Nem mi szabjuk meg, milyen utat választunk, hanem a környezetünk…

Milyen ágazatot és milyen FruitVeB-et képzelnek el a jövőben? Várhatóak-e – ha igen, milyen jellegű – változások?

A FruitVeB vezetése csak részben változott meg. A távozó Ledó Ferenc elnök úr helyére választott a küldöttgyűlés személyemben új elnököt, illetve mivel eddig a FruitVeB-ben a gyümölcsös alelnöki posztot töltöttem be, a megüresedő alelnöki posztra választották meg Kelemen Péter kollégát. Más alelnöki pozíciók változatlanok maradtak. A tisztújítás ráadásul csak időközi volt, az „új” vezetés megbízatása 2022. július 4-ig szól.

Egy szervezet vagy egy cég életében a változások folyamatosak, változásra mindig szükség van, így egyértelmű, hogy lesznek, de ez alapvetően nem a tisztújítással van összefüggésben, hanem a változó gazdasági környezetünkkel, illetve az ágazati szereplők változó igényével.

Azt, hogy milyen FruitVeB-et szeretnénk, leginkább az határozza meg, hogy milyen ágazatot képzelünk el. Víziónk egy olyan zöldség-gyümölcs ágazat, melyben magas színvonalon működő, európai léptékben versenyképes, termelési színvonalukban homogén termelő és feldolgozó üzemek állítják elő az ország önellátásához szükséges árumennyiséget és elégítik ki az exportpiac igényeit. Az ágazat működését a magas fokú hatékonyság, a szervezettség és a piaci szereplők érdekazonosságon alapuló együttműködése jellemzi, amit a magas szintű ágazati koordináció foglal keretbe.

Ehhez képest a hazai zöldség-gyümölcs szektorban az üzemek termelési színvonala erősen heterogén, a termelés hatékonysága tekintetében ágazati átlagban nagy az elmaradásunk az európai élvonaltól és a versenyképes szinttől, a szervezettség 20% körüli a kívánatos 50% helyett, az érdekazonosság és a különböző termékpálya-szintek együttműködése szerény, és markáns ágazati koordinációról sem beszélhetünk.

A FruitVeB küldetése az kell legyen, hogy a lehető legmagasabb szinten járuljon hozzá az ágazati vízió megvalósításához, vagyis az ágazat hatékony és szervezett működéséhez, a működéshez szükséges termelési erőforrások megszerzéséhez, valamint az „optimális” vállalkozási környezetet biztosító gazdasági és jogi környezet kialakításához.

Szakmaközi szervezet lévén fontos küldetésünk a különböző termékpálya-szegmensek (termelők, feldolgozók, TÉSZ-ek, kereskedők, input oldali cégek) érdekeinek összehangolása, a különböző szereplők közötti párbeszéd és együttműködés erősítése. Mivel a FruitVeB egy tagságon alapuló szervezet, értelemszerű az is, hogy első helyen az aktív tagságunk érdekei és elvárásai szerint kell cselekednünk.

Annak érdekében, hogy a munkát és döntéseinket egy bizonyos mederbe tudjuk terelni, vannak alapelvek, melyek mentén működnünk kell:

• A FruitVeB a teljes hazai zöldség-gyümölcs ágazat és minden termékpálya-szegmens érdekében működik, ahol egyetlen ágazat, térség vagy termékpálya-szegmens súlya sem lehet domináns vagy éppen elnyomott.
• A termékpálya szereplőin belül az ágazati-szakmai munkában döntéseinket azon élenjáró, versenyképes, vagy ennek elérésére törekvő vállalkozások érdekei mentén hozzuk, melyekre az ágazat működése hosszú távon alapozható. Vagyis első helyen azokat kívánjuk segíteni, akik 10-20 év múlva is zöldséget-gyümölcsöt akarnak termelni vagy feldolgozni, és – a támogatásokra utaltság helyett – a gazdálkodás jövedelméből szeretnének fejlődni és megélni.
• A FruitVeB szakmai, szakmaközi szervezet, melyben az ágazati-szakmai döntéseket a szakma érdekei és a szakmai elvek vezérlik. Döntéseinkben a társadalompolitikai szempontok nem juthatnak érvényre az ágazati szereplők szakmai, gazdasági és piaci érdekeivel szemben.
• Az asztalról az vehet fel, aki le is tesz rá valamit. Vagyis csak az kérhet, aki ad is, és csak az kaphat, aki tesz is. Ennek az elvnek az ágazat és az ágazati munka minden szintjén teljesülnie kell!

