Tápoldatos permetezést különféle trágyalevekkel, kivonatokkal sokkal régebben is alkalmaztak (lombtrágyázás). A tápoldatra alapozott termesztés Magyarországon a ’90-es évektől jelent áttörést a kertészeti ágazatban, elsőként a hajtatásban. Azóta a technikai fejlődés megnyitotta az utat a profi kertészetek mellett a kiskerti és szabadföldi termesztés irányába is, ma már folynak a kísérletek a szántóföldi alkalmazás megnyitására is.

A tápoldatozási gyakorlatot lényegesen befolyásolja, hogy talajon vagy valamilyen közegen történik a termesztés. A tápoldat mennyiségét, a tápelemarányokat a növényhez kell igazítani, de a közeg hatása sem hagyható figyelmen kívül. A talaj élő közeg, fizikai félesége, fizikai-kémiai jellemzői befolyásolják a helyes tápoldatozási gyakorlatot.

Tápoldatozás talajon

Korszerű tápanyag-utánpótlást tesz lehetővé, kiegészíti a talajból felvehető tápanyagokat. A gyökérzóna oldott fázisát befolyásolja, általa közvetetten szabályozható a növényi fejlődés. A szabályozhatóság annál jobban fennáll, minél kisebb a talaj szerepe a növény ellátásában.

A kötöttebb, jobb termőképességű, humuszosabb, nagyobb vízkapacitású vályog/agyag talajoknál jobban érvényre jutnak a talaj eredeti tulajdonságai, nagyobb a tápanyag- és vízraktározó képesség, a kémhatás pufferolása. Itt a tápoldattal csak módosítani tudjuk a talaj tápanyag- és vízviszonyait. Kisebb a tápoldatozással elkövethető hiba is, ennek fejében a rendszer lassabban reagál a tápoldatra. A talajból több termesztési bizonytalanság is származik: pl. tápanyagokat megköt, más tápanyagok kimosódnak, módosulnak a tápelemarányok, a nagyobb vízkapacitás miatt nehezebben fog felmelegedni a talaj, ezért lassabban indul a kultúra, könnyebben kialakul levegőtlenség a gyökérzónában, a sók hamarabb felhalmozódnak a termőrétegben.

Ezeken a talajokon mérsékelt alaptrágyázással és/vagy ritkábban szerves trágyával alakítják ki az induló tápanyagkészleteket, majd vegetációs időszakban a növény fejlettségétől függően rendszeres, 2-3 naponkénti állomány-tápoldatozással próbálják a gyökérzónában az optimális tápanyagszintet biztosítani.

Homoktalajokon tápoldatos termesztésnél inkább a gyökértámasztó szerep lényeges, gyakori, kisadagú öntözéssel/tápoldatozással kell a nedvességet és a tápanyagot biztosítani. A talaj a gyökérzóna tápelemviszonyaiba alig szól bele, kicsi a pufferolóképessége, alacsony a vízmegtartó képessége, a nagy pórusok magas levegőaránya miatt azonban könnyen felmelegszik, így a növény könnyen tud indulni.

Ezeken a talajokon gyakoribb, de kisebb adagú tápoldatozást alkalmazunk. Csekély alaptrágyával vagy akár alaptrágya nélkül is működőképesek a homoktalajok, azonban a napi szintű szabályozásra nagyobb figyelmet kell fordítani, könnyebb hibát véteni a tápoldatozással.

Talajon tápoldattal termelni magában foglalja, hogy a talajtulajdonságokat is kedvezőbb irányba szeretnénk mozdítani, pl. lúgos kémhatású talajon savas tápoldattal dolgozunk. Ez azonban kultúraváltáskor szükségessé teszi, hogy talajvizsgálattal ellenőriztessük a tápanyagviszonyokat. Ne feledjük, hogy a tápoldattal nagy mennyiségű „vegyszert” (vízösszetevőket + műtrágyákat) viszünk ki a talajra, ezekkel kedvező és kedvezőtlen változásokat egyaránt el tudunk érni a növényi fejlődésben.

Csak akkor lesz hatékony és megtérülő a tápoldatozás, ha a tápoldat-összetétel megfelel a növényi fejlettségnek, a talajadottságoknak, a hő- és fényviszonyoknak, összehangoljuk a termesztési célt a vízadaggal, tápelemarányokkal és tápanyagmennyiséggel. Komplex hatása miatt lehet nagyon eredményes, egyszerre több tényezőt kedvezően érvényesít, de ha az adott állománnyal való összehangolása nem történik meg, ezek a pozitív hatások nem fognak kialakulni, a költségek sem fognak megtérülni.

