Az újabb botanikai rendszerekben azonban a juharokat a Sapindaceae– Szappanfafélék családjában találjuk. Világviszonylatban mintegy 135 nemzetséget sorolnak ide,köztük a vadgesztenye (Aesculus) nemzetséget is amely korábban a Hippocastanaceae – Vadgesztenyefélékcsaládjába tartozott. (3)

Az ismert juhar-fajok száma 150 körül van, amelyek a Föld mérsékelt övi területén terjedtek el. 

Az európai fajok száma kb. 20 faj. 

Magyarországon a következő 4 őshonos faj él: a korai/platánlevelű juhar (Acer platanoides), a tatár juhar (Acer tataricum), a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) és a mezei juhar (Acer campestre). További adventív (behurcolt és behozott) fajok találhatók vadon a természetes növénytakaróban, illetve kertészeti változatait előszeretettel telepítik park és utcafának is. 

A korai juhar 20-25 méteres, terebélyes koronájú fa. Levelei 5-(7) karéjúak, a karéjok kihegyezettek. Sárgászöld, mutatós, enyhén illatos virágai lapos ernyőben, áprilisban nyílnak. Hazája Európa, a Kaukázus. Nálunk a jó vízellátású tölgyesekben és részben a bükkösök övében fordul elő vadon. Közepes vízigényű, gyors növekedésű. Szép törzset nevel, ezért gyakran ültetik utcai sorfának. Vörös levelű fajtáit sok helyen megtaláljuk szoliterként is. 

Európai összesítésben a korai juharon élő életközösségekben kb. 15 mikrogombát, 15 atka- és kb. 100 rovarfajt találtak.

A Magyarországon élő atkafajok közül legnagyobb fajszámmal a gubacsatkák fordulnak elő, de ezek közül nem mindegyik okoz a gazdanövényen gubacsokat