Az elmúlt hét időjárását a mérsékelten meleg, de kissé változékony idő jellemezte. A nappali hőmérséklet általában 20 C0 körül mozgott, időnként felette is volt, éjszakánként 5-14 fokot mérhettünk. Szeszélyes eloszlásban időnként záporok, zivatarok alakultak ki, de jelentősebb csapadék csak zivatargócokban hullott. A csapadékhiány továbbra is jellemző az ország minden tájegységére. A felmelegedő időjárás kedvezett a betegségek és kártevők fokozottabb fellépésének szinte minden növénykultúrában.
Az őszi kalászos gabonák fejlődése látványosan változott, az árpa kikalászolt, elkezdett virágozni, a búza pedig kiterítette zászlós leveleit. Már látható, hogy bőséges szalmatermésre nem lehet számítani, de ettől még a szemtermés elfogadható lesz. A melegebb és párásabb körülmények hatására a gabonalisztharmat „kúszik” fel az árpa és a búza szárán, most a 2. és 3. levélemeleten találhatók a friss lisztharmat telepek. A többi, levélfoltosságot előidéző kórokozó terjedése kevésbé látványos, mint a lisztharmaté, de jelenlétük minden táblán megfigyelhető. A gabona levéltetvek szaporodására kedvező feltételeket teremt a párás meleg, általánosan megfigyelhetők a kisebb-nagyobb kolónia a leveleken és a szárakon. A legfelső levélemeletek most még mentesek a fertőzéstől, de egyértelmű a kalászok irányába történő terjeszkedés.
A melegebb idő elősegítette a vetésfehérítő bogarak további betelepedését, folyamatosan rakják petéiket a levelekre, de ezzel párhuzamosan már az eddig kikelt, L1-L2-es fejlettségű lárvák hámozgatják a leveleket. A fertőzöttség a táblák és fajták között is erősen változó, tehát érdemes minden területet külön-külön megvizsgálni, és így meghozni a védekezési döntést. A vetésfehérítő bogarak mellett kis egyedszámban jelen vannak a gabonapoloskák is.
Az őszi káposztarepcére nagy fertőzési nyomás nehezedik a becőormányosok részéről. A többszöri védekezés ellenére most is jelentős a becőkön tartózkodó populáció (30-150db/10 hálócsapás), ami a fejlődő becőkben tetemes kárt tesz. A lárvák folyamatosan kelnek, és rágják a becők magkezdeményeit. A megrágott becőkbe a folyamatosa rajzó becőszúnyogok rakják tojásaikat, így összegződik a kár.
A napraforgó és a kukorica jelentős része kikelt vagy kelőfélben van. Az eddigi felmérések szerint a talajlakó kártevő (elsősorban drótféreg) fertőzöttség szinte valamennyi táblát érint, kisebb-nagyobb mértékben. Emellett a kukoricabarkó fertőzöttség nyomait a vetések mintegy 30 %-án figyelhetjük meg, az okozott levélveszteség átlagosan 15 % körüli.
A burgonya ültetések, most kezdenek kelni, de megjelentek az első áttelelő burgonyabogarak. A jelenlegi fertőzöttség 5-6 imágó 100 négyzetméterenként, de a közeljövőben további erősödéssel kell számolni.
