors és egészséges fejlődése. Horinka és Knipf (2007) szerint a szabadföldi paradicsom fajlagos tápanyagigénye 1 tonna termés eléréséhez: 2,5 kg nitrogén, 1 kg foszfor és 3,6 kg kálium. Ennek köszönhetően csökken a palántadőlés kórokozóinak (Pythium sp., Tanatephorus cucumeris / Rhizoctonia solani) fertőzési esélye. Helyes (1999) szerint a megfelelő tápanyagszintet alap- és kiegészítő trágyázással célszerű megteremteni. Terbe (1999) szerint alap-, indító- és fejtrágyázásokra is szükség van ahhoz, hogy a paradicsomnak minden fontos tápelemet biztosítani tudjunk a tenyészidőszak során. Lombtrágyázásra jó szerkezetű talaj esetén nincs szükség.

Seprős (2001) szerint a szabadföldi paradicsom növényvédelme palántázás előtt, a talajban fejlődő (terrikol) kártevők (pajorok, drótférgek) mintavételezésével és egyedszámuk megállapításával kezdődik áprilisban. Jenser (2003) szerint a vetés vagy palántázás előtti talajmintavétel során a cserebogárlárva (pajor) és a pattanóbogár-lárva (drótféreg) határozza meg a talajfertőtlenítés szükségességét és a következő növénykultúra kiválasztását (ha egy m² talajban 8-nál több drótféreg fordul elő, nem érdemes palántázott növénykultúrában gondolkodni). Glits és munkatársai (1997) szerint a gyökérgubacs-fonálféreg kártétele megelőzhető a palántanevelés közegének gondos megválasztásával, ezenkívül a fertőzött, gubacsos gyökérmaradványok maradéktalan eltávolításával, rezisztens fajták termesztésével (a folytonnövő paradicsomfajták többsége), talajhőmérséklet csökkentésével, valamint végső esetben kémiai védekezéssel (talajfertőtlenítő és nematicid készítményekkel).

A talajfertőtlenítés esetében – bár számos esetben egy kényszerhelyzetben beiktatott, költségnövelő elem – ma már elképzelhető fizikai (pl.: telelőhely fizikai állapotának átalakítása) vagy biológiai (másodlagos metabolitok felhasználása) megoldás is (Keszthelyi 2017). Alkalmazhatók a kiültetés előtt olyan komplex hatású készítmények, melyeknek gyomirtó és nematicid hatásuk egyaránt van. Kelés előtt palántanevelésben a már kikelt gyomok ellen alkalmazható totális gyomirtó készítmény (Glits et al. 1997).

Májusban kiültetett paradicsompalánta

A paradicsom termesztési módja erősen befolyásolja a növényvédelmi teendőket, és ezek folyamatos elvégzése érdekében Glits és munkatársai (1997) elengedhetetlennek tartják az ikersoros termesztést. Az egyre népszerűbbé váló támrendszeres termesztés legfőbb előnyét a jobban szellőző állományban látják, melynek köszönhetően ritkábban jelenik meg fitoftórás megbetegedés.

Kémiai növényvédelem – utolsó lépésben

Hodossi és munkatársai (2004) szerint a szabadföldi paradicsom kémiai növényvédelme 14-16 preventív permetezést jelent hazánkban. Ez kiskerti viszonyok között természetesen jóval kevesebb, megoldható akár 2-3 kezeléssel is. Kémiai gyomszabályozás esetén a növényvédő szert jól elmunkált, gyommentes talajra kell juttatni, majd 2-4 cm-re a talajba bedolgozni. Ezután a palánták kiültetésével célszerű néhány napot várni (Petrányi és Reisinger 2011). Az üvegházban nevelt és onnan kikerülő palántákon megjelenő levéltetvek ellen 9 készítménnyel van lehetőségünk védekezni (Ocskó 2018).

A kiültetés után a betakarításig az állományban a tenyészidőszak során a lombozatot károsító fitopatogén gombák és baktériumok ellen érdemes kémiai védekezést végezni (pl.: Phytophthora infestans, Septoria lycopersici, Alternaria solani, Xanthomonas vesicatoria) (Glits 2000). A betegségek kialakulásának megelőzésére tett intézkedések alapvető fontosságúak, ezért kiültetést követően (május végétől egészen július elejéig) el kell végezni a kezeléseket, amelyekből júniusban akár 2-3-at is végezhetünk a fertőzés súlyosságától függően. Augusztusban szeptória és alternária gombafajok további fertőzése esetén szükséges a védekezés (Glits et al. 1997).

