Csak olyan fajtákat szabad telepíteni, amelyek környezeti igényét a termőhelyünk jól ki tudja elégíteni, és amelyek gyümölcse jól eladható. Az alanyokról kevesebb szó esik, pedig legalább olyan fontosak, mint a fajták. A gyümölcsfák minden tulajdonságát az alany és a fajta együttesen határozza meg. Nemcsak a faméretet befolyásolja az alany, hanem minden növekedési és fejlődési jellemzőt, a gyümölcsök méretét, minőségét, érési idejét, sőt még az őszi lombhullás időpontját is.

Mit várunk el az alanytól? Három dolgot szoktunk említeni: éljen jól együtt a nemes fajtával, legyen alkalmas a tervezett művelési rendszer számára (elsősorban a faméret szempontjából) és jól viselje a termőhelyi viszonyokat (talajtípus, mésztartalom, klíma, időjárási szélsőségek…). Sorolhatjuk azonban nyugodtan tovább, mert nem kevésbé fontos, hogy megfelelő gyümölcsméretet, valamint gyümölcsminőséget is biztosítson, és legyen ellenálló a betegségekkel, főként a talajból fertőzőkkel szemben. Mivel az alany a fenológiai jellemzőket is befolyásolja, egy későbbi virágzás csökkentheti a fagykár kockázatát, egy korábbi érés nagyobb értékesítési árat jelenthet a piacon. Az ültetvény újratelepítésénél egy alanyváltás kiküszöbölheti a talajuntságból eredő problémákat.

Alanyhasználat a cseresznyetermesztésben

Az alany tehát nagyon fontos. Minden gyümölcsfajra igaz ez, a cseresznyére is, és erre hívta fel a figyelmet Hrotkó Károly egyetemi tanár a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet  Érd–Elvira majori kísérleti telepén, júniusban megtartott szakmai napon. Mivel a cseresznye nagy fát nevel, az intenzív ültetvényekhez sokfelé előszeretettel alkalmazzák a gyenge növekedésű alanyokat. A GiSelA alanyok többek között ennek köszönhetik széles körű elterjedésüket. Ezek azonban nem mindenhol és nem minden körülmények között működnek jól. Gyakran előfordul, hogy erősebb alanyra van szükség és olyanra, ami az adott környezeti feltételeket jobban bírja. Például sajmeggy alanyra (1. kép).

A sajmeggyek alanyként való hasznosításával Probocskai Endre és Sebők Imréné kezdett el intenzíven foglalkozni Magyarországon, 1962 és 1970 között 8 típust szelektáltak magtermesztés céljára. A magonc alanytól azonban korszerűbb és egyöntetűbb állományt eredményez, ha vegetatív szaporítású alanyt használunk. Ezért dolgozta ki Hrotkó Károly kollégáival az 1980-as évek során a sajmeggyek hajtásdugvánnyal történő szaporításának technológiáját. 1988-tól Szigetcsépen, majd 2004-től Soroksáron és Érd-Elvira majorban kísérleti ültetvényekben értékelik a klónalanyokat, Rita, Petrus, Vera és Carmen fajtákkal (2. kép).

2014-től több magántermelőnél is állítottak be félüzemi kísérleteket. Mára sok tapasztalat gyűlt össze, amelyek alapján bátran ajánlják ezeket az alanyokat a termesztőknek. A magyar sajmeggy klónalanyok legfőbb értékei, hogy szárazságtűrők, hőstressztűrők, jó a télállóságuk, toleránsak az Agrobacteriummal szemben, emellett jól tolerálják a meszes és magas pH-értékű talajokat. Homogén növényállományt adnak, a fák rajtuk korán termőre fordulnak. Középerős és erős növekedési erélyű alanyokról van szó, de erős metszéssel intenzív ültetvényekben is alkalmazhatók, jól bírják a gyökérmetszést is. Az alanykísérletekkel párhuzamosan művelési rendszer kísérletek is folytak és folynak a Hrotkó Károly által vezetett kutatócsoportban. Az intenzív „magyar cseresznye orsó” művelési rendszerhez is ezeket az alanyokat ajánlják.

Sok fontos termesztő országban kedvezőtlen talajadottságú területeken folyik a cseresznyetermesztés, pl. Törökországban, Iránban, Spanyolországban, Kínában. Ezeken a helyeken előszeretettel szaporítják a cseresznyefákat sajmeggy klónalanyokon, de a meggyhez is használhatók. Újratelepítési problémák megoldására is alkalmasak.

A kísérleti ültetvényekben az SL 64-es francia sajmeggy klónalanyt használják kontrollként a hazai alanyok értékelésekor. A Bogdány, az Egervár és a Magyar az a három genotípus, amelyeket kiemeltek, és ezek 2012-től fajtaoltalom alatt állnak. Sok szempontból jobbnak bizonyultak a kontrollnál. Az SL 64-hez viszonyítva a Bogdány 90%-os, az Egervár 80%-os, a Magyar pedig 70%-os növekedési erélyű. A magyar klónalanyokon a termőre fordulás gyorsabb, az első évek halmozott terméshozama nagyobb, mint az SL 64 alanyon.

Egyelőre a magyar faiskolák nem szaporítják ezeket az alanyokat, de külföldön már több helyen igen, és sok helyen érdeklődnek irántuk. Hrotkó Károly kiemelte, hogy szoros együttműködésben dolgoznak a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézetével, akik a fajtanemesítésben jeleskednek. A méltán híres magyar cseresznyefajták a kiváló hazai alanyokkal és a kidolgozott faalakkal együtt a világon sokfelé jól eladható innovációs eredménynek bizonyulnak. A fejlesztés következő lépése lesz a klónalanyok mikroszaporításának megoldása. Ezen dolgoznak most.

Fotó: A szerző felvételei