Nagyon sok a moníliás fertőzés
Szeptember első dekádját a csendes, nyugodt nyárvégi időjárás jellemezte. A nappali hőmérséklet általában 25-30 0C között mozgott, éjszakánként viszont már nem volt több 10-15 0C- nál. A levegő magas páratartalma miatt éjszakánként erős harmatképződést lehetett tapasztalni. A kedvező időjárás nem akadályozta a mezőgazdasági munkákat. Jó ütemben halad a szőlő szürete és a téli alma betakarítása.
Szinte minden kertész és növényorvos a gyümölcsfertőző monília általános kártételére panaszkodik. A kórokozó most legnagyobb mértékben a szüret előtt álló szilvában és birsben fertőz. A monília elsősorban a gyümölcsön keletkezett sebeken, sérüléseken át fertőz, de a gyümölcshéj elvékonyodása is lehetőséget ad a tünetek megjelenésére.
A sérülések körül kialakuló fertőzésből rendkívül gyorsan, akár 2-3 napon belül koncentrikus penészgyep párna alakul ki, ami a későbbiekben nedves időben megrothad, száraz körülmények között pedig gyümölcsmúmia lesz a termésből. A múmia általában rászárad a vesszőkre, és tavaszig is fennmarad a fán. A metszés során ezeket kell eltávolítani, mert a későbbiek során fő fertőzési forrásként szolgál.
Már jól megfigyelhető a piros gyümölcsfa takácsatkák áttelelő tojásai a fák vesszein, ágain. Az engedélyezett atkaölő készítmények zömének használata csak évente egyetlen alkalommal engedélyezett, ezért még egy szezonon belül ajánlott a készítmények rotációja, valamint az olajos lemosó készítmények bevetése, ha erős az őszi tojásprodukció.
Hasonló a helyzet a pajzstetű fertőzéssel kapcsolatosan, ugyanis a jelenleg rendelkezésre álló inszekticidekkel csak korlátozott eredményeket lehet elérni, de az átütő siker még várat magára. A pajzstetű fertőzés erősödése miatt máris több gyümölcsösben megkezdődött az ágak elszáradása. Akárcsak a takácsatkák esetében, itt is elengedhetetlen a télvégi olajos lemosó permetezés elvégzése.
Szamóca ültetvényeinkben az előző időszak esőzései és a kellemesen meleg idő kedvező feltételeket teremt a levélbetegségek kialakulásához. Most elsősorban a mikoszferellás levélfoltosság kórokozója jelent veszélyt, mely az idősebb, beteg levelekről terjed át a fiatal szívlevelekre. A kezdeti foltszerű tünetekből védekezés híján akár levélszáradás is kialakulhat. A mikoszferellás levélfoltosság mellett még fertőzhet a lisztharmat is, de ennek gyakorisága jóval kisebb mértékű.
Még mindig rajzik a selyemfényű puszpángmoly, ezért a buxus tulajdonosok éberségére szükség lesz egy darabig. Az egyes nemzedékek összefolyása megnehezíti az eredményes védekezést a kártevő ellen.