A kártevők elleni, állományban történő védekezésben május elejétől, a 4-6 leveles fenológiától kezdődően a virágzáson át a bogyónövekedésig a levéltetvek és a burgonyabogár elleni kémiai védekezésre kell koncentrálni, szükség esetén ismételni (Seprős 2001). A levéltetvek betelepülésének időpontját és intenzitását nyomon követhetjük sárga ragacsos felületű színcsapdával is, melyeket karóra erősítve a növényállomány magasságával egy szintbe hozunk, majd hetente ellenőrizzük a csapda fogását.

Célszerű egyszerre több (min. 5) színcsapdát kihelyezni. A vírusvektor levéltetvek elleni kémiai védekezést az intenzív hajtásnövekedés időszakában, esetenként több ismétlésben szükséges elvégezni (Glits et al. 1997). A kipalántázott paradicsomot a telelésből előbújt burgonyabogár imágók és a tojásokból kikelő lárvák ellen is szükséges védeni. Fokozottan ügyeljünk a házikertünkben gyorsabban gyomosodó területekre. A Bacillus thuringiensis var. tenebrionis hatóanyagú készítménnyel (Novodor) a burgonyabogár-lárvák ellen tudunk biológiai úton védekezni (Glits 1997).

Júliusi fejlett paradicsomállomány

Jenser (2003) szerint a fiatal növényekre a legnagyobb veszélyt évről évre a bagolylepkék hernyói jelentik, melyek előfordulása, repülési ideje és intenzitása feromoncsapdákkal előrejelezhető, így a védekezés időpontja megállapítható. A bagolylepkék közül is a legnagyobb veszélyt a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyója jelenti. Glits (1997) az érés előtti és a szedések közötti időszakban tartja leghatékonyabbnak az ellene történő védekezést, mivel a lárvák kikelése meleg nyarakon folyamatos, akár 2-3 nemzedéke is kifejlődik.

Szélsőségesen száraz, meleg nyarakon számítanunk kell a szabadföldi paradicsomban a színkabócák (Auchenorrhyncha) családjában tartozó Empoasca-fajok megjelenésére, melyek a fitoplazmás betegség (Stolbur phytoplasma) terjesztésében játszanak szerepet, ezért a kabócák tömeges betelepülése esetén indokolt az ellenük történő védekezés. A kártevők elleni biológiai védekezést tekintve Jenser (2003) szerint nem ismert a paradicsom kártevőinek olyan természetes ellensége, amelyek szabadföldön eredményesen képesek lennének korlátozni a kártevők felszaporodását. Ellenben Keszthelyi (2017) szerint a természetes ellenségek és beporzók tevékenységének segítése (pl.: fürkészdarazsak és poszméhek) eredményes lehet szabadföldön is.

A betakarítási időszakhoz közeledve (palántázott paradicsom esetében július közepétől) a kémiai védekezéseket úgy célszerű időzíteni és olyan növényvédő szert célszerű választani, amelynek lehetőleg minél rövidebb az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje (ÉVI). Az említett károsítók (baktériumok, gombák, levéltetvek, atkák, bagolylepke-lárvák) elleni folyamatos védekezés szükségessége megkívánja a hatóanyag-rotáción kívül az ÉVI figyelembe vételét is.

A betakarítás után a területen maradt, esetleges fertőző növényi maradványok (szár, bogyó) eltávolítása vagy talajba forgatása szükséges (Glits 2000).

