Lassan a végére érünk a télnek, érdemes szétnéznünk az őszi kalászosokban, hogy milyen állapotban éri őket a tavasz.
Problémák már az ősz során
Az őszi kalászosok esetében mindenképpen az ősz során történtekkel kell kezdeni a beszámolót, hiszen azok egy része hatással lesz a tavaszi állapotokra is. Összességében nem mondható rossznak az elmúlt őszi szezon, ami ugyan nem volt csapadékosnak mondható, mégis, főként a szeptemberi esők nyomán kellően nedves talajok miatt jó kelésekkel indult. Ez olyannyira igaz volt, hogy a szeptember végi-október eleji árpavetéseknél túlfejlett állományok alakulhattak ki. A megnyúlt, magas növények (1. kép) helyenként már a tél során elfeküdtek, ebből a szempontból kifejezetten szerencsés, hogy nem hullott sok hó, ami sokat rontott volna az ilyen állományok helyzetén.
Kissé késve ugyan, de végül megjelentek a levéltetvek (2. kép) is gabonatáblákon, novemberre helyenként kifejezetten nagy egyedszámot produkálva. Míg az előző kártevő megjelenése különösebben nem meglepő, a fritlegyek nagy számban megjelenő lárváinak kártétele (3.-4. kép) már annál inkább. Erre főként a korán vetett állományokban számíthattunk, a normál időben vagy később vetett állományokban jelenlétük nem volt jellemző.
A gombabetegségek terén viszont komoly meglepetés érhette a gabona-, különösen az árpatermesztőket, ugyanis az utóbbi évek legerősebb lisztharmatfertőzése alakult ki. Nem a kórokozó megjelenése a meglepetés, hanem annak mértéke. Ennek volt köszönhető a lisztharmattól szinte fakó, szürke árpatáblák, valamint a fertőzés miatt már ősszel elhaló levelek látványa. Ugyancsak erős, de korántsem ennyire általános fertőzéssel volt jelen az árpaállományokban a hálózatos levélfoltosság kórokozója is.
Az ország egyes tájegységein, különösen az Alföldön őszről őszre kérdés, hogy hogyan alakul a mezei pocok egyedszáma és milyen kártétel következhet ebből a tél során. Az elmúlt évi szélsőséges időjárás a jelek szerint komolyan csökkentette e rágcsáló egyedszámát, aminek hatására az őszi időszakban alig lehetett „pocokfoltokat” találni a gabonatáblákon. Ennek köszönhetően szinte védekezésre sem volt szükség, nagyon kevés táblát kellett csak lejárni. A tél során végül kisebb nagyobb pocokkártétel kialakulhatott ugyan, de annak mértéke messze elmarad a megszokottól.
Az éghajlati és technológiai okok miatt a gabonatáblák őszi gyomosodása egyre komolyabb problémává válik. Ezek az ősszel és télen kelő, majd áttelelő gyomnövények, köztük egy- és kétszikűek, tavalyi is nagy egyedszámban keltek, így azokon a területeken, amelyek nem részesültek őszi gyomirtásban, jó eséllyel lesz szükség egy kora tavaszi gyomirtó permetezésre.
Téli tapasztalatok
A fentiekben már említésre került, milyen komoly gombafertőzés alakult ki sok gabona-, de különösen árpatáblán. Ezért a tél egyik nagy kérdése az volt, hogy érkezik-e olyan mértékű és időtartamú lehűlés, ami érdemben mérsékli az ezek által kitavaszodáskor jelentett veszélyt. Most a tél végén már nagy biztonsággal jelenthetjük ki, hogy ez nem történt meg, így már csak a tavaszi induláskor kialakuló időjárási hatások – főként a csapadékviszonyok alakulása – fogják meghatározni, hogy mely megbetegedés és milyen mértékű fertőzést produkál majd. Az elmúlt évekhez viszonyítva az idei tavaszon nagyobb veszélyt jelentenek a korai gombafertőzések, így érdemes figyelemmel kísérni fertőzésük alakulását és ha a szükség úgy hozza, egy korai kezeléssel megóvnunk pusztításuktól a lombozatot.
Mit érdemes figyelnünk, keresnünk?