Melyek a FruitVeB vezetésének célkitűzései? Milyen feladatokra, illetve tevékenységekre kívánják fektetni a hangsúlyt?

Továbbra is fontos célunk, hogy a FruitVeB ágazaton és a teljes agráriumon belüli súlyának, ismertségét, elismertségét és tekintélyét növeljük, beleértve más szakmaközi szervezeteket és a szakpolitikát is. Olyan szervezetet szeretnénk kialakítani, mely ágazati-szakmai kérdésekben megkerülhetetlen.

Fő célkitűzésünk, az ágazati szereplők munkájának segítése a termelési erőforrások megteremtése és gazdasági-jogi környezet formálása révén, aminek főbb elemei: részvétel jogszabályalkotási folyamatokban; aktív részvétel a KAP/VP tervezés folyamatában; ágazati információbázis felépítése; gazdasági, piaci elemzések és prognózisok készítése; az ágazati-piaci transzparencia növelése; hatékony ágazati és termékmarketing tevékenység folytatása; tudásátadás (szaktanácsadás, szakmai konferenciák).

Az operatív munka szintjén szeretnénk a feldolgozók közreműködését, szerepét jelentősen erősíteni a FruitVeB munkájában, különös tekintettel arra, hogy a feldolgozó üzemek vásárolják meg a hazai zöldség-gyümölcs mintegy felét. A zöldségtermesztés területén hangsúlyos feladat a szántóföldi zöldségnövény termesztők (beleértve a csemegekukorica- és zöldborsó-termelőket is) intenzívebb bevonzása is. A TÉSZ-ek szerepét stabilizálni, illetve erősíteni kell az ágazatban és a FruitVeB munkájában egyaránt, és mindent meg kell tennünk a TÉSZ-ek működési környezetének javítása érdekében. A jövőben nagy hangsúlyt fektetünk az egyéni (termelő) tagok számának nagyon jelentős növelésére, valamint az input oldalon működő cégek, integrátorok intenzívebb bekapcsolására is. Mindezeket a célokat a tagdíjfizetési hajlandóság vagy lehetőség jelentősen befolyásolhatja, de ebbe az irányba törekednünk kell.

Mint ahogyan eddig is igyekeztünk az Agrárminisztérium konstruktív szakmai partnere lenni, ezután is törekszünk intenzív együttműködésre az Agrárminisztériummal és egyéb kormányzati szervezetekkel az ágazati szabályozók kimunkálásában, melyben nagyon fontos a folyamatos párbeszéd. Fontos továbbá, a nemzetközi kapcsolatok erősítése külföldi szakmaközi szervezetekkel, szakmai intézményekkel, kutatóhelyekkel, TÉSZ-ekkel és ágazati szereplőkkel. Kapcsolatépítés és nagyon szoros szakmai együttműködés szükséges más, ágazaton belüli és ágazaton kívüli szakmai szervezetekkel, melyben a FruitVeB-nek ágazati vezéregyéniségnek kell lennie. Végül, de nem utolsósorban, fel kell építenünk a zöldség-gyümölcs ágazat imázsát, tekintélyét a magyar társadalom és a politika előtt.

Mik a FruitVeB tervei a Covid járvány okozta termelőket érintő károk enyhítésére? Egyáltalán elkülöníthetőek-e ezek, az ágazatot egyébként is sújtó negatív hatásoktól?

A 2020. év elsősorban az időjárási csapások, másodsorban a Covid-járvány árnyékában zajlott, és ez utóbbi rövidtávon mindeddig nem gyakorolt drasztikus hatást az ágazatra.