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Balázs, S., Fischer I. (1994): Zöldségtermesztők kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 694 p.
Glits M., (1997) A paradicsom betegségei In: Glits M., Horváth J., Kuroli G., Petróczi I. (szerk.) (1997): Növényvédelem, Mezőgazda Kiadó, Budapest. 661. p., 322–329. p.
Glits M., Pénzes B., Petrányi I. (1997): A paradicsom védelme. In: Glits M., Horváth J., Kuroli G., Petróczi I. (szerk.) (1997): Növényvédelem. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 661. p., 339-341. p.
Glits M. (2000): Zöldségfélék betegségei. In: Glits. M., Folk. Gy. (szerk.) (2000): Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 582. p., 320-339. p.
Helyes L. (1999): A paradicsom és termesztése. SYCA Szakkönyvszolgálat, Budapest. 234. p.
Hodossi S., Kovács A., Terbe I. (2004): Zöldségtermesztés szabadföldön. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. 355. p.
Horinka T., Knipf R. (2007): Zöldségnövények hiánybetegségei. Modok és Társa Kft., Kiskunhalas, 230. p.
Jenser G. (2003): Integrált növényvédelem a kártevők ellen. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 198. p.
Keszthelyi S. (2017): Kártevők elleni védekezés lehetőségei. Agroinform Kiadó. Budapest. 247. p.
Ocskó Z. (2018): Növényvédő szerek adatai és felhasználási területük. In: Ocskó Z., Erdős Gy., Molnár J. (szerk.) (2018): Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok 2018 I. Agrinex Bt., Budapest. 728. p.
Petrányi I., Reisinger P. (2011): Paradicsom (Lycopersicon esculentum MILL.) In: Hunyadi K., Béres I., Kazinczi G. (szerk.) (2011): Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 663. p., 551-553. p.
Seprős I. (szerk.) (2001): Kártevők elleni védekezés I. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. 198. p., 149-154. p.
Terbe I. (1999): Termesztés. In: Paradicsom – hajtatott és szabadföldi. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 25–37. p.

Ezt a földet választottam III. rész

2019. szeptember 19. 04:36

Milyen földtípusok állnak rendelkezésünkre, melyiket válasszuk a növény igényei (pl.: savanyúföld, kaktuszföld, orchideaföld), illetve termesztési céljaink (pl.: palántaföld) tekintetében? Megéri minden növénynek „névre szóló” földet vásárolni? Melyik fajtát helyettesíthetem egy másik típussal?

Ezt a földet választottam II. rész

2019. szeptember 18. 04:36

A cikk rövid áttekintést kíván nyújtani arról, hogy milyen termesztőközegek – azon belül is földtípusok - állnak ma már rendelkezésünkre, melyiket válasszuk a növény tulajdonságai (pl.: örökzöld növényföld), termesztési helye (szobanövény-föld, balkonnövény-föld), illetve termesztési céljaink (pl.: palántaföld) tekintetében.

Ezt a földet választottam I. rész

2019. szeptember 15. 07:38

Milyen a jó minőségű virágföld? Miért szükséges ültetés után már pár héttel gondoskodni a növény tápanyag-utánpótlásáról? Milyen tulajdonságot takar a virágföldek ’A’, ’B’ és ’C’ jelölése?

Beszámoló a Növényvédelmi Klub „Fás részeket károsító kártevők előrejelzése csapdázással” témájú előadásáról

2019. szeptember 12. 04:36

A Magyar Növényvédelmi Társaság Növényvédelmi Klubja által szervezett 397. előadáson vettünk részt szeptember 2-án, a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságának Budaörsi úti telephelyén.

Az öntözés és hatása a talajra

2018. december 1. 05:36

A fejlett növénytermesztési termesztéstechnológiának ma már része a víz pótlása is. Az öntözést és tápoldatozást tervszerűen be kell építeni a technológiába, melynek kivitelezése során figyelembe kell venni az öntözés talajra gyakorolt hasznos és káros hatásait egyaránt.

Fontos a megfelelő talajvédelmi szakértő kiválasztása

2019. május 7. 13:33

A talajvédelmi szakértői tevékenység folytatásának részletes feltételeiről szóló rendelet értelmében a talajvédelmi szakértőnek legalább 3 évente elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó szakmai továbbképzésen kell részt vennie.

Miből legyen sövény? III. rész – a kerti korallberkenye és a babérmeggy

2019. június 27. 09:43

Milyen alternatívái léteznek a tuja- és ciprusféléknek, ha örökzöld sövény telepítéséről van szó? Jó ötlet-e az Európa nyugati részéről vagy Délkelet-Ázsia mediterrán térségeiről származó örökzöld növények ültetése? Most minderre fényt derítünk, ismerjük meg a kerti korallberkenyét és a babérmeggyet!

AGRO.bio technológia ajánlata az őszi kalászosok eredményes termesztéséhez

2018. október 11. 11:41

A talaj egy élő rendszer, amelyben okszerű talajműveléssel biztosítható a növények hiánytalan, egyöntetű kelését lehetővé tevő magágy.