Az országos szántóföldi gyomfelvételezések a szója kultúrára nem terjednek ki, ugyanakkor a gyomszabályozási stratégiák hatékonyságának növelése céljából fontos lenne a magyarországi szójavetések gyomviszonyainak naprakész ismerete. Tanulmányunk célja, hogy egyfajta hiánypótlásként bemutassa a hazai szójavetések legfontosabb gyomnövényeit.
A 2013 és 2015 között, Magyarország egész területére kiterjedő gyomfelvételezésünk során vizsgált 262 szójavetésben összesen 154 gyomnövényt regisztráltunk. A legnagyobb átlagborítást elért 20 fajt az 1. táblázat mutatja.
| Magyar név | Tudományos név | Átlag-borítás (%) | Rangsor |
| Fehér libatop | Chenopodium album | 3,0665 | 1 |
| Ürömlevelű parlagfű | Ambrosia artemisiifolia | 1,8390 | 2 |
| Vetési varjúmák | Hibiscus trionum | 1,0895 | 3 |
| Közönséges kakaslábfű | Echinochloa crus-galli | 1,0736 | 4 |
| Apró szulák | Convolvulus arvensis | 0,7788 | 5 |
| Kövér porcsin | Portulaca oleracea | 0,5952 | 6 |
| Csattanó maszlag | Datura stramonium | 0,4109 | 7 |
| Fenyércirok | Sorghum halepense | 0,3343 | 8 |
| Szőrös disznóparéj | Amaranthus retroflexus | 0,3041 | 9 |
| Napraforgó árvakelés | Helianthus annuus | 0,2931 | 10 |
| Olasz szerbtövis | Xanthium italicum | 0,2708 | 11 |
| Gyomköles | Panicum miliaceum | 0,2633 | 12 |
| Mezei aszat | Cirsium arvense | 0,2608 | 13 |
| Sárga selyemmályva | Abutilon theophrasti | 0,2355 | 14 |
| Pokolvar libatop | Chenopodium hybridum | 0,2135 | 15 |
| Fakó muhar | Setaria pumila | 0,1978 | 16 |
| Lapulevelű keserűfű | Persicaria lapathifolia | 0,1284 | 17 |
| Madárkeserűfű | Polygonum aviculare | 0,1194 | 18 |
| Szulákpohánka | Fallopia convolvulus | 0,1125 | 19 |
| Tarackbúza | Elymus repens | 0,1118 | 20 |
1. táblázat: A hazai szójavetések 20 legfontosabb gyomnövényének borítási rangsora
A felvételezett gyomnövények összesen 40 növénycsaládba tartoznak, melyek közül a libatopféléknek (Chenopodiaceae), a fészekvirágzatúaknak (Asteraceae) és a pázsitfűféléknek (Poaceae) volt a legnagyobb borítási részesedése. Az életformatípusok között kimagaslóan a nyárutói egyéves fajok domináltak.
Vizsgálatunk feltárta, hogy a hazai szójavetésekben a fehér libatop a legnagyobb térfoglalású gyom (1. kép).
1. kép: Fehér libatop
Ez a növény kezdeti gyors növekedése és erőteljes habitusa folytán szinte minden szántóföldi kultúrában jelentős károkat okoz. A szójában való sikerességét elősegíti, hogy hosszú csírázási időszakkal rendelkezik, így a később megjelenő populációk elkerülik a gyomirtó szerrel való érintkezést. Emellett még hozzájárulhat az is, hogy fejlettebb (4-5 leveles) példányaik az engedélyezett posztemergens herbicidekkel szemben kevésbé érzékenyek.
A dominanciasorrend második helyén az ürömlevelű parlagfű (2. kép) áll, amely jelenleg Magyarország legtöbb problémát okozó gyomnövénye.
2. kép: Ürömlevelű parlagfű
A szójában tapasztalt nagy vitalitásához az is hozzájárul, hogy a szójában engedélyezett gyomirtó szerek közül a legtöbb nem biztosít tökéletes hatékonyságot, valamint kellő tartamhatást ellene. Ezért nyár közepétől, különösen a fellazuló szójaállományokban, szabadon fejlődhet és a kultúrnövényt túlnőve jelentős újragyomosodást idézhet elő.
A rangsor 3. helyén álló vetési varjúmák (3. kép) az ország nyugati részén jelentéktelen előfordulású, ellenben a keleti régiókban a legfontosabb szójagyomok között található.
3.kép: Vetési varjúmák
Már Ujvárosi Miklós is főként az alföldi területekre jellemző, melegkedvelő gyomként ismerteti, és felhívja a figyelmet arra, hogy magjai egész nyáron folyamatosan csíráznak. A felvételezésünk során meginterjúvolt gazdálkodók is abban látták e folyamatos előtörésben lévő faj sikerességének okát a szójában, hogy a gyomszabályozási munkálatok elvégzése után újabb és újabb populációi csíráznak ki.
4. kép: Közönséges kakaslábfű
5. kép: Apró szulák
6. kép: Kövér porcsin
7. kép: Csattanó maszlag
8. kép: Fenyércirok
9. kép: Szőrös disznóparéj
10. kép: Árvakelésű napraforgó
11. kép: Olasz szerbtövis
12. kép: Mezei aszat
13. kép: Lapulevelű keserűfű
A borítási rangsorban soron következő fajok, így a közönséges kakaslábfű (4. kép), az apró szulák (5. kép), a kövér porcsin (6. kép), a csattanó maszlag (7. kép), a fenyércirok (8. kép), a szőrös disznóparéj (9. kép), az árvakelésű napraforgó (10. kép), az olasz szerbtövis (11. kép), a mezei aszat (12. kép), és a lapulevelű keserűfű (13. kép) helyenként nagy tömegben léptek fel. Más fajok, mint pl. a fekete üröm (14. kép) vagy a mogyorós lednek (15. kép) viszont átlagborításuk alapján nem kerültek be a legfontosabb 20 gyomnövény közé, és többnyire csak szálanként fordultak elő. Ugyanakkor, a terjedő, veszélyes gyomoknak tartott mandulapalka (16. kép) és az ázsiai gyapjúfű (17. kép) is felbukkant néhány vetésben, emellett a hazánkban igen ritka előfordulású kopasz szilkesarkot (18. kép) is megtaláltuk.
14. kép: Fekete üröm
15. kép: Mogyorós lednek
16. kép: Mandulapalka
17. kép: Ázsiai gyapjúfű
18. kép: Kopasz szilkesark
Köszönet illeti azokat a munkatársakat, akik segítettek a kutatásba bevont szójatermelők felkeresésében, továbbá a gazdálkodókat, akik hozzájárultak ahhoz, hogy szántóföldjeiken gyomfelvételezést végezzünk. A kutatást az OTKA K111921 pályázat támogatta. A szerzőktől, a témakörhöz kapcsolódó részletesebb szakcikkek is olvashatóak a Magyar Gyomkutatás és Technológia, valamint a Növényvédelem folyóiratokban.
Fotók: Pinke Gyula
Dr. Pinke Gyula, Blazsek Katinka, Nagy Katalin, Dr. Karácsony Péter, Dr. Magyar László
Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Víz- és Környezettudományi Intézet, Mosonmagyaróvár