Tápoldatozás talaj nélkül

Talaj nélküli „közeges” termesztésben a tápoldat az egyetlen forrása a víznek és a tápanyagoknak. Ezen keresztül igen intenzíven tudjuk szabályozni a kultúrát, a nagy beruházási költségek igénylik is, hogy a legtöbbet hozzuk ki adott állományból. A talaj nélküli termesztés magasabb technikai háttere magasabb szintű optimalizálást tesz lehetővé, a közegadottságok a tápoldattal együtt közel optimális nedvesség-, levegő- és tápanyagviszonyokat teremtenek a gyökérzónában. Az állandó tulajdonságú gyökérközegben az egyenletes, optimális víz- és tápanyagellátás homogén állományt eredményez, itt lesz a leghatékonyabb a tápanyagok beépülése is.

Ha az elfolyó vizek hasznosítása másodlagos termesztésben megtörténik, akkor a rendszer a környezetre nézve is kímélő, gazdaságos módszer. A nagy beruházásigényű talaj nélküli termesztés fokozott intenzitású technológia, amely nagy odafigyelést, a tápoldatozás állandó kontrollálását, a termesztés környezeti feltételeivel való szinkronizálását kívánja. Ez a vízadagok és a tápoldat pontos beállítását, precíz ütemezését is megköveteli, legjobb, ha tápoldatozó berendezésre, előre programozható módon bízzuk a vezérlést (1. kép).

Itt a legfontosabb az évente végzett öntővízvizsgálat, mivel a leggyakrabban használt felszín alatti vizek összetétele, EC-értéke, nátrium- és nitráttartalma is változhat. A tápoldattal csak akkor érjük el a kellő hatást, ha folytonosan összehangoljuk a fenológiával és a termesztési környezet minden elemével. Pl. a virágzási/termésképzési időszakban a jobb kötődést elősegíthetjük a nitrogén csökkentésével miközben a foszfort emeljük, a tápoldat EC-t növeljük, ritkább, emelt adagú tápoldat kijuttatást alkalmazunk.

A termesztés időszaka szintén nagyon lényeges szempont, pl. egy februári ültetésű állománynál sokkal magasabb EC-értékeket kell alkalmaznunk, mint nyári ültetés esetén. Nyáron fokozottan kell ügyelnünk a megfelelő vízhőmérsékletre, miközben a berendezés hőmérsékletét árnyékolással és erőteljesebb párásítással csökkentjük. A csepegető rendszer gerincvezetékei nyári ültetés során annyira felmelegedhetnek (30-35 °C), hogy az öntözés előtt szükséges lehet a gerincvezetékek átmosatása is (2. kép).

Tápoldat készítése

Kevésbé intenzív talajos termesztésben még megfelelő az egylépéses közvetlen tápoldatkészítés, a tárolt öntözővízben feloldjuk a műtrágyát (tankkeverés). Nagyobb technikai felkészülést igényel, ha a tápoldat folyamatosan készül, az öntözővízhez a törzsoldat pontos adagolásával. Ilyenkor a tápoldatot két lépcsőben készítjük, az öntözővízhez a törzsoldatot tápoldat adagoló berendezéssel keverjük.

Tankkeverésnél előzetesen feloldott műtrágyákat egymás után adunk a vízhez, elsőként a savval kezdve, majd a többi műtrágya oldatát is, melyben a kicsapódás veszélye nélkül benne lehetnek a kalcium-, szulfát- és foszfátvegyületek is, tekintettel arra, hogy a híg oldatban már nincsen kicsapódás. A közvetlenül elkészített tápoldatot kijuttatás előtt pH-ra és EC-re állítsuk be, ha szükséges, korrigáljuk az eltéréseket.

A törzsoldatok tartalmazzák a szükséges műtrágya- és savmennyiséget. A tápoldat úgy készül, hogy a törzsoldatokat adagoljuk úgy az áramló öntözővízhez, hogy a kész kimenő tápoldat tulajdonságai a növény számára megfelelőek legyenek. A tápoldat végleges tulajdonságai a törzsoldat összetételével, valamint az adagolással is változtathatók.

A törzsoldat a tápelemarányokat meghatározza, a törzsoldat adagolásával a tápanyagszintet (EC), a sav adagolásával a kémhatást befolyásolhatjuk. Például, ha adott összetételű törzsoldatokból (melyek kémhatása savas) többet adagolunk 1 m³ vízhez, magasabb EC-jű és alacsonyabb pH-értékű tápoldatot kapunk.