A koronavírus-járvány első hulláma a tavaszi munkák kezdetekor érte a zöldség-gyümölcs ágazatot, és március–áprilisban okozott fennakadásokat. Ebben az időszakban „csak” a hajtatott (fóliás és üvegházi) zöldségkultúrák állítanak elő terméket, gyümölcsök közül már csak a betárolt alma van piacon, illetve intenzívebb munkavégzés a hajtatókertészetekben valamint néhány speciális ágazatban (spárga, szamóca) zajlik. Emiatt az inputellátásban és az értékesítésben is eleve itt keletkezhettek érdemi zavarok, más ágazatok – így általában a gyümölcsök is – kevésbé voltak „érintettek”. Piaci-értékesítési zavarok főleg a hajtatott zöldség (paradicsom, paprika, uborka, salátafélék) szegmensben alakultak ki a nagybani piacok néhány hetes „leállása”, valamint a vásárlók számának átmeneti csökkenése miatt, de néhány hét után e negatív jelenségek is elhalványultak. A járvány tavaszi hulláma relatíve gyorsan, nyár kezdetére levonult, és nem fejtett ki letális hatást az ágazatban ez idő alatt.

A nyári időszakra az időjárási káresemények ennél sokkal drasztikusabb mértékben hatottak a piacra, döntően a gyümölcs szegmensben. A jelentős mértékben csökkenő kínálat markánsan átrendezte a gyümölcspiacot, illetve okozott – számos szakágazatban – szinte soha nem látott, magas árakat. Ezek a folyamatok azonban nem a járvánnyal voltak összefüggésben.

Az őszi–téli időszakban éghajlati adottságaink okán a hazai termelésű gyümölcsök mérsékeltebb mennyiségben vannak jelen a piacon (az is elsősorban alma, körte). A vásárlók számának csökkenése miatt október óta jól érzékelhető, bár még nem drasztikus mértékű keresletkiesés tapasztalható a gyümölcsöknél, és kevésbé élesen, de érzékelhető a zöldségek esetében is. Amennyiben a piacok „helyreállnak” január–február folyamán, akkor ezek a negatív jelenségek a teljes szezon vonatkozásában még nem fog jelentős gondokat okozni, ellenben néhány szakágazatban tavasszal alakulhatnak ki értékesítési zavarok.

Összességében megállapítható, hogy a koronavírus-járvány eddig mérsékelt negatív hatásokat váltott ki az ágazatban. Ebben az évben sokkal drasztikusabb veszteségeket okoztak az időjárási káresemények (tavaszi aszály, tavaszi fagyok, extrém esőzések), mint a maga a járvány, ezzel – nem kívánt módon – lényegében „elejét vették” a piaci-értékesítési zavaroknak. A 2020. év inkább az időjárási károk okozta áruhiányról, mintsem a járványhelyzet okán kialakuló túlkínálat vagy piacvesztés okozta piaci összeomlásokról marad emlékezetes. Ennél fogva sokkal inkább a negatív időjárási hatások elleni védekezés megoldása, mintsem a járványhelyzet következményeinek felszámolása ad feladatot az ágazati munkában.

A zöldség-gyümölcs termesztői társadalom kiöregedése és a munkaerő hiánya, valamint a külföldi árudömping erősen a „csőd” szélére sodorta az ágazatot. Ön szerint meddig folytatódik ez a „hanyatlás”?

A súlyosnak érzékelt ágazati problémák valóban súlyosak, az ágazati statisztikákban, illetve az ágazati folyamatokban is tetten érhetők.

