A repcevetésekben az ősz sokszor a rovarkártevők elleni védekezésről szól. Több veszélyes faj is van ezek között, amelyek napok alatt képesek eltüntetni akár egy egész repcetábla lombozatát is, gondoljunk itt a bolhakártevőkre, vagy a repcedarázs álhernyójára. Ezen túl azonban van más kártevő is, amelynek kártétele ugyan nem ennyire látványos, de attól még veszélyes lehet. Ez a kártevő a kis, vagy tavaszi káposztalégy. Mi az, amit érdemes tudnunk róla?
A kis káposztalégy a hűvösebb és csapadékosabb termőtájak, vagy évjáratok repcekártevője, leginkább ezeket a viszonyokat kedveli. Hazánkban korábban inkább a nyugati, csapadékosabb, valóban repcetermesztésre alkalmas tájakon károsított, de az utóbbi években az alföldi területeken is általánossá vált kisebb-nagyobb kártétele a számára kedvező évjáratokban. A kártevőnek több nemzedéke is fejlődik egy évben, ezek összefolynak, a jelenléte szinte folyamatos. A kárt a káposztalégy lárvái, nyüvei okozzák (1. kép), amelyek a repce gyökérzetén fejlődnek. Ezekből egyidejűleg akár három-négy is károsíthat egy növényen. Ez olyan mértékű lehet, hogy a gyökérzet részben vagy egészben elhal (2. kép), amely olyannyira gyengítheti a növényt, hogy az egy hideg télen kifagyhat. Ez, az egyre enyhébbé váló téli időjárásunk miatt ritkán fordul elő, de a gyökérzet károsodása kihat a majdani termés mennyiségére. Azt, hogy a növényt mennyire gyötri meg a kártétel, függ a talaj nedvességtartalmától, a hőmérséklet alakulásától. Ha ezek a repce számára kedvezően alakulnak, a gyökérzet akár extrém kártétel esetén is részlegesen regenerálódik.
Milyen tüneteket kell keresnünk a repcetáblán, ha ezt a kártevőt keressük? Liluló, vörösödő, fejlődésben elmaradt, esetleg turgorukat vesztett, lankadó növényeket kell keresnünk (3. kép).
Ne lepődjünk meg azon sem, ha egy-egy ilyen növény alatt termetes mocskospajort találunk, annak kártétele is hasonlóan mutatkozik meg. Amennyiben káposztalégy által károsított növényt fedezünk fel, annak a gyökérzetén, főként a karógyökéren barna elszíneződést és sebzéseket fogunk látni, amely körül általában megtaláljuk a csontszínű nyüveket (4. kép) is. Az érintett gyökérrészt sokszor egy kis összeállt „földlabda” veszi körül (5. kép), így azt el kell távolítanunk, ha a sérülést és a nyüveket keressük.
Ami a védekezést illeti, arra akkor már nincs lehetőségünk, amikor már a nyüvek károsítanak a gyökéren. Arra megelőző módon, a vetőmag rovarölő hatóanyaggal történő csávázásával van módunk. Azonban sajnos ez sem oldja meg a problémát akkor, ha az esetleges csapadékhiány miatt a mag elfekszik a talajban és csak hetekkel a vetés után kezd csírázni és kelni. Ekkor már csökkenő hatékonysággal és védettséggel kell számolnunk. Természetesen az egyéb rovarkártevők elleni védekezés(ek) csökkentik a kifejlett egyedek számát, így a területen lerakott tojások mennyiségét.
Ha mostanában a repceföldeken járunk, és liluló, antociánosodó növényeket találunk, biztosak lehetünk abban, hogy valami történt, vagy éppen történik a talajszint alatt. A kíváncsiak ilyenkor megállnak egy percre és megkeresik az okot, vagy okokat. Ezt javaslom én is!
