Az ültetvényünk tápanyag-gazdálkodásának tervezéséhez nagyon fontos, hogy rendszeresen meggyőződjünk arról, hogy mi van a talajban és mi van a növényeinkben, mármint milyen tápelemek.
A talajvizsgálathoz a mintákat tavasszal, a vegetáció megindulásakor kell vennünk, a levélanalízishez az optimális mintavételi időpont viszont most van, augusztus elején.
A tápelemtartalom változása a levelekben
A gyümölcstermő növényeinkben a vegetációs időszakban folyamatos víz- és tápanyagforgalom zajlik. A leveles hajtások és a gyümölcsök folyamatosan növekednek, fejlődnek. A különböző növényi szerveknek más-más a funkciójuk, a tápanyag-ellátás szempontjából pedig egymás konkurenseinek tekinthetők. Mindezek miatt valamennyi szerv, így a levelek tápelemtartalma is folyamatosan változik. Erre vonatkozóan egy angol nyelvű szakkönyvből kimásolt ábrát szeretnék bemutatni (1. ábra).
Ezen az őszibarackfák leveleiben a tápelemek mennyiségének változását látjuk. A fő makroelemek közül a nitrogén (N) és a foszfor (P) mennyisége folyamatosan csökken a levelekben, és kisebb ütemben a káliumé (K) is. A kalciumtartalom (Ca) viszont növekszik, mégpedig jelentős mértékben. A mikroelemek többségének (Mn, Mg, B, Cl) mennyisége folyamatosan növekszik, kivétel a cink (Zn), amellyé csökken. A többi gyümölcsfaj leveleiben is nagyon hasonló folyamatok játszódnak le.
Mikor végezzük a levélanalízist?
Nem mindegy tehát, hogy mikor vesszük a mintákat a levélvizsgálathoz. A vegetációs időszak közepén a leginkább kiegyensúlyozott a levelek tápelemtartalma, és a változás is ekkor a leglassúbb. Ezért július közepe és augusztus közepe között érdemes elvégezni a vizsgálatot. Ekkor mutatják legjobban a levélanalízis eredményei a gyümölcsfák tápanyag-ellátottságának állapotát.
A tenyészidőszak első felében, mint láttuk, a levelek tápelemtartalma gyors ütemben változik. Szeptemberben és októberben pedig, az őszi lombhullás közeledtével a levelek tápelemei fokozatosan a fás részekbe vándorolnak, hiszen a télre való felkészüléshez ez feltétlenül szükséges, tehát ebben az időszakban sem mutatják jól a levélminták a fák tápanyag-ellátottságát.
Melyik leveleket szedjük le?
Július végén, augusztus elején érdemes tehát megszednünk a mintákat. A hosszú hajtások középső leveleit gyűjtsük be. A fajtára jellemző, kifejlett és egészséges leveleket szedjünk, mert a beteg, kórokozókkal fertőzött, vagy megrágott levelek nem mutatják a növény tényleges tápelem szintjét. Minden fáról egy levelet szedjünk. Fajtánként és táblánként egy átlagminta begyűjtésére törekedjünk, egy levélminta 60-100 db levelet tartalmazzon.
Ha az ültetvényünk egységes állományú, egy levélmintával 3-6 ha nagyságú területet jellemezhetünk. Ha heterogén a terület, vagy nagyon eltérő kondíciójú fák vannak egy táblában, akkor külön-külön minták megvizsgálásával győződünk meg az ültetvényünk különböző részeinek tápanyag-ellátottságáról. A vizsgálatot minden évben végezzük el, ha mód van rá, de kétévenként feltétlenül.
Optimális értékek
Az optimális levélanalízis értékeket az 1. táblázat tartalmazza, az ide vonatkozó szakkönyvek adatai alapján. Ebben a gyümölcsfákon kívül a legfontosabb bogyósgyümölcsű fajok is fel vannak tüntetve. A bogyósoknál a szüreti időszak közepét javasolják a tápanyag-gazdálkodási szakemberek a levélanalízis elvégzésére.
(Forrás: Papp J. (szerk.): Gyümölcstermesztési alapismeretek. Mezőgazda Kiadó, 2003; Nagy P.T. Gyümölcsösök tápanyag-gazdálkodásának időszerű kérdései. Debreceni Egyetem, 2009.)
A táblázati értékek a gyümölcsfákra vonatkozóan az augusztus eleji mintavételhez igazítva vannak megadva, a bogyósoknál pedig a szüreti időszakhoz igazítva. Máskor is végezhetünk levélvizsgálatot, nincs megtiltva, csak akkor tudnunk kell, hogy az optimális értékek módosulnak.
Különböző nagyságrendű igények
Az 1. táblázatból azt is láthatjuk, hogy a gyümölcstermő növények különböző mennyiséget igényelnek a különböző tápelemekből, és érdekes módon a nagyságrendekben nincs igazán különbség a fás kultúrák és a bogyósok között. Fontos tudnunk a tápanyag-gazdálkodás tervezésekor, hogy a nitrogén (N), a kálium (K) és a kalcium (Ca) a legfontosabb tápelemek számukra, ezekből kell a legtöbb.
A csonthéjasok ebből a három makroelemből közel azonos mennyiséget igényelnek, az optimális levélanalízis értékek 2,5-3% körül vannak. Az almatermésűek káliumból és kalciumból fél-kétharmad annyi mennyiséget fogyasztanak, mint nitrogénből, hasonlóan a szamócához, a málnához és a piros ribiszkéhez. A bogyósok közül a fekete ribiszkének viszont a nitrogén mellett a csonthéjasokéhoz hasonlóan magas a kálium és kalcium igénye is.
A szántóföldi kultúráknál oly hangsúlyos foszfor (P) a gyümölcstermesztésben kisebb hangsúlyt kap. A kedvező ellátottságát jelző levélanalízis értékek egy nagyságrenddel kisebbek valamennyi gyümölcsfaj esetében, mint a nitrogén értékei, vagyis a mi növényeinknek tizedannyi kell foszforból, mint nitrogénből.
Fajták, alanyok
Nem beszéltünk a fajokon belül a fajtákról, holott ezek tápelem igényei is eltérőek lehetnek. Ráadásul a tápanyag-felhasználást az alany is befolyásolja. A szakkönyvekben nem nagyon találunk fajtákra, alanyokra vonatkozó adatokat, ez alól csak az alma a kivétel.
A határértékeket fajokra adják meg. A gyakorlatban egy-egy termőhelyen a gyakorlati tapasztalatok alapján lehet a fajon belüli különbségeket meghatározni, a fák kondíciójának, hajtásnövekedésének és termőképességének vizsgálatával.
Itt fontos szerepet kap a gyümölcstermesztő szakismerete és tapasztalata. Így lehet fajtánkénti finomhangolással elvégezni a tápanyag-utánpótlást. Ha hiány mutatkozik valamelyik tápelemből, gyors megoldást jelenthet az ültetvényben a lombtrágyázás, de hosszú távon a talajon keresztüli megfelelő tápagyag-ellátást kell biztosítanunk.
A kép a szerző felvétele.
