Szinte már unalmas, de az előző héthez képest alig van változás időjárás jellegében. Maradt a perzselő nyár, a 30 °C-ot is meghaladó nappali hőmérséklet, de éjszakánként sem hűl le a levegő 20 fok alá.
Az előző héten már a helyenként kialakuló nyári záporok, zivatarok is elmaradtak. A harmatképződés csupán mélyfekvésű nyugati területeken fordul elő. A növények szinte leálltak az asszimilációval, folyamatos a levélsárgulás, leszáradás, a légköri aszály és UV-sugárzás miatti napégés. Elfogadható minőségű talajmunka még a legkorszerűbb munkagépekkel is csupán korlátozottan lehetséges.
A kedvezőbb vízellátottságú tájegységekben mérsékelt ütemben ugyan, de folyamatosan kelnek az aratás során elszóródott magvak. Főként a repce kelése érzékelhető, a 2-4 valódi leveles növényeken gyarapodó tömegben hámozgatnak a keresztesvirágú növények bolhái és más földibolha fajok. A károsítás kiterjedt a „zöldítés” céljára vetett keresztesvirágú növényekre is, de itt tilos a kémiai beavatkozás.
A parlagfű még elviseli a megpróbáltatásokat, folyamatosan szórja virágporát, apró mérete ellenére. Csapadékos években már az árvakelésű növényeken előforduló gombabetegségek tünetei (lisztharmat, rozsda, HTR, szeptória) most nem láthatók.
Változatosan alakul a kukorica fejlődése. A teljesen felszáradt területek mellett látni lehet szépen zöldellő táblákat is. Mindez a kedvezőbb talajnedvességi állapot, a jobb tápanyagellátottság, és a területre adaptált agrotechnika következménye.
Mindezek ellenére a kukoricamoly folyamatosan rajzik, a tojásrakó nőstények a még zöldülő növényekre rakják petéiket. A mollyal fertőzött növények aránya ezekben a táblákban folyamatosan növekszik.
A gyér gyapottok-bagolylepke csapdafogás ellenére emelkedik a megrágott csővégek aránya. Az aszályos időjárás ellenére egyre több csőpenésszel fertőzött terméssel találkozhatunk, ugyanis a sérül magvakon akár egy erősebb harmattól is inkubálódik a kórokozó. Az amerikai kukoricabogár folyamatosan rajzik ugyan, de a kártevő egyedsűrűsége továbbra is elmarad a korábbi években tapasztalttól.
A napraforgótáblák állapota is a kukoricánál tapasztalt változatosságot mutatja. A még zöldellő, de már gazdasági érettségű növények mellett teljesen elszáradt növényállományok is vannak.
Foltszerűen tovább erősödött a makrofominás megbetegedés, az Alföldön az alternáriás szár-és levélfoltosság terjed a tányéron is, miközben a nyugati tájegységekben a fómás megbetegedés terjed ugyanígy. A diaporte miatt egyre gyakoribb a szártöréses tünet is. A madarak (seregély, varjak, galambok) okozta terméskár egyre gyakrabban fordul elő már a félig érett napraforgótáblákon is.
