Korszerű, intenzív gyümölcstermesztés itt, a mérsékelt égövben egyre kevésbé képzelhető el öntözés nélkül. Ezért foglalkoztam az előző hetek cikkeiben kiemelten ezzel a témával. Ezt a megállapítást azonban árnyalni kell, igazságtartalma földrajzi helytől, gyümölcsfajtól, technológiától függően nagyon különböző.
Óceáni klímájú területeken gyakran a túl sok csapadék okoz problémát, míg sok hagyományos gyümölcstermesztő vidéket az elsivatagosodás veszélye fenyegeti. Sok helyen a kevés csapadék miatt az öntözővíz előteremtése egyre nagyobb problémát okoz, ezért elsősorban itt van jelentősége a szabályozott deficit öntözésnek, amiről a mostani cikkben lesz szó.
A gyümölcsfák vízhasznosítása
A gyümölcsültetvények vízigénye, vízfogyasztása nagyon sok tényezőtől függ. Korábbi cikkekben ezt részletesen taglaltuk. Röviden összefoglalva, a fajtól, a fajtától és az alanytól, a termőhely klímájától, a talaj- és domborzati viszonyoktól, a művelési rendszertől, valamint az alkalmazott termesztéstechnológiától.
Vannak gyümölcsfajok, amelyek takarékosan bánnak a vízzel, és vannak, amelyek hajlamosak pocsékolni azt. Ez a tulajdonságuk alapvetően attól függ, hogy honnan származnak. Az őszibarack elsődleges géncentruma például Kína párás, csapadékos területén van, ahol a víz elég bőségesen áll rendelkezésre.
Ezért van az, hogy az őszibarackfák nagyon érzékenyen reagálnak a vízhiányra. Ha nem áll rendelkezésre folyamatosan elegendő víz számukra, az alaposan meg fog látszódni a termésmennyiségen és a termés minőségén is.
Másik végletnek tekinthető a mandula, amely Kis-Ázsia száraz vidékeiről származik, nem szenved látványosan az időszakos vízhiánytól. Vízhasznosítás szempontjából közepesnek tekinthető például az alma.
Vízfogyasztás mérése
A környezeti tényezők közül a hőmérséklet befolyásolja leginkább a gyümölcsfák vízfogyasztását. Nyáron egy meleg napon akár öt-hatszorosa is lehet egy fa vízfelhasználása egy hűvös napéhoz képest. A fák a levélfelületükön adják le a vizet, tehát a lombfelület nagyságától is függ a vízfogyasztás.
A korszerű, intenzív ültetvényekben sokkal nagyobb az egységnyi területre eső levélfelület, mint a régi, extenzív ültetvényekben volt. Egy-egy gyümölcsfa vízfogyasztását tenyészedényes kísérletekben lehet megmérni egy adott termőhelyen (1. kép).
Nemcsak a gyümölcsfák fogyasztják a vizet
Az ültetvényben azonban nemcsak a fák fogyasztanak vizet, hanem a környezetük is. A talajfelszín és az azon lévő növényzet is párologtat, azok vízigényét is ki kell elégíteni. Egy füvesített sorközű ültetvény például egy évben 200-300 mm-el több csapadéknak megfelelő vízmennyiséget igényel, mint egy ugarművelésű. Ha az ültetvény vízigényét a természetes csapadék nem elégíti ki, öntözni kell.
A vízadagolás visszafogása
A probléma az, hogy vannak helyek, ahol az öntözővíz csak korlátozottan áll rendelkezésre. Ezeken a vidékeken, elsősorban Kaliforniában, Spanyolországban és Izraelben kezdték el kidolgozni a szabályozott deficit öntözés módszerét.
Ennek lényege, hogy alapos kísérletek alapján kifejlesztett módszerekkel, szigorú ellenőrzés mellett, a gyümölcsfák bizonyos fejlődési fázisaiban a fejlődésükhöz szükséges optimális vízmennyiségtől kevesebb is adagolható a termésmennyiség és -minőség, valamint a fák kondíciójának lényeges romlása nélkül.
Igen bőséges ennek a szakterületnek az irodalma, és ma már sokan inkább úgy fogalmaznak, hogy a terméskiesés kisebb kárt okozzon, mint amit megspórolunk azzal, hogy kevesebbet öntözünk.
A mérsékelt öntözés javára írják, hogy a gyengébb hajtásnövekedés miatt kevesebbet kell metszeni, és azt is, hogy a gyümölcsméret ugyan kisebb lesz, de a beltartalmi értékek általában jobbak, mint bőséges öntözővíz adagolása esetén.
Folyamatos monitorozás kell
Nagyon fontos, hogy a szabályozott deficit öntözés módszereit (hasonlóan más termesztéstechnológiai elemekhez) mindig az adott termőhelyi viszonyokhoz igazítva, gyümölcsfajonként, fajtánként és művelési rendszerenként elkülönítve kell kidolgozni. Máshol alkalmazott eljárások nem vehetők át egy az egyben.