A gyümölcstermesztésünk termelési volumene semmilyen érdemi növekedést nem mutatott az elmúlt másfél évtizedben. A hazai klimatikus adottságokat legkevésbé toleráló, illetve legnagyobb szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű fajok termelése esett vissza leginkább: a málna, a szeder, a fekete ribiszke és a köszméte termesztése gyakorlatilag megszűnt, de nagyon jelentős visszaesést (40%) szenvedett el az alma és az őszibarack is. Növekedni mindössze a dió, a bodza, valamint a szamóca, a cseresznye és a kajszi volt képes. Előbbi kettő azért, mert relatíve extenzív, alacsony szaktudás-, tőke- és munkaerőigényű ágazatok (egészen pontosan: professzionális termelés esetén nem azok, csak sokan kezelik ekként őket), utóbbi három pedig alapvetően jó piaci pozícióinak és jövedelmezőségének köszönheti előrelépését, bár a munkaerőhiány és az időjárási káresemények az utóbbi néhány évben ezekben is egyre inkább gátolják a fejlődést. Az összes többi gyümölcsfaj termelési volumene stagnál vagy enyhén csökkent. A termelési színvonalunk az elmúlt két évtizedben érdemben nem változott, ami komoly hatékonysági problémákat vet fel. Becsléseink szerint a hazai 80.000 hektáros ültetvényfelület mintegy 40-50%-a korszerűtlen, potenciálisan versenyképtelen, 25-30%-a jelenleg nem eléggé hatékony, de fejleszthető, míg a maradék 25-30%-a – mely néhány száz termelő vállalkozást jelent – tekinthető igazán professzionális, versenyképes felületnek.

A hazai zöldségtermesztés szintén jelentős területi és mennyiségi visszaesést szenvedett el az EU-csatlakozás óta, bár az utóbbi néhány évben újra javulnak az ágazati mutatók. Stagnálni vagy növekedni csak a periférikus jelentőségű kisebb szakágazatok (spárga, tökfélék, padlizsán, cékla) vagy a kevésbé tőke- és munkaerőigényes ágazatok (csemegekukorica, zöldborsó, zöldbab) voltak képesek, mely utóbbiak szaktudásigénye is mérsékeltebb olyan tekintetben, hogy kevesebb a termesztéstechnológiai hiba lehetősége, ezzel a technológiai kockázat mértéke. A tőke-, munkaerő- és tudásintenzív szabadföldi és hajtatott kultúrák területe viszont 30-50%-kal esett vissza, a szakágazatok többsége pedig néhány száz vagy 1-2 ezer hektáros ágazattá zsugorodott. A zöldségágazat relatív termelési színvonala – az előrehaladottabb piaci letisztulásnál fogva – jóval kedvezőbb, mint a gyümölcstermesztésé, de a top5 külföldi versenytárs ország színvonalához viszonyítva még mindig nagy a lemaradásunk.

Visszaesésünket megítélésem szerint nem elsősorban a külföldi versenytársaknak (ahogyan a kérdésben szerepel: külföldi árudömpingnek) köszönhetjük, hanem önmagunknak, belső gyengeségeinknek, beleértve a belső szabályozó környezetünket is. A versenytársak a piac részét képezik, nem kitiltani és betiltani kell őket, mert azt – főleg az EU-s közös piacon – úgysem lehet, hanem versenyezni kell ellenük, illetve versenyképessé tenni a gazdaságainkat ellenük.

Az ágazati folyamatok arra utalnak, hogy az ágazatban a három fő termelési erőforrásból (szaktudás, tőke, munkaerő) egyik sem áll kielégítő mértékben rendelkezésre, ezért a tőke-, munkaerő- és szaktudásigényes kultúrák nem tudnak fejlődni. Ráadásul a negyedik fontos termelési tényező, vagyis a természeti tényezők (klimatikus adottságok, időjárás) is a számunkra kedvezőtlen irányba fordult. Ebből eredően egyértelmű, hogy az ágazat fejlődéséhez ezen alapvető termelési erőforrások ágazati szintű biztosítása szükséges:

