Az augusztus második dekádjában érkezett országos esőzések a kukorica és napraforgó vetések jó részén már nem sokat segített. Az Alföldön és a Mezőföldön a kukorica jelentős területeit lesilózták, illetve van, amit learattak. Az előbbi területeken megkezdődött a napraforgó betakarítása is, deszikkálás nélkül is arathatók a területek. A talaj beázása lehetővé teszi az őszi káposztarepce vetőágy előkészítését, de van gazdálkodó, aki már az esők előtt földbe tette a vetőmagot. A Dunántúlon kizöldültek a tarlók, így szükséges a tarlók ápolása.
A szemesnek meghagyott területeken nem rajzik a kukoricamoly, a növények szárfertőzöttsége 5-30 % között mozog. Az amerikai kukoricabogarak diapauzába (nyugalmi állapotba) vonultak, megszűnt a csövek rágása. A gyapottok bagolylepke továbbra is rajzik, nem nőtt ugyan a fogott lepkék száma, de az eddig okozott csőkárosítás így is jelentős, 10-30 % közötti. A rajzás folyamatossága miatt további csőkárosítások várhatók, illetve az eddigi csőfuzáriózis tünetek is erősödni fognak, mert a napokban lehullott csapadék kedvez a fertőzés terjedésének.
A napraforgó területek aratása mellett, a jobb vízgazdálkodású táblákon is közvetlenül érés előtt állnak a növények. Alacsony a kórokozó fertőzöttség a dunántúli, üdébb területeken elsősorban az alternáriás fertőzöttség dominál, addig a kimondottan aszályos régiókban nagy táblafoltokban a makrofominás fertőzés tünetei figyelhetők meg. Az elkövetkező időszakban már nem fog alapvetően változni a növényegészségügyi helyzet, hacsak nem változik tartósan csapadékosabbra az időjárás, akkor a környezeti feltételek elősegíthetik a szürkepenészes tányérrothadás felszaporodását.
Augusztus második dekádjában több termelő elvetette az őszi káposztarepcét. A vetés csontszáraz talajba történt, ami jelentős kockázattal járt, azonban a megérkezett csapadék elegendő lesz a magvak kikeléséhez. A növények további fejlődéséhez azonban további nedvesség szükséges, máskülönben megakad a növekedés. A nedvesség csökkentette a földi-és keresztesvirágú bolhák nyáron tapasztalt invázióját, de kiemelten figyelni kell a kártevő megjelenését, mert a szikleveles repce fokozottan érzékeny a kártevő támadására. Már a keléssel egyidőben helyezzük ki a sárgatálakat és a ragacsos fogólapokat a táblaszegélyekbe, mert a bolhák jelenleg a füves táblaszéleken tartózkodnak, keléskor innen vonulnak be a vetések szegélyeibe. Egyúttal ellenőrizzük a környező ruderális területeket és az árokpartokat, hogy mekkora a mezei pocok populáció, mert innen várható elsősorban a kártevő betelepedése a repcébe.
