Ez nem az a sárgarozsda

Sokan felkaphatják a fejüket erre a hírre, de valójában a szedren élő sárgarozsda teljesen más faj, mint az, amely a búzát károsítja. A szedren a Kuehneola albida nevű, hiányos fejlődésmenetű rozsdagomba él és károsít, míg a búzát és a tritikálét (és járványos években néhány más gabonafélét is) a teljes fejlődésmenetű, téli és nyári gazdanövénnyel egyaránt rendelkező Puccinia striiformis faj károsítja. A szedren károsító gombát a spórák színe alapján sokan egyébként narancsrozsdának is hívják. Ez esetleg megtévesztő is lehet, de ez a faj a narancsot és más citrusféléket sohasem támadja meg.

A tüskétlen szedren ráadásul az őszi időszakban meg szokott jelenni a többi, hazai őshonos szederfajokon gyakori szederrozsda (Phragmidium rubi) is. Ez jóval kisebb jelentőségű és veszélyességű kórokozó. Könnyű megkülönböztetni a sárgarozsdától, mivel uredospórás telepei barnák, teleutospórás telepei szénfeketék, kizárólag a levelek fonákán jelenik meg, a szárat sosem károsítja és nincs egyetlen sárga színű fejlődési alakja sem.

A tüskétlen szeder sárgarozsdája meglehetősen gyakori, ugyanakkor nem igazán könnyű észrevenni a jelenlétét a megfertőzött növényeken. A kórokozó a szárakon, főleg azok alsó részén hosszú, keskeny, akár 1 cm-es telepeket képez, amelyek kissé besüppednek a bőrszövetbe. A leveleken ezzel szemben kizárólag a fonákon pár milliméteres kerek pusztulák alakulnak ki, amelyek a levél szövetéből meglehetősen jól láthatóan kiemelkednek.

A szeder, főképp a tüskétlen szeder igen gyakran sűrű bokrot képez és az ősz folyamán fennmaradt levelek miatt a fertőzött szárak nehezen vehetők észre. A leveleken kialakuló fertőzések ugyan a levél színe felől is láthatók erőteljes vörösödés formájában, de a szeder szinte minden sérülésre, kártevőre, kórokozóra ilyen elváltozással reagál, így a levelek fertőzöttsége csak a levélfonákok direkt szemlézésével érzékelhető általában.

Mit tehetünk ellene?

A szeder sárgarozsdája igazság szerint alattomosan, az asszimiláló felület károsításával, illetve a növény megnövelt párologtatásával számottevő terméskártételt is okozhat. Az egyes termések kisebbek lesznek, kevesebb virágból lesz piacképes termés a rozsda kártétele következtében. Mindenképpen érdemes tehát figyelni erre a kórokozóra!

A védekezés legelső és legfontosabb alapelve az, hogy a tüskétlen szeder állománya (álljon az akárhány tőből is) ne legyen túl sűrű, ne legyen állandóan párás, vizes környezetben. Éppen ezért telepítéskor már ügyelni kell arra, hogy a növényzet kifejlett korban se tudjon korlátlanul besűrűsödni. A sárgarozsda nagyon kedveli a párás mikroklímát. Ezt a szeder is kedveli ugyan, de messze nem olyan mértékben, mint a kórokozója.

Az elsűrűsödés, a feleslegesen túl párás környezet elleni teendőink következő lépése az egyes töveken levő vesszők számának korlátozása. A tüskétlen szeder – ha hagyjuk – akár 15-20 vesszőt is kifejleszthet évente. Ennyi vesszőn persze nem bír elegendő mennyiségű piacképes termést kinevelni, viszont az így elsűrűsödött bokrokban a magas páratartalom nemcsak a sárgarozsda, hanem más veszélyesebb kórokozók, így a szürkepenész (Botrytis cinerea) számára is kiváló környezetet teremthet.

Igencsak célszerű ügyelni a szederállományok gyomszabályozására. Ha nagytermetű gyomnövények jelenléte miatt lesz a légmozgás számára átjárhatatlan az állomány, az ugyanúgy a páratartalom tartós és szélsőségesen magas mértékét eredményezheti, amely szinte minden kórokozó, így a sárgarozsda számára is nagyon előnyös.

A védekezés utolsó lépcsője e kórokozó esetében is a kémiai védelem. A rozsda viszonylag könnyedén leküzdhető ellenfél. A jelen időszakban a jól karbantartott állományok esetében a vesszők még jól láthatók és le is kezelhetők. Erre a célra az engedélyezett készítmények közül a kontakt hatású szerek (réz, kaptán hatóanyagok) is alkalmasak. Mivel a szeder vesszője meglehetősen sima, a permetlécseppek könnyedén lefuthatnak róla. Ennek megelőzésére tapadásfokozó készítmény alkalmazása erősen javasolt.

A vesszők kezelése mellett az előző évről áttelelt levelek kezelése is indokolt. Amennyiben a növények túl sűrűek, vagy a lombozat túlzottan nagy, a levelek kezelése során célszerűbb lehet a felszívódó hatású készítmények alkalmazása. A szeder sárgarozsdája nem „kemény” ellenfél, a szerválasztás helyett a kezelés technikai kivitelezése sokkal többet számít az eredményes védekezés során.

Érdemes most, a vegetációs időszak elején átvizsgálni a tüskétlen szeder állományait, és szükség esetén a sárgarozsda elleni védekezést megejteni.

Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.