• A hazai kutatási és szaktanácsadási háttér és infrastruktúra erőteljes fejlesztésével meg kell teremteni az ágazat szereplői számára a stabilt szaktudás-bázist (ma szinte minden élenjáró kertészeti vállalkozás külföldről hozza be a szaktudást).
• Hatékony pályázati rendszerekkel biztosítani kell a fejlesztések tőkeigényét a támogatások oldaláról (különös tekintettel arra, hogy az ágazat termelési színvonala miatt nincs elegendő saját tőke a fejlesztésekhez, relatíve kicsi üzemméreteink miatt pedig általában rossz a hitelképességünk)
• A munkaerő-bázis növelésére néhány éves távlatban nincs esély, ezért a munkaerő-problematika mérséklésében lehetőség csak az élőmunka-hatékonyság növelésében, illetve az élőmunka kiváltásában rejlik. A munkaerőnek mint erőforrásnak azt a közgazdasági tulajdonságát kell kihasználnunk, hogy tőkével részben helyettesíthető. Ez a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a tőke egy részét ilyen fejlesztésekre kell fordítanunk, vagyis fontos: a magas fokú gépesítés és automatizálás, az eleve hatékony munkavégzést lehetővé tevő intenzív termelési rendszerek, továbbá a „minden mindennel összefügg” elvén e tekintetben is fontos az időjárási károk elleni védelem, mert a mennyiségi vagy minőségi kárt szenvedett kultúrákban – pl. a betakarítás során – az élőmunka hatékonysága is jelentősen romlik.

Ahhoz, hogy a versenytársakkal fel tudjuk venni a versenyt, egészen biztosan jelentősen lépnünk kell előre a következő területeken:

• Termésbiztonság fokozása (hajtatott termesztés, öntözés, gyümölcsültetvények fagy, jégeső és eső elleni védelme), hiszen csak biztos termékkel lehet piacot építeni és megtartani.
• Hatékonyság növelése: professzionális, magas technológiai színvonal, amelyben kihozzuk a növényből a genetikai maximumához közelítő termést (magas fajlagos hozamok), melynek részei az automatizálás, a gépesítés és a precíziós technológiák.
• Szervezettség fokozása (a termelés és értékesítés szervezetlensége miatt e területen jelenleg nagyok a versenyhátrányaink, mert az elaprózott méretű árualapokat nem tudjuk piacra sem juttatni). Ez pedig – a szabályozó környezetünk pozitív átalakulása mellett – jelentősen mértékben a termelőkön is múlik.

Az ágazat „hanyatlását” tehát csak a hatékonyság és a szervezettség jelentős növelésével állíthatjuk meg.

Mindezektől függetlenül az ún. „piaci letisztulás” egy elkerülhetetlen folyamat. Törvényszerű, hogy a korszerűtlen és fejlődésre nem képes, nem kellően hatékony vállalkozások kiesnek a piacról. Ez a folyamat a zöldségtermesztésben jóval előrébb tart, mint a gyümölcságazatban, mert utóbbiban a jelentős közvetlen támogatások hosszú időn keresztül konzerválni voltak képesek egy nem versenyképes termelési szerkezetet is, míg a zöldségtermesztésben közel sem voltak ilyen támogatások. A gyümölcstermesztésünkben ennek az ára az lesz, hogy a közvetlen támogatások átalakulásával hirtelen és gyorsan játszódhat le a közeljövőben ez a folyamat, amit az ültetvények, illetve gazdák kiöregedése is erősít.

Mit tehetnek, mit tudnak tenni a termelők saját magukért és a megélhetésükért a jövőben? Van-e kiút erre? Tud a termelőknek jó hírekkel szolgálni?

Nagyon fontos, hogy az utat nem mi szabjuk magunknak, hanem a gazdasági és természeti környezetünk. Az időjárás hosszú távú alakulása nem kiszámítható, de vélhetően nem fog a kedvező irányba mozdulni. Valószínűsíthetően munkaerő sem lesz több. A versenytársak és a vevők mint közvetlen versenykörnyezetünk pedig kikényszerítik a hatékony termelést és a nagy árualapok melletti szervezett értékesítést. E folyamatoktól nem tudjuk függetleníteni magunkat, ezeket tudomásul kell vennünk, és ehhez igazodnunk kell.

