A szaharai mezőgazdasággal foglalkozó cikksorozatunk előző, egyben első részében már említettük, hogy még 2020 decemberében az algériai szenior szaktanácsadók think-tank szervezete, a GRFI Filaha Innove az oázisgazdálkodás ökológiai, ökonómiai és szociális szempontból is fönntartható fejlesztési lehetőségeit vizsgáló webináriumot szervezett.
Arra keresték a választ, hogy jelenkorunk globális kihívásai – mint pl. a klímaváltozás és az élelmezés-biztonság – fényében milyen szerepe lehet az oázisgazdálkodásnak, hogyan tud fönntartható módon hozzájárulni Algéria környezeti, társadalmi és gazdasági problémáinak megoldásához.
Az esemény egyik végkövetkeztetése az volt, hogy a hatalmas, a fosszilis vízkészletekre alapozott intenzív gazdaságok létesítése helyett – több okból is – a datolyapálmára és a hozzá ezer szállal kötődő oázisgazdálkodásra kellene minél nagyobb figyelmet fordítani, ugyanis az arid területeken egyedül csak ez a rendszer képes fönntartható megoldást biztosítani az agráriumban.
Algéria mezőgazdasága jelentős szerepet játszik a nemzetgazdaságban, az agrárszektor a GDP mintegy 13,1%-át adja, és a lakosság körülbelül negyedét foglalkoztatja. Ugyanakkor az ország élelmiszerellátása erősen függ a külföldi beszerzésektől: az agrár-élelmiszerimport a teljes import 25-37%-át teszi ki, és az élelmiszerigény akár 70%-át importból fedezi.
A datolyatermelés terén Algéria a világ egyik vezető szereplője: 2021-ben elérte az 1,18 millió tonnát, amivel a világ negyedik legnagyobb termelője, a globális termelés mintegy 12%-ával. Az ország emellett a datolyapiacon az egyik legfontosabb exportőr, különösen a Deglet Nour fajta kiemelkedő minősége révén.
A datolyapálma-termékpályában rejlő lehetőségek
Brahim Zitouni (a Nakheel El Djazair Company vezérigazgatója) elsősorban az ipar szemszögéből közelítette meg a datolyapálmát, véleménye szerint az algériai gazdasági környezet kedvező ahhoz, hogy egy új, datolyapálma agrár-ipari rendszer jöjjön létre az országban, mivel ehhez adottak a következő föltételek (1. ábra):
- az étkezési datolyapiacon túlkínálattal jelentkező termelési háttér (azaz túltermelés van);
- kellően homogén az oázisokra alapozott termelési háttér ahhoz, hogy egy hatékonyan működtethető logisztikát hozzá lehessen rendelni;
- biztosított a termékpálya indulásához elengedhetetlen, magas szintű technika és technológia;
- megvan az a kutatási háttér, aminek intézményei a stratégiai aspektusok megértése után K+F oldalon támogatni tudják az ágazati szereplőket;
- léteznek azok a vidékfejlesztési politikák, amik lehetővé teszik az oázisok lakosságának helyben maradását azzal, hogy egy olyan, ígéretesen fejlődő és lehetőségekkel teli új termékpályát vázolnak, ami erejét a datolyatermelő gazdálkodóknak köszönheti;
- a demográfiai mutatók alapján rendelkezésre áll és fog is állni az a munkaerő, ami az árualappal szemben elsősorban belföldön jelentkező igények kielégítését garantálja;
- biztosított az a földterület és vízmennyiség, ami az ágazat fejlesztéséhez szükséges.
Zitouni kifejtette, ha a valóban komoly potenciált fölmutatni képes datolyapálma-ágazathoz szükséges föltételeket súlyozottan számításba vesszük, a legnagyobb és legjobb lehetőségei egyértelműen Iraknak vannak, őt követi Egyiptom, a harmadik helyen pedig Algéria áll. Utánuk következik Irán, Szudán, Pakisztán, az Egyesült Arad Emirátusok, Szaúd-Arábia, Omán és Marokkó, ők alkotják a világ első tíz potenciális „datolya-hatalmát”.
A jövő datolya-termékpályája azonban korántsem ugyanazt jelenti majd, mint korábban. Az „asztali datolya” csak egy kisebb szegmense lesz ennek, nagyon komoly szerep jut a földolgozott termékeknek. Itt nemcsak élelmiszerre kell gondolni (pl. datolyalekvár), esetleg takarmányra, hanem ipari nyersanyagokra, sőt üzemanyagra, mint a bioetanol.
A datolyanövény többi része is hasznosítható, a textilipar, a papíripar és a takarmánygyártás egyaránt fölvevőpiaca, de energetikai célú biomassza-hasznosításról is lehet szó. Számos derivált cukoripari termék datolyából is gyártható, így a répa- vagy nádcukor-import legalább egy része kiváltható vele, de fermentált termékek (pl. ecet) gyártására is használható a benne lévő nagy mennyiségű cukor révén, míg az élelmiszeriparnak már haszontalan részek takarmányként is hasznosíthatók.
Az étkezési datolyaként eladhatatlan árualap ipari földolgozása kihagyhatatlan lehetőség, az egyik legjelentősebb alternatíva a bioetanol-gyártás, a termékre nemcsak üzemanyagként, hanem gyógyszerészeti és kozmetikai ipari alapanyagként is nagyon jelentős kereslet van, ami ösztönzőként hathat az új ültetvények telepítésére is.