A gabonalisztharmat (5. kép) szinte minden táblán ott van, több vagy kevesebb, de árpán és búzán egyaránt. Ez a kórokozó biztosan nagyobb odafigyelést kíván majd, mint általában. A búzavetésekben már találhatunk a szeptóriás levélfoltosság (6. kép) tüneteiből, de vörösrozsda foltokat is. Pillanatnyilag inkább az előbbi igényel figyelmet, mert az utóbbinál az elmúlt hetekben többször mért mínusz tíz fokot megközelítő minimumhőmérséklet korlátozhatta áttelelését, fertőzésének terjedését. Az őszi árpa pusztító levélbetegsége, a hálózatos levélfoltosság (7. kép) az egész tél során jelen volt az állományokban, jelen van most is, így komoly fertőzése alakulhat ki, ha a környezeti körülmények kedvezően alakulnak számára. E kórokozó tünetei mellett egyre több területen találhatjuk meg az árpa törperozsda apró rozsdafoltjait is a leveleken, aminek veszélyessége ugyan alatta marad a hálózatos levélfoltosságnak, azonban érdemes figyelemmel kísérni fertőzésének alakulását.
Szokatlan módon sok területen máris rovarkártétellel kell megküzdeni, ugyanis több helyen is látványosan mutatkoznak a gabonafutrinka lárváinak, a csócsárlók jelenlétére utaló tünetek. Ez a kártevő komoly kártételre képes, az érintett táblarészek, vagy foltok növényállományának teljes pusztulását is okozhatják. Ezért, ha a kalászos után vetett gabonatáblákon foltszerűen megjelenő növényritkulás, vagy az előző évi gabonavetések felől a szegélyen a tábla belseje felé haladó, ritkás, vagy csupasz foltok jelennének meg, élni kell a gyanúval és közelebbről is meg kell nézni azokat. A kártétel felismerése egyszerű, visszarágott levelek, összegubancolt szállító edénynyalábok mutatják, ezeken túl a növények töve körül „feltúrt” talajfelszínt (8. kép), ugyanott függőleges aknákat találhatunk a talajban.
Élettani eredetű tünetek a gabonavetésekben
Az őszi kalászosokban évről évre megmutatkozó, jelenleg is általánosan jelentkező élettani eredetű tünet a tényleges vagy relatív nitrogénhiány miatt kialakult sárgulás. Ez leglátványosabban az árpavetésekben mutatkozik meg (9. kép), de a búzatáblák némelyike sem mentes tőle. Azokon a területeken, ahol a tápelem hiánya kisebb mértékű, a hiánytünetek kimerülnek a levélvégek antociános, lilás elszíneződésében, de súlyosabb esetben máris eljuthattak a tünetek akár a levélpusztulásig is. Mindezek részben természetes következményei a tavalyi évi visszafogott nitrogénhasználatnak, de kialakulásukban szerepet játszanak a növények életfolyamataira és a talajra ható környezeti hatások is.
Az ország egy részén januárban igen jelentős, akár a megszokott mennyiség kétszeresét is elérő csapadék hullott le. Ez helyenként belvizes foltok (10. kép) kialakulásához vezetett, amelyeken a gyökérzóna levegőtlen viszonyai jobb esetben csupán visszafogták a növények növekedését, de hosszan tartó vízborítás esetén akár a pusztulásukhoz is vezethettek.
A téli időszakban talán egy hét produkált olyan időjárási viszonyokat, amiket téliesnek nevezhetünk. Ekkor a nap közbeni nulla fok körül alakuló, majd az éjszaka során akár mínusz tíz fok alá süllyedő hőmérséklet egyes gabonatáblákon a levélvégek elfagyásához vezetett. Messziről nézve az érintett fakuló, barnuló állományokat, a látvány első látásra aggodalomra adhat okot, azonban a növények károsodása csupán minimális.
Az összkép az általam látott gabonatáblákon egyáltalán nem rossz, különösen, ha összevetjük a most látottakat az egy évvel korábbi állapotokkal. Jelenleg a talaj felső rétegeiben van annyi nedvesség, amely jó induláshoz segíti a növényeket, ezért akár ebből még egy jó gabonás év is kikerekedhet. Érdemes tehát most kicsit nagyobb figyelemmel fordulni az őszi kalászosok felé és megadni számukra mindazt a törődést, amely a jó hozam eléréséhez szükséges.
