A házikertben gondozott körtefák termése gyakran örömforrás, ám sok kerttulajdonos tapasztalta már, hogy a szépnek ígérkező gyümölcs belül kemény, érdes, „kavicsos” szerkezetűvé válik.
Ez a kövecsesség, vagy más néven a kősejtek túlzott felszaporodása, komoly minőségi problémát okoz – a kérdés pedig jogosan merül fel: vajon megállítható ez a folyamat, vagy a fa menthetetlen?
Mi is az a kövecsesség?
A kövecsesség a körte gyümölcshúsában található kősejtek túlzott jelenlétét jelenti. Ezek a sejtek normálisan is megtalálhatók minden fajtában, hiszen mechanikai védelmet nyújtanak a növénynek.
Amikor azonban a kősejtek aránya megnő, a gyümölcs elveszíti olvadó állagát, és kemény, darabos, gyakran barnás színű foltok jelennek meg benne. Ez különösen a téli körtefajtákra jellemző – például a Hardenpont téli vajkörte vagy a Téli esperes esetében.
A kövecsesség összetett eredetű probléma
A kősejtek túlzott képződését nem lehet egyetlen okra visszavezetni. Okozhatja vírusfertőzés, időjárási stressz, tápanyaghiány vagy akár talajösszetételi probléma is. Amennyiben a jelenség vírusos eredetű, a tünetek nemcsak a termésen, hanem a leveleken és a hajtásokon is megfigyelhetők. A leveleken apró, sárgászöld foltok, az érközökben mozaikos mintázat alakul ki, a hajtásokon pedig kéregelhalás jelenhet meg.
A termés belsejében először zöldes, később barna, kemény gócok láthatók, a gyümölcs torzul, és a fa fagyérzékennyé válik. Sajnos a vírusos kövecsesség ellen nem létezik vegyszeres védekezés. Ilyenkor a fa már nem menthető – a további fertőzések elkerülése érdekében a beteg növény eltávolítása és egészséges szaporítóanyag beszerzése az egyetlen megoldás.
Termesztéstechnológiai és fajtaválasztási tényezők
Nem minden kövecsesség ered vírusos fertőzésből. Sok esetben a környezeti stressz és a nem megfelelő tápanyagellátás a ludas. A kisméretű, lassabban fejlődő gyümölcsökben például a kősejtek aránya mindig magasabb, mint a nagy, intenzíven növekvő termésekben.
Éppen ezért célszerű olyan termesztéstechnológiát alkalmazni, amely elősegíti a gyümölcsméret növekedését – például kiegyenlített vízellátással, optimális tápanyagpótlással és rendszeres metszéssel. A talaj kémhatása is kulcsfontosságú: a túlzott mésztartalom növeli a kősejtképződés esélyét, ezért meszes talajokon csak kifejezetten ellenálló fajtákat érdemes telepíteni.
Fajtaspecifikus megoldások
A körtefajták kövecsességre való hajlama jelentősen eltér. Szárazabb, melegebb területeken olyan fajtákat célszerű előnyben részesíteni, amelyek jobban tűrik a vízhiányt, és kevesebb kősejtet tartalmaznak. Jó választás lehet például a Packham’s Triumph, a Williams, a Clapp kedveltje vagy a Bosc kobak.
Megelőzés és gyakorlati tanácsok
A kövecsesség mérséklésének kulcsa tehát a fajtaválasztásban, a talaj megfelelő előkészítésében, valamint a kiegyensúlyozott víz- és tápanyagellátásban rejlik. Fontos továbbá elkerülni minden olyan külső hatást, amely sérüléseket okoz a gyümölcsön – a jégverés, a szélkár, a varasodás vagy a napégés mind növelheti a kősejtképződés mértékét.
Amennyiben a probléma már nagymértékben fennáll, érdemes szakemberrel felméretni, hogy vírusos eredetű-e a tünet. Csak így dönthető el felelősen, hogy a fa megmenthető-e, vagy célszerűbb újratelepíteni.
Képek: Pixabay.
