A népszerű kajszibarack származásáról, fajtáiról, telepítéséről, környezeti igényéről, fagyérzékenységéről, termesztéséről, a növényvédeleméről, a gyümölcs felhasználásáról, stb. szóló internetes és nyomtatott források könyvtárnyi mennyiségben állnak az érdeklődők rendelkezésére. Ennek okán ebben a rövid tanulmányban csak egy szűkebb témakörrel, a kajszin nemrég megjelent ázsiai kajszilevéltetű (Myzus mumecola) fajjal foglalkozunk.
Európai kitekintésben a kajsziról mintegy 40 mikroorganizmust (vírusok, baktériumok, fitoplazmák, mikrogombák) mutattak ki. Az állati kártevők száma kb. 130 faj, ezen belül a levéltetvek 10-13 fajjal képviseltetik magukat.
Utóbbiak Magyarországon is élnek, de konkrétan a kajsziról bizonyítottan csak a következő 4 faj előfordulását jelezték:
- mandula-levéltetű (Brachycaudus amygdalinus)
- hamvas szilva-levéltetű (Hyalopterus pruni)
- zöld őszibarack-levéltetű – (Myzus persicae)
- tündérrózsa-levéltetű – (Rhopalosiphum nympheae)
Néhány összefoglaló ismeret a levéltetvekről: A levéltetvek szúró-szívó szájszervű, hártyásszárnyú, 0,3-8 mm nagyságú, puhatestű állatok. Mindegyik fajnak többféle, szárnyas és szárnyatlan megjelenési alakja van, amelyek ugyanabban a nemzedékben is jelen lehetnek. Szájszervük a szipóka, amelyet az állatok nyugalmi állapotban a hasoldal hosszában hátrafelé tartanak. A potrohukon két jellegzetes (fajtól függő alakú és méretű) függelék van: az 5. szelvényen párosan elhelyezkedő potroh cső (a védekezési reakciókban van szerepe), az utolsó potrohszelvényen pedig a farkocska.
Fejlődésük bonyolult, ismertetése meghaladja e közlemény kereteit. Rövid összefoglalásként csak annyit, hogy az ivaros úton létrehozott, az ősz végén lerakott (frissen zöldes, sárga) peték rövid időn belül megfeketedve telelnek a fő gazdanövényeken.
Budapest – Budai Arborétum, 2019.10.15. – májusfán (Prunus padus)
Ősszel a fő gazdanövényen lerakott peték megfeketedési folyamata.
Tavasszal a petéből kikelő ősanyák szűznemzéssel és eleven szüléssel szárnyatlan majd szárnyas nemzedékeket hoznak létre. Több levéltetű fajnak lehet azonos a fő gazdanövénye, ilyenkor a kolóniák több fajból állhatnak.
A nyár elején megjelenő szárnyas alakok a másodlagos gazdanövényekre migrálnak, ahol (szűznemzéssel és eleven szüléssel) újabb szárnyatlan nemzedékeket hoznak létre. Ősszel, az itt kifejlődő szárnyas ivaros alakok visszarepülnek a fő gazdanövényre, ahol a megtermékenyített nőstények lerakják az áttelelő petéiket. A nemzedékszám 1 év alatt (fajtól és a körülményektől függően) elérheti a 15-18-at is.
Mérések szerint egy levéltetű naponta a saját súlyának többszörösét is képes kiszívni a növényből. Ennek oka az, hogy a kiszívott növényi nedv viszonylag sok cukrot de – a levéltetű szükségletéhez képest – kevesebb aminosavat tartalmaz. Emiatt a levéltetvek jóval több táplálékot vesznek magukhoz, mint amennyit ténylegesen megemésztenek. Az emésztetlen cukortartalmú nedvet kiürítik. Ezt a „mézharmat”-nak nevezett ürüléket egyes rovarok pl.: hangyák, darazsak fogyasztják.
A levéltetvek közvetlen kártétele a szívogatás okozta gyenge növekedés, a mézharmaton a korompenész megjelenése (asszimiláció gátlása), torzulások, levélsodródások (álgubacsok) létrejötte, korai lombhullás, hajtásszáradás. Közvetett kártételük a vírusok terjesztése.