A korábbi gondolatot tovább folytatva: az egyes vállalkozásoknak a saját frontjukon azt kell tenniük „kicsiben”, amit az ágazat fejlődése érdekében kell tennünk „nagyban”. Vagyis minden vállalkozásnak meg kell teremtenie a saját szaktudás-bázisát, keresnie kell folyamatosan a korszerű szaktudást, továbbá folyamatosan fejlesztenie, beruháznia kell az időjárási károk ellen magas fokon védett, magas fajlagos hozamokat stabilan produkáló és jó élőmunka-hatékonysággal (automatizálás, gépesítés) üzemeltethető korszerű, intenzív termelési rendszerek irányába. Elkerülhetetlen az együttműködési hajlandóságunk, az összefogás és a szervezettség növelése is, különben hiába termelnénk üzemi szinten hatékonyan, szervezetlen értékesítés mellett ágazati szinten elvérzünk a nemzetközi versenyben.

„Jó hír” talán az, hogy a 2021-2027. közötti költségvetési ciklusban az eddigieknél jóval több pénz lesz fejlesztésekre a Vidékfejlesztési Program révén, mely támogatások megfelelően szolgálhatják az ágazat következő tíz éves fejlődését. Ez most egy fontos mentőövnek látszik.

Az elkeseredettség talán a gyümölcstermesztésben a nagyobb. Mi lesz az AKG kifutása után? Sok termelőtől halljuk, hogy amint vége, befejezték, kivágják, felszámolják az ültetvényeket. Tényleg ennyire drasztikus lesz a következő év vége, vagy addig kapnak valamiféle ösztönzést ezek a gazdálkodók?

Azt gondolom, a gyümölcságazat jelenlegi helyzeténél fogva szinte elkerülhetetlen, hogy sok idős vagy korszerűtlen ültetvény ki fog esni a piacról, ami jelentheti akár azt is, hogy a következő öt évben az ültetvényfelület harmada és a gyümölcstermelő vállalkozások 30-50%-a eltűnik a piacról. Megítélésem szerint ezek a negatív ágazati folyamatok gyakorlatilag elkerülhetetlenek, a tőkeszegény és korszerűtlen gazdaságok esetében mára lényegében nem maradt megoldás.

Az utolsó nagy ültetvénytelepítési hullám 1996 és 2004. között volt Magyarországon, vagyis ezek az ültetvények átlagosan 20 évesek, eljutottak teljesítőképességük végéhez. Elsősorban azon vállalkozások kiesése várható, ahol az ültetvények elöregedése társul a gazdálkodó idős korával és/vagy a gazdálkodó életkorától függetlenül nincs tőke az idős vagy korszerűtlen ültetvények megújítására, és/vagy az ültetvények korától és színvonalától függetlenül nincs utód, aki továbbvigye a gazdálkodást. Egy gyümölcsültetvény 8-10 év alatt megtérülő beruházás, így aki 70-es éveiben jár és nincs gazdálkodni vágyó utód, az vagy megszünteti gazdaságát vagy eladja ültetvényeit. A tőkehiány – az ültetvények és a gazdálkodó korától függetlenül – az előző 3-4 rossz évjárat után sok vállalkozásnál erőteljes probléma, anyagilag és pszichésen kimerült sok termelő. A gazdálkodók széles rétegének elkeseredettségét növeli a vészes munkaerőhiány is (gyakran szinte lehetetlen munkaerőt találni a metszéshez vagy szürethez), a folyamatosan, most már szinte minden évben ismétlődő és egyre intenzívebbé váló természeti csapások (mint a 2019. vagy 2020. évi drasztikus tavaszi fagykárok, extrém júniusi esőzések és heves nyári jégverések), vagy a nagy terméssel jellemezhető évek (pl. 2014 és 2018) piaci összeomlásai, nyomott értékesítési árai.

A várhatóan és prognosztizálhatóan jelentős ültetvénykivágási hullámot az AKG-támogatások 2021-ben vagy 2022-ben történő kifutása valóban fel fogja erősíteni, mert jelenleg ez tart „lélegeztetőgépen” sok ültetvényt.