A törzsoldatok műtrágyák tömény oldatai, oldékonyságukat a hőmérséklet is befolyásolja. Általában szobahőmérsékleten 0,2-0,3 kg műtrágya oldódik fel tökéletesen, 5-10%-osnál töményebb oldatokat lehetőleg ne készítsünk. Alacsony sótartalmú, lágy, azonban nem túl nátriumos vizet használjunk a tápoldatok készítésére. Vigyázzunk, hogy a kalcium-nitrátos törzsoldatba nem kerülhetnek szulfátos és foszfátos műtrágyák, mert töményebb oldatban erős kicsapódás történik kalcium-szulfát vagy -foszfát formában. Külön készítsük el a savas törzsoldatot, fokozott figyelemmel dolgozzunk a savakkal. A törzsoldatokat néhány nap alatt használjuk fel, előre ne készítsünk el nagyobb mennyiséget (3. kép).

Tápoldatos technika hibalehetőségei

Fizikai hatások

Ha talajon történő termesztésnél nem vesszük figyelembe a talajtulajdonságokat, tápanyag- és vízmegtartó képességet, túlöntözünk, ennek következtében a gyökérzónában pang a víz, túlzottan sok só halmozódik fel, ami gyökérbetegségeket, só- és vízstresszes gyökeret eredményez, könnyen hervadó növényt, csökkent termésminőséget és -mennyiséget tapasztalunk.

Ha a tápoldat túl hideg, a növényt sokkolja, leáll a fejlődése. Lehetőség szerint ne legyen 10-12 °C-nál nagyobb különbség a növény és a tápoldat hőmérséklete között. Érdemes puffer tárolóban előkészíteni a vizet, hogy felhasználás előtt felvehesse a környezet hőmérsékletét (4. kép).

Kémiai hatások

A tápoldatozás akkor a leghatékonyabb eszköz a növény növekedésének és fejlődésének szabályozásában, ha precíziós technikával minden egyes növényhez eljuttathatjuk (5. kép) a tápoldatot. A vizek nagy mangán- és vastartalma könnyen eltömíti a csepegtetőtestek labirintus járatait, ezáltal nem lesz homogén a kijuttatás, az állomány egységes fejlődése megbomlik. A tápoldatozásra szánt vizet vizsgáltassuk be, ha túlzottan magas vas- és mangántartalom adódik, akkor előzetesen a vas- és mangánvegyületek leválasztását el kell végezni, ami legegyszerűbben a víz kilevegőztetésével történhet.

Gazdasági okokból gyakran választják a termelők, hogy nem komplex, mikroelemes műtrágyát használnak a tápoldat készítéshez, hanem elemenként rakják össze, előzetes receptúra alapján. Matematikailag ez teljesen megfelelő, azonban a bemérésnél fokozott odafigyelés szükséges, mert súlyos fejlődési rendellenességet okoz pl. a csekély mennyiségben bemérendő mikroelemek alul- vagy túladagolása. Itt fontos kiemelnünk, hogy megfelelő gyártási minőség is szükséges, mivel előfordulhatnak nem jól oldódó, vagy régi gyártású műtrágyák, esetleg nem megfelelő tárolás is oldódási problémákhoz vezethet.

Talaj nélküli termesztésben elkövetett tápoldatozási hibák

A talaj nélküli termesztésben általánosan alkalmazott tápoldatozó gépek 2db – EC-, pH-mérő – szenzorral vannak felszerelve. A szenzorok rendszeres, havi kalibrálása elsődleges fontosságú, mivel a lerakódásoktól lassan „elcsúszik” a mért EC-, illetve pH-érték, mely hiánytünetek megjelenéséhez és feleslegesen kijuttatott tápanyagmennyiséghez vezethet. A drénvíz (elfolyó víz) értékeinek rendszeres, jól kalibrált műszerekkel való mérése is mutathatja, ha rendellenes mérés történik.

A tápoldatozás során, amennyiben az öntözőgép áramlásmérővel felszerelt, nyomon tudjuk követni az áramlás mértékének változását és nagyobb pozitív vagy negatív eltérés a rendszer hibáját mutatja (felesleges elfolyás tömítetlenség miatt, egy-egy szelep rendellenes működése).

A szakmai anyag összeállítását EFOP 3.6.1-16-2016-0016 azonosító alatt, a SZIE Szarvasi Campusának kutatási és képzési profiljának specializálása intelligens szakosodással: mezőgazdasági vízgazdálkodás, hidrokultúrás növénytermesztés, alternatív szántóföldi növénytermesztés, ehhez kapcsolódó precíziós gépkezelés fejlesztése című pályázat támogatja.

Rácz Istvánné dr., Terbe Tibor
SZIE Tessedik Campus, Szarvas