Most nagyon aktuális igény lett, hogy észszerűen és jól alakítsuk ki a kertünket, és a fenntarthatóság új értelmet is nyert. Valahogy most elkezdtük komolyan venni?
Évek óta nagy harcosa vagyok a valódi fenntarthatóságnak, és sokszor bosszant is az a fajta képmutatás, ami a divathóbort fenntarthatóságot jellemzi manapság. Egy olyan színpad az, ami a valóságban másképp működik, csak jól mutat és rendkívül meghatóan lehet róla beszélni. De ha mélyen belegondolunk, akkor a mai kertek 90%-a nem fenntartható valójában.
Mitől lesz fenntartható egy kert?
A fenntarthatóság kert szinten azt jelenti, hogy minimális ápolási igényű, minimális beavatkozási igényű és lehetőség szerint a műtrágyáktól kezdve a növényvédelemig egy könnyen kézbentartható rendszerként működik. Tehát rendszerként működik, ami az egyik fontos kulcsszava lesz ennek a fenntarthatósági kérdésnek. Mivel minden mindennel összefügg, így ezt a rendszert úgy kell érteni, hogy bármit teszünk, annak következménye lesz. A következmény meg számos más következménnyel is jár, és elkezdődik egy láncolat.
Mondok kézzelfogható példát: ha drasztikus totális rovarölővel nekiállunk levéltetveket írtani a kertben, akkor az a visz mindent kategória lesz és a hasznos szervezeteket is elpusztítja. Tehát jön az újabb probléma, hogy nem lesz, ami gátolja az újabb levéltetvek, továbbá a poloskák és hernyófélék felszaporodását, mert a természetes ellenségek is elpusztulnak.
Erdőkert, esőkert, divatos térkő esete
Egyre többször hallani az erdőkertekről és esőkertekről, bár ez nem újkeletű dolog valójában. Nemcsak a „klímaszorongó kertészmérnökök” fejében működnek ezek a rendszerek, hanem a valóságban is. Egy erdőt imitáló rendszerek ezek, ahol nem szedjük össze a lombot teljesen a kertben, hanem hagyjuk természetesen komposztálódni, ezzel életteret adva a rovaroknak, mikroorganizmusoknak, gilisztáknak, sünöknek és más hasznos élőlényeknek.
A teljesen térkövezett kert viszont pont az ellenkezője, mert nemcsak mikroklímáját tekintve nem beilleszthető egy fenntartható rendszerbe, de még nem is praktikus környezetvédelmi, környezeti hatás értelemben.
Az esőkert is egy természetesnek ható, de mesterséges rendszer, viszont ennek jó működéséhez nagyobb esőre lesz szükség.
Mitől lesz aszálytűrő egy kert?
Ha a fenti szempontokat figyelembe vesszük, akkor ehhez már csak pár plusz tényező kell, hogy aszálytűrő is legyen a kert. Ha az alaprendszer működik, akkor a növényválasztás lesz az, amivel tudunk játszani.
Praktikus növények egy szárazságtűrő kertbe: vörös levelű juhar, évelő cickafark, egynyári bojtocska, metélőhagyma, pázsitszegfű, pázsitviola, bőrlevél, kánna, pampafű, zanót, szegfűfajták, tatárvirág, levendula, macskamenta, rozmaring, zsálya, szappanfű, kőtörőfű, kövirózsa, bársonyvirág, kakukkfű, liliomok, díszfüvek.
Emellett mindenféle pozsgással is kísérletezhetünk dézsákban, nagyobb kőedényekben, ötletes összeültetésekben.
Mi legyen a balkonnal?
A balkonra a legtöbben még mindig a klasszikus és rendkívül igényes balkonnövényeket és egynyáriakat ültetik. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy pozsgásokból is lehet kifejezetten esztétikus balkonládákat létrehozni? Nem is olyan nagy ördöngösség, mert itt is a napvirágoktól kezdve sok minden szóba jöhet, a varjúhájaknak is vannak szép, csüngő fajai, ráadásul, ha télállókból választunk, akkor a téli balkon sem lesz üres, hanem növényekkel teli lesz a kopár időszakban.
Talajtakarás és esővízgyűjtés
A talajtakarás sem újkeletű és minél kevesebb túlművelt és üresen hagyott talajfelületünk van, annál kevesebb a párolgás és több lesz a visszatartott víz is. Emellett természetesen, ha tudjuk valahogy az esővizet gyűjteni, akkor az valameddig az ínséges időkben is ki fog tartani.