A datolyapálma-ültetvények létesítése mellett szól az is, hogy sajátos környezeti igényük nem jelent konkurenciát a többi élelmiszernövénynek (gabona, zöldség, gyümölcs), sőt, amennyiben klasszikus oázis-kultúráról van szó, rendkívül előnyös hatása lehet más élelmiszer- és takarmánynövény termelésének bővülésére is.
Ha pedig a datolyapálmát (és főleg a porzós egyedeket) takarmányozásra is lehet használni, az nagyon jelentős takarmánytermelő területeket szabadíthat föl északon, átadva a helyet az élelmiszer-termelésnek, sőt jelentős gabonaimport is kiváltható vele. A számítások szerint egy hektárnyi datolyaültetvény évente 56 tonnányi takarmányt képes adni, ami több tízezer hektárnyi terület esetében már hatalmas mennyiség.
Amikor a datolya a cukorrépával és a cukornáddal versenyez
Brahim Zitouni aláhúzta, a datolya cukortartalom szempontjából jóval fölülmúlja a cukorrépát és a cukornádat, a datolyapálma a napfénnyel cukrot előállító növényfajok között kiemelkedő hatásfokú. Természetesen figyelembe kell venni, hogy egy hektárnyi cukornád-ültetvényen 90 tonna, cukorrépa esetében 60 tonna nyersanyag takarítható be, míg a 100-150 fa/ha állománysűrűségű datolyából 6-30 tonna.
Ám datolya gyümölcsében akár 65% cukor is lehet, így egységnyi terület cukorhozama a datolyának a legnagyobb. Egy tonna cukorrépából 116 liter, ugyanennyi cukornádból 60 liter, míg datolyából 280 liter bioetanol gyártható, a terméshozamokat figyelembe véve így a győztes a cukorrépa (7000 l/ha alkohol), a ’Berhi’ fajtájú datolya 6300 literrel követi, míg a cukornád esetében csak 5500 l/ha-ról lehet beszélni. Ami pedig a cukornádat illeti, Brazília kiváló példa arra, hogy egy túltermelésben lévő élelmiszernövénnyel stabilizálni lehet az ország energetikai szektorát (bioetanol a közúti közlekedésben).
Algéria viszont ennek az ellenkezőjére példa: egy energetikai szempontból nagyon jó helyzetben lévő ország indul el ennek köszönhetően az élelmiszer-autonómia erősítésének irányába. A datolyából előállított zöld bioetanol egy széles termékpályával bíró zöld vegyipar előtt is megnyitja a lehetőségeket, egyre nagyobb mennyiségben váltva ki a fosszilis kőolajat, hozzájárulva ezzel az algériai gazdaság ÜHG-emissziójának csökkentéséhez is.
Ugyan algériai viszonyok között a kőolaj-alapú vegyipar versenyképessége megkérdőjelezhetetlen, ám a globális környezetvédelmi előírások és emissziócsökkentési célkitűzések szigorodása miatt elengedhetetlen lesz az algériai vegyipar zöldítése, többek között elkerülendő mindazon büntetővámokat, amiket esetleg a magas fosszilisszén-tartalom miatt vethetnek ki egyes országok.
A datolya zöldvegyipari potenciálját erősíti, hogy jelentős mennyiségű furfurol, illetve furfurol-származék állítható elő belőle, ami többek között a műanyaggyártás egyik keresett alapanyaga. A furfurolt egyébként a világban sokfelé mezőgazdasági melléktermékekből, hulladékból (kukoricacsutka, rizs-, zabpelyva, gyapotmaghéj stb.), állítják elő, így a datolyanövény rendkívül kézenfekvő és nagy mennyiségben rendelkezésre álló alapanyag Algériában.
A magas lignintartalmú növényi részekből gyanták, ragasztóanyagok gyárthatók, míg a rostokat elsősorban a papíripar veheti föl. Az OASIS-projekt (Organisation of the Agriculture in the Sahara by Integration and Substitution) például kifejezetten azokat a fontos kutatás-fejlesztéseket hivatott támogatni, amikkel megalapozható egy olyan, modern datolyapálma-ágazat, ami nemzetközi szinten is meghatározó lesz, de egyben koordináló szerepet is betölt az arab világban.
Ha a datolyatermelés Algériában 2050-re eléri az 5 millió tonnát, azzal az algériai lakosság táplálékkal bevitt energiaigényének jelentős hányadát úgy biztosítsa még akár 70 millió lakos mellett is, hogy nem veszélyezteti a mezőgazdaság biológiai sokféleségét. Továbbá kielégíthető az állattenyésztés szinte teljes takarmányszükséglete is, így az északi területeket teljes egészében át lehetne állítani gabonára, annak minden pozitív hatásával az ország élelmiszer-szuverenitásának erősítésére.
dr. Somogyi Norbert, dr. Czóbel Szilárd, dr. Szarvas Adrienn, dr. Jani Péter, Gera Magdolna, dr. Duray Balázs
SZTE MGK, Hódmezővásárhely
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum 2025. októberi számában jelent meg. KATTINTSON!
A képek a szerző felvételei.
