A burgonya hazai helyzetével kapcsolatban tájékozódhattak a téma iránt érdeklődők az idén immár 35. alkalommal megrendezett Országos és Nemzetközi Burgonya Tanácskozás, Fajta- és Növényvédelmi és Technológiai Bemutatón. A Nyírtelek-Gyulatanyán megtartott előadássorozat Augusztinyi András kísérletvezető (NÉBIH Gyulatanyai Fajtakísérleti Állomás), a VulcanAgro Kft., a Nitrogénművek Zrt., a NÉBIH, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara jóvoltából valósulhatott meg.
A termesztőterület beszűkülése, a klímaváltozás hatásai igen limitáló tényezők az alapvető, és egykor jobb időket élt élelmiszernövényünk termesztésében. A kormány a magyar mezőgazdaságra stratégiai pontként tekint – mondta el Dr. Nagy István, agrárminiszter köszöntőjében.
E termékek importjának korlátozása kormányzati célkitűzés is, hiszen hazánknak minden adottsága megvan ahhoz, hogy – bizonyítottan – kiváló burgonyaforrásként lefedje a hazai igényeket.
Magyarországon jelenleg 6-6,5 ezer ha területen, mintegy 180.000 t burgonya terem évente. A 2023-as év kedvezett a termesztésnek, de kétségtelen, hogy az átlagosan 27 kg/év/fő mennyiség kielégítése sajnos importra (28%) kényszeríti az országot.
Mitől versenyképesebb egy holland, dán gazda a termékpályán?
Rendszerben kell gondolkodni, összeállni, összefogni. A 2000-ben 47.000 ha kiterjedésű burgonyatermő területünk 2020-ra 6.000 ha-ra zsugorodott, és az okok elemzésre szorulnak. Jelenleg az ágazatot kétségtelen, hogy tartós válság jellemzi. A burgonya egyenletes vízellátást követelő kultúra, mondhatni, bizonyos termesztési fázisaiban, az egyik legvízigényesebb kultúra. A vidékfejlesztési költségvetésben rendelkezésre állnak azok a források, melyek alkalmazásával érdemi módon jelenhetünk meg a piacunkon – mondta el az agrárminiszter.
Az Unióban jelenleg 2100 burgonyafajtát, míg Magyarországon 22 fajtát tartanak számon.
Amikor terület alapú támogatásokról beszélünk, amikor jövedelempótló támogatásokról beszélünk, kellene, hogy tegyünk egy fogadalmat: ezt nem különíthetjük el a mindennapi megélhetéshez.
– hangzott el a miniszteri köszöntő során. Mint az agrárminiszter elmondta, a támogatási lehetőségre kifejezetten úgy kell tekintenünk, mint új forrásszerző eszközre, annak érdekében hogy ne szoruljunk banki hitelre. Eredményesen, versenyképesen termelni csak fejlesztésekkel, technológiai újításokkal lehet. Mindenütt fejlesztenek: a termelő, a feldolgozó, a kereskedő egyaránt. Az agrárminiszter a kormányzati támogatások, a rendelkezésre álló források duplázási lehetőségéről biztosította a termelőket.
A hazai burgonyahelyzet kilátásai kapcsán Proksza Pétert, a Bács Gazda-Coop Kft. szaktanácsadóját kérdeztem.
A burgonyetermesztés jövőjét hogyan látja hazánkban?
Nehéz kérdésnek találom. Ez az ország egykor önellátó volt, saját nemesítésű, és saját vetőgumó-előállításból származó burgonyával. Voltak jó minőségű hazai fajtáink, mint például a ’Gülbaba’, ’Kisvárdai rózsa’, ’Somogy gyöngye’, melyek segítségével teljes mértékben ellátható volt a hazai piac, holott abban az időben Magyarországon 75 kg volt az éves, átlagos burgonyafogyasztás mértéke. Ez napjainkra körülbelül 40 kg-ra, vagy ennél kevesebbre csökkent.
Miben látja a csökkenés okát?
Ennek rendkívül sok oka van. Idő közben ezek a fajták, melyeket felsoroltam, mind eltűntek a köztermesztésből. Az 1960-as, 1970-es évek fordulóján megújult a hazai burgonyanemesítés, és próbáltak előállítani újabb rezisztens, és a hazai igényeknek megfelelő fajtákat, de ez nem igazán járt sikerrel akkortájt. Mivel fajta-, vetőgumó-, és étkezésiburgonya-hiány állt elő, a bőtermő, jól tárolható, és a mechanikai hatásoknak jobban ellenálló holland fajták teret nyerhettek hazánkban is. Ekkor történt meg, hogy a közízlés is a rózsahéjú burgonyák felé fordult Magyarországon. (Utóbbi oka többek között az, hogy burgonyahiány esetén sárgahéjú, rosszabb minőségű ipari burgonyát hoztak hazánkba, amely miatt a fogyasztók a rózsahéj mellett tették le a voksot.)
