A precíziós gazdálkodás elsősorban nem az adatgyűjtésről szól, hanem a megszerzett adatok okos felhasználásáról, amit egy gazda most ismét bebizonyított.
A precíziós gazdálkodás már rég nem „varázslat” a magyar gazdálkodók számára sem. A legtöbben belátják, hogy szükség van a termőterületek eltérő adottságainak pontos felmérésére, és ez alapján határozni meg – differenciáltan – az inputanyagok kijuttatását, valamint a teljes művelési feladatot. A hatékonyság növelése és a környezeti hatások csökkentése a modern gépekkel és technológiákkal megvalósítható.
Ennek megértése és elfogadása után a következő lépcsőfokot az jelenti, ha a gazda a precíziós gazdálkodás során szerzett adattömeget tudatosan elemezve képes hozamtöbbletet elérni, kisebb ráfordítás mellett. Lényegében ezt tette egy amerikai farmer is, aki a Mississippi folyó deltájában gazdálkodik, és aprólékos adatelemzéssel 330 ezer dollárt (közel 110 millió forintot) tudott megtakarítani, kizárólag az okszerűbb műtrágyahasználaton.
Adron Belk valóban a gépei által összegyűjtött adatokat használta fel ahhoz, hogy költséget csökkentsen, miközben termésjavulást is elért, és ehhez „csupán” azt figyelte, milyen rossz szokásoktól kell megszabadulnia a tápanyagpótlás területétől egészen addig, hogy mekkora guminyomást alkalmaz a traktorain az egyes munkafolyamatos során. Sok kicsi pedig sokra ment:
„Ahol a foszfor és a cink szintje alacsony, oda a gép juttat a folyékony tápanyagból, ahol viszont elegendő, ott lezár és nem szór ki semmit”
– magyarázta az amerikai termesztő a nyilvánvalót. Adron Belk minden tábláját egy-egy tesztterületnek tartja, és eddig még nem bánta meg a bátor kísérletezést, vagyis azt, hogy az adatokra támaszkodva hoz (néha merésznek tűnő) döntéseket. Nem fél újítani sem, az apjával ellentétben például ő sosem folytatott gyapottermesztést, ám most bő 50 hektáron megpróbálkozik a növénnyel, mert bízik abban, hogy az adatok irányítani fogják.
A gazda úgy véli, ma már lehetetlen meglelni a bölcsek kövét, senki sem találhat valahol hirtelen 1-2 tonnát hektáronként. Okos, megalapozott döntésekkel lehet finomhangolásokat végezni, és ezek összeadódnak. Ő például nagyon bízik abban, hogy 1-2 pluszmázsát mindig el tud érni hektáronként egy-egy megfelelő adatalapú döntéssel.
„Nagyjából 3-4 évvel ezelőtt fogtunk bele igazán komolyan az adatelemzésbe. Rögtön láttuk, hogy túl sokat költünk műtrágyára, bár annak megtérülése bizonytalan volt. 330 ezer dollárral vágtuk vissza az ezzel kapcsolatos kiadásainkat, amit aligha tettem volna meg, ha nem bízom a számadatokban”
– beszélt a sorsfordító felismerésről a gazda.