A Myzus mumecola hazai megjelenéséről (2020 tavasz) a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem munkatársai számoltak be elsőként (2021-ben) több nemzetközi és hazai tudományos- és tudományos ismeretterjesztő médiában (pl.: Agrofórum Online). A kártevőt a kajszin Magyarország számos pontján azonosították. Ez arra utal, hogy a kártevő hazánkban már korábban megjelent és elterjed.
A fajt eredetileg Ázsiából (Japán, Kína, Tajvan, Kelet-Szibéria, Kelet-India, Északnyugat-Himalája) jelezték, innen került Olaszországba (2016), Németországba (2020), és Magyarországra. A hazai észleléseket követően Szerbiában is megtalálták (2021).
A kártevők gyűjteményes fényképezése során (5K rendszer), Szadán (Pest vármegye) egy vegyszermentes művelésű magánkert kajszi fáin 2018.05.14-én mi is észleltük a jellegzetes tüneteket. A helyszínen készült és a gyűjtött minták beltéri fényképei közül az alábbiakban mutatunk be néhányat.
A kártevő által okozott tünetek:
A kajszin korábban nem tapasztalt elváltozások közül nagyon feltűnő volt a fiatal hajtásvégek leveleinek torzulása és megvörösödése, amely a hajtáscsúcs alatti 4-7 levélemeleten volt a legerősebb. Ezen a szakaszon a hajtástengely kismértékű görbüléseket is mutatott. A 2. kép jobb felső sarkában a belső képen egy másik hajtás hasonló szakasza látható. Ezen jól látszik a rövid szártagúság is.
A felső levélemeleteken a levélnyelek is elszíneződtek és a levelek érrendszere is vörösebb, mint az érközi terület. A levéllemezek torzulása az idősebb levelekéhez képest fokozottabb, mert a levélszéleknek a fonák felé történő behajlása mellett a levelek a középérre keresztben is kanalasodtak. A 3. kép bal felső sarkában lévő belső képen egy utolsó stádiumú – a levélnyél tövében elhelyezkedő – szárnykezdeményes lárva (nimfa) látható.
A hajtáscsúcstól távolabbi, idősebb levelek vörösödését nem tapasztaltuk, de a levélszélek a főérrel párhuzamosan a fonák irányába behajlottak és álgubacsot képeztek.
Az álgubacsba a levélalap felől „nézett be” a fényképezőgép. A levél fonákán egy levéltetű kolónia zöldes színű egyedei, közöttük pedig a levetett fehéres lárvabőrök láthatók.
A képen jól látható, hogy a behajló levélszélek milyen takarást és védelmet nyújtanak a kolóniának. A bal alsó sarokban egy kolóniát látogató hangya látható.
Az azonos gazda növényen élő, de különböző fajú levéltetvek egyedei gyakran közös kolóniát alkotnak. A képen egy ilyen kolónia részletét látjuk. A sötétebb zöld, hátukon fehér keresztcsíkos egyedek a hamvas szilva-levéltetű (Hyalopterus pruni) fajhoz tartoznak. A fehér keresztcsíkok, foltok az állatok által kiválasztott viaszporból állnak, amely az egyedek környezetében a levél fonákát is hamvasra színezi.
A lárvák fő vonásaikban hasonlítanak a kifejlett szárnyatlan (nőstény) egyedekhez. Az ismertető a 11. számú kép alatt olvasható.
A szárnyatlan nőstények testhossza 2,0-2,4 mm, halvány sárgászöldek vagy szalmasárga színűek, halvány csápokkal, lábakkal, potrohcsövekkel és farkocskával. A potroh csövek az alapjuktól kezdve fokozatosan vékonyodnak, különösen azok csúcsainak tájékán. A farkocska rövid és háromszög alakú.
Az irodalmi adatokkal egyezően május közepén a levelek fonákán mi is megtaláltuk a szárnyas imágókat. A legtöbb levéltetű fajnál a migráns alakok a 3.-4. nemzedékben jelennek meg. A szárnyasok feladata a faj nagy távolságokra történő eljuttatása, a téli gazdanövény elhagyása és a nyári tápnövény megtalálása. Jelenleg a kajszilevéltetű nyári tápnövényeit még nem ismerjük.
A Myzus mumecola szárnyasok sötétzöld színűek, a potroh IV-VI hátlemezén széles fekete középfolt, a VII. hátlemezen elkülönült fekete keresztsáv található. A potroh oldalán az oldalfoltok szintén feketék. A potroh csövek és farkocska sötét.
Az első fényképezést követően 20 nappal később újra felkerestük a fényképezett fákat. A korábban erősen fertőzött hajtásvégek leszáradtak. A korábban kialakult levélnyél és levéltorzulások száraz állapotban is felismerhetők voltak.
Természetes ellenségek és hangyák: a 2018.05.14.-i fényképezés során a kolóniákban csak egy esetben találtunk hangyákat, ragadozókat nem észleltünk. Irodalmi források szerint a kajszilevéltetű telepeit a fekete fahangya (Lasius niger) látogatja, a ragadozó rovarok közül a kolóniákban a Harlekin-katica (Harmonia axyridis), a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) és az ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus) fajokat figyelték meg. Utóbbi fajnak csak a lárvái ragadozók.
Az Európában a kajszin előforduló zöldes színű levéltetű fajokkal történő összehasonlítás kedvéért néhány faj képét bemutatjuk és felhívjuk a figyelmet néhány jól látható különbségre:
1. Aphis spiraecola – zöld gyöngyvessző-levéltetű lárvák és szárnyatlan nőstények Budapest – Budai Arborétum, 2014.04.23. – kerti gyöngyvesszőn (Spiraea vanhouttei) Farkocskája nyelv alakú és potroh csövei feketék – Mo.-on kajszin nem találták
2. Phorodon humuli – komló-levéltetű szárnyatlan nőstény Mosonmagyaróvár, 2020.05.17. – vad komlón (Humulus lupulus) Színben méretben hasonló, de a csápok tövében páros homloknyúlvány van. Mo.-on kajszin nem találták
3. Hyalopterus pruni – hamvas szilva-levéltetű -2018.05.14. Szada, Mo.-on kajszin előfordul
4. kép Myzus persicae – zöld őszibarack-levéltetű nőstény Mosonújhely, 2020.05.20. – napraforgón (Helianthus annuus) A felsorolt fajok közül morfológiailag és genetikailag is legközelebb áll a kajszilevéltetűhöz, Mo.-on kajszin előfordul
Megjegyzés: A rokon Myzus fajok közül több is okoz álgubacsot – levélsodródást. Néhány példát bemutatunk:
Mosonmagyaróvár, 2016.05.05. – cseresznyén (Ceasus avium)
A levél főerére keresztben fonák felé irányuló besodródás és torzulás (álgubacs)
Budapest – Budai Arborétum, 2017.03.31. – közönséges fagyalon (Ligustrum vulgare)
A levél főerével párhuzamos fonák felé irányuló besodródás és torzulás (álgubacs)
Budapest – Bikás park, 2016.04.20. dísz-őszibarackon (Persica sp.)
A levél főerével párhuzamos fonák felé irányuló besodródás és torzulás (álgubacs)
Korábban Magyarországon a kajszin a levéltetvek ellen külön nem szoktak védekezni. Az ázsiai kajszilevéltetű megjelenése és súlyosabb kártétele az eddig alkalmazott védekezési módszereket/technológiát valószínű módosítani fogja.
Az ENIR (Magyarországon engedélyezett növényvédő szerek hivatalos adatbázisa) (elérés: 2023.11.11) szerint 2024. január 1.-től a kajszi rovarkártevői ellen a következő hatóanyagok engedélyezettek: acetamiprid , azadiraktin , deltametrin , eszfenvalerát , lambda-cihalotrin , spirotetramat. Természetesen a nyugalmi állapotban végzett lemosó permetezések sem nélkülözhetők.