A sárgahéjú burgonya iránti érdeklődés növelésére milyen esélyt lát?
Van ilyen törekvés, a hazai és külföldi nemesítés kínálatában egyaránt találhatók sárga héjú burgonyák. De a legnehezebb az emberi beidegződéseket megváltoztatni.
A nemesítésnek mi a meghatározó iránya napjainkban?
Két fő irányzatot különíthetünk el. Az egyik (vírus-, és gomba-) rezisztens fajták előállítására irányul, ugyanakkor nem képes lefedni a hazai igényeket. Újabban a környezetbarát termesztési módokat kiszolgálni képes bioburgonya előállítására is koncentrálódik a figyelem.
A burgonya egy rendkívül érzékeny növény, melyet számos kórokozó és kártevő megtámadhat. A védekezés igen költséges, mivel évente többször is szükségessé válhat.
Az utóbbi években a főleg lengyel, francia piacról beáramló hatalmas mennyiségű étkezési burgonya megzavarta a piacot, és a hazai előállítású burgonyának ezekkel a termékekkel kell felvennie a küzdelmet.
Kecskés Gábor, az Országos Burgonya Terméktanács és Szövetség elnöke is megosztotta meglátásait.
Hogyan látja hazánk burgonya önellátásának lehetőségeit az elkövetkezendő 10 évben?
Azt látom, hogy jelen pillanatban a burgonyatermesztés elérte hazánkban a mélypontját akár étkezési, akár vetőburgonya tekintetében. Innen már csak felfelé vezethet az út. Elérhető tervnek látom azonban, hogy 2030-ra hazánk önellátóvá váljon.
A megvalósításnak mik a feltételei?
Rendkívül sok feltételt kell megteremteni.
Szükség van kiváló szakemberképzésre, annak érdekében, hogy olyan mennyiségű fiatal szakember kerüljön az ágazatba, ami ezt a programot sikerre tudja vinni. Emellett célzott támogatásokra – akár gépbeszerzési, akár épületépítési, illetve olyan üzemekre van szükség, amelyek a nagy volumeneket feldolgozására alkalmasak, és képesek eljuttatni a partnerekhez a terméket. Úgy látjuk, hogy a feltételek adottak, ugyanakkor kiemelendően nagy kihívást jelent a szerveződés, szervezettség, hiszen hazánkban e tekintetben van hová fejlődni.
A nemesítési irányokat Ön hogy látja?
Magyarországon szinte megszűnt az ipari feldolgozás, emiatt a nemesítés is első sorban az étkezési hasznosítású burgonya esetében jelentős. Hazánkban jellemzően főzési típusú burgonyát értékesítenek legnagyobb volumenben. Természetesen időszakosan megjelennek saláta felhasználási típusú burgonyaigények is. Az említettek mellett folyamatos a sütni való felhasználási igény is. Alapvetően erre a három felhasználási körre nemesítenek akár a hazai, akár a nyugat-európai burgonyanemesítő házak. Magyarországon stabilizálódni látszik a hazai nemesítés, és bízom benne, hogy szép sikereket fog elérni az elkövetkezendő 7 évben.
A szaporítóanyag-előállításban milyen tendencia figyelhető meg hazánkban?
Hazánkban minimálisra csökkent a szaporítóanyag-előállítás, miközben Nyugat-Európában is nagy visszalépésnek lehetünk tanúi. Ez többnyire az extrém éghajlatváltozás következményeként értelmezhető, mivel az előállítók kedvét szegi a sikertelenség. Ennek folyományként egyre körülményesebb lesz az étkezési burgonya előállítása is, hiszen nem lesz elegendő szaporítóanyag.
A sikeres termesztésnek mennyire feltétele az öntözés?
Öntözés nélkül Magyarországon elképzelhetetlen a burgonyatermesztés. Természetesen a korszerű, és víztakarékos öntözés a legmegfelelőbb módszer. A fenntarthatósági törekvések szempontjából talán még sosem volt ennyire fontos az öntözésre használt víz forrása, annak minősége. Hazánkon két, komoly vízhozammal bíró folyó is átfolyik, és ezzel kapcsolatban a Terméktanács a felszíni vizek felhasználására ösztönözni a gazdákat, és arra, hogy ne a felszín alatti, értékes vízbázist használják öntözési célzattal.
A burgonyatermelés fokozására irányuló kormányzati támogatási szándék igen erős, és a burgonyatermelők összefogásával sikerre vihető a hazai termelés fellendítése.