A – véleményem szerint elkerülhetetlen – és sajnálatosan negatív tendenciák mögött azonban ágazati szinten meg kell látnunk a lehetőséget is. Azok a korszerűbb, fejlesztésre még képes vállalkozások most „beszállhatnak” a kieső ültetvények kieső árualapja okozta piaci űrbe. Szerintem, aki most fejleszt, az pár éven belül lépéselőnyben lesz. Fontos azonban, hogy korszerű és az időjárási hatások ellen a legszélesebb körben védett ültetvényeket hozzunk létre, mert csak ezek képesek biztonságos és hatékony termelésre, mellyel elkerülhetők a folyamatos termésveszteségek, ami a termelői kedv fenntartásának is fontos feltétele. Az ágazat szempontjából létkérdés, hogy a megszűnő ültetvények miatt keletkező piaci űrt a magyar termelők tölthessék be, és ne külföldi importárunak kelljen pótolni azt (mert a külföldi versenytársak ezt bármikor gond nélkül képesek megtenni), e tekintetben az utolsó órában vagyunk. E folyamat 2021. évi megindításában nagy szerepet tulajdonítunk a tavaszra várható ültetvénytelepítési és -korszerűsítési pályázatnak.

Elkezdték a jövő évi ültetvénytelepítési pályázat megtervezését, hogyan állnak ezzel, mi célt fog szolgálni a pályázat, kiknek lesz ez jó, milyen feltételek mellett pályázhatnak majd a termelők?

A pályázati felhívás részletei még nem ismertek, a feltételrendszer jelenleg kimunkálás alatt áll, így a részletekről érdemben nem lehet nyilatkozni, de mindenben készek vagyunk segíteni az Agrárminisztérium munkáját. Az bizonyos, hogy az ágazatban óriási fejlesztési éhséget tapasztalunk, ezért égető szükség van – az AM által már korábban bejelentett – ültetvénytelepítési és -korszerűsítési programra. Nagyon praktikus döntésnek tűnik a szakpolitika részéről, hogy több jogcím összegyúrásával egy olyan komplex felhívás születik, melyben együtt pályázható minden olyan fejlesztés (ültetvény, fagyvédelem, jégvédelem, öntözés, speciális gépek), amire egy ültetvényes gazdának szüksége van.

A fejlesztési éhséget az okozza, hogy mind a 2007-2013-as, mind a 2014-2020-as ültetvényrekonstrukciós program (ültetvénytelepítési pályázati rendszer) rosszul sikerült, csak nagyon kis mértékű fejlesztést eredményezett. Ismereteink szerint 2007-2013. között 6,5 Mrd Ft, 2014-2020. között pedig mindössze 4,5 Mrd. támogatás került kifizetésre (utóbbi a 19 Mrd. Ft-os keretből!), ami borzasztóan szerény összeg. A támogatások nem hatékony elköltése sajnos mára az ágazat hanyatlásában is visszatükröződik.

Azt gondoljuk, hogy az ágazat fejlődésének elősegítése és visszafordíthatatlan „lejtmenetbe” kerülésének megakadályozása érdekében minden eddiginél nagyobb szükség van egy jó ültetvénytelepítési és -korszerűsítési programra. A jelenleg látható jelek és ismereteink szerint van okunk reménykedni abban, hogy a 2021. tavaszi pályázati felhívás az eddiginél jóval egyszerűbb és hatékonyabb lesz. Ez azonban szigorú szakmai és műszaki elvárásokkal is kell társuljon. Megítélésem szerint preferált, az időjárási károk ellen magas fokon védett, korszerű ültetvények létrehozása kell legyen a cél, ahol az új ültetvények telepítése mellett legalább olyan fontos a meglévő jó ültetvények korszerűsítése (fagyvédelemmel, jégvédelemmel, öntözéssel stb.) is. Továbbá a támogatások odaítélésében a jó gazdákat kell preferálnunk, vagyis azokat, akik a múltban is jól gazdálkodtak és/vagy akiknél a támogatás jó eséllyel magas műszaki színvonal mellett hasznosul.