Az extrém időjárás már nemcsak termelési vagy kárenyhítési kérdés, hanem egyre inkább pénzügyi és biztosítási probléma is. Európa több térségében ma már nem az a fő kérdés, hogy bekövetkezik-e egy súlyos időjárási esemény, hanem az, hogy ki viseli majd a veszteséget. Miközben az árvizek, aszályok, hőhullámok és tűzesetek gyakoribbá válnak, a biztosítási rendszerekre is egyre nagyobb nyomás nehezedik.
Ez a folyamat az agrárium számára különösen fontos jelzés: a kockázatkezelés szabályai csendben átalakulnak.
A klímakockázat már nem csak környezeti kérdés
A biztosítás a modern gazdaság egyik alapvető stabilizáló eleme: abból indul ki, hogy a káresemények ritkák, területileg szórtak és statisztikailag kezelhetők. A klímaváltozás azonban éppen ezt az egyensúlyt kezdi felülírni.
Nyugat-Európában és a tengerentúlon egyre több példa mutatja, hogy bizonyos térségekben a biztosítók emelik a díjakat, szűkítik a fedezetet vagy egyszerűen kivonulnak egyes piacokról. A jelenséget a nemzetközi szakirodalom már „nem biztosítható területeknek” nevezi: olyan helyeknek, ahol a védelem vagy nem érhető el, vagy gazdaságilag vállalhatatlanná válik. Az európai vita egyre inkább arról szól, hogy ez meddig marad elszigetelt jelenség.
Európa jelentős része ma is alulbiztosított
A biztosítási szakma régóta használja az úgynevezett védelmi rést – angolul protection gap – annak mérésére, hogy egy természeti katasztrófa gazdasági kárából mennyit fedez ténylegesen biztosítás.
Az európai adatok szerint a természeti eredetű károk jelentős része jelenleg is fedezet nélkül marad: történelmi átlagban a veszteségeknek körülbelül csak negyedét téríti meg biztosítás. Egyes országokban ez az arány ennél is alacsonyabb.
Ez az agrárium szempontjából sem mellékes fejlemény. A szélsőséges időjárás nemcsak a terméseredményekben jelenik meg, hanem a telephelyek, tárolók, gépek, infrastruktúra és az ellátási láncok sérülékenységében is.
A biztosítási piac önmagában nem biztos, hogy elég lesz
A növekvő kockázat miatt a hagyományos biztosítási modellek mellett új megoldások terjednek. Az egyik ilyen irány a viszontbiztosítás és az úgynevezett katasztrófakötvények rendszere. Ezek lényege, hogy a nagy káresemények pénzügyi terhét nem egyetlen biztosító viseli, hanem szélesebb befektetői körre osztják szét.
A másik egyre gyakrabban emlegetett eszköz a parametrikus biztosítás. Itt nem az egyedi kárfelmérés alapján történik a kifizetés, hanem előre rögzített küszöbértékek – például csapadék, hőmérséklet vagy vízszint – teljesülése váltja ki azt. Ez különösen olyan térségekben lehet fontos, ahol gyors reagálásra van szükség vagy a hagyományos kárfelmérés nehezen működik.
A piac azonban önmagában egyelőre nem tudja teljesen kezelni az emelkedő kockázatot. Világszinten 2024-ben a természeti katasztrófákból származó gazdasági veszteségek 57 százaléka biztosítás nélkül maradt.
Növekvő állami szerep jöhet Európában
Több európai ország már ma is olyan rendszerekkel próbálja kezelni a helyzetet, ahol az állam és a biztosítási piac közösen vállal szerepet. Az európai szabályozói és pénzügyi intézményi javaslatok között megjelent egy olyan közös viszontbiztosítási modell gondolata is, amely uniós szinten osztaná meg a természeti kockázatokat.
A cél nem az lenne, hogy kiváltsa a piaci biztosítást, hanem hogy megelőzze a fedezet fokozatos visszahúzódását a leginkább kitett térségekben. A kérdés ezért már nem pusztán az, hogyan változik az időjárás. Hanem az is, hogyan változnak azok a pénzügyi rendszerek, amelyekre eddig a károk kezelését építettük.
Képek: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