Fontos továbbá, hogy a talaj, a levegő és a növényeink minél több jellemzőjét folyamatosan mérnünk, monitoroznunk kell, és a kijutatott öntözővíz mennyiségét ez alapján kell meghatározni.
Bevethetünk távérzékelési módszereket is. A levegő hőmérsékletének és páratartalmának több szinten történő folyamatos mérése és regisztrálása ma már valamennyi korszerű gyümölcsültetvényben napi gyakorlat.
Általában ezekhez a rendszerekhez kapcsolják a növényvédelmi előrejelzésekhez szükséges mérőműszereket is. A szabályozott deficit öntözés alkalmazásához a talaj hőmérsékletét és víztartalmát is mérni kell a gyökérzóna több szintjén.
Ezen kívül párolgásmérő kád és különböző műszerek segítségével mérni kell az ültetvényből eltávozó víz mennyiségét. Ami azonban a legfontosabb, folyamatosan vizsgálni kell a gyümölcsfáink állapotát, fejlődési folyamatait és reakcióit a megváltozott körülményekre. Lehetőleg többféle eszközzel is. Folyamatos fejlesztés zajlik ezen a területen, így egyre több korszerű eszköz áll rendelkezésünkre.
Távérzékelési módszerek
Távérzékelési módszerrel, hőkamerával mérhetjük a fák hőmérsékletét. A jól öntözött, vízzel jól ellátott állomány átlagos hőmérséklete napközben 1-2 °C-kal alacsonyabb a környező levegő hőmérsékleténél, mivel a növények folyamatosan párologtatnak.
Vízhiány esetén azonban a levelek gázcsere nyílásai fokozatosan bezárulnak, csökken a párologtatásuk, és növekszik a hőmérsékletük. Ha a levegő hőmérsékleténél az állomány 1-2 °C-kal melegebb, az bizonyos fejlődési fázisokban nem okoz problémát, de ettől magasabb hőmérséklet esetén növelni kell a vízadagolást.
Vízállapot, vízpotenciál mérése
A növények által fölvett és bennük áramló víz mennyisége korszerű műszerekkel mérhető. Régóta vannak módszerek a levelek és a fás részek vízpotenciáljának mérésére is. Ez, a sejtek vízállapotát kifejező nyomásérték jelzi, hogy az adott növényi rész jó vízellátottságú, vagy vízhiányban szenved.
A vízpotenciál folyamatosan változik, ezért a levelek és a törzs délben mért vízpotenciál értékét használják a vízellátottság mértékének meghatározásához. A gyökerekből a koronába a vízáramlás a törzsön keresztül zajlik, a szállító edénynyalábokban. A szállított vízmennyiségtől függően a törzs átmérője nagyon kis mértékben, de változik. Ez érzékeny műszerrel mérhető.
Hogyan fejlődnek a növények
A rendelkezésre álló vízmennyiség a gyümölcsök növekedését, fejlődését nagymértékben befolyásolja. A szabályozott deficit öntözés hatékony alkalmazásához nagyon fontos, hogy a gyümölcsök fejlődésének mennyiségi és minőségi jellemzőit is folyamatosan figyelemmel kísérjük. Ehhez automatizálható, roncsolásmentes vizsgálati módszerekre van szükség.
Ezek fejlesztése nagy erőkkel folyik, és már sok jól használható módszer van a gyakorlatban is. A mágneses magrezonancia vizsgálat (NMR), a közeli infravörös spektroszkópia (NIR), a fotokémiai visszaverési index (PRI), enyhe mechanikai hatásokra bekövetkező hangeffektus érzékelése és rugalmassági tényező vizsgálata, mind olyan módszerek, amelyekkel a gyümölcsök roncsolása nélkül követhetjük nyomon a mennyiségi és minőségi változásaikat.
Az egyszerű vizsgálati módszerek is nagyon hasznosak, a gyümölcsök átmérőjének változását egy tolómérővel mérhetjük folyamatosan az ültetvényben.
Még sok kísérleti eredmény kell
A gyümölcsfák élettani folyamatainak megismerése, és az intenzív fejlesztés alatt álló precíziós technológiai elemek egyre inkább lehetővé teszik olyan új módszerek alkalmazását a gyümölcstermesztésben, amelyekkel a korábbiaknál gazdaságosabban bánhatunk az egyre fogyó erőforrásokkal, jelen esetben a vízzel, a terméseredmények és a minőség romlása nélkül.
Üzemi körülmények között még csak nagyon kevés helyen használják a szabályozott deficit öntözést, de nagyon sok kísérlet folyik különböző helyeken, amelyek eredményei valószínűleg hozzásegítenek majd annak szélesebb körű elterjedéséhez.
A kép a szerző felvétele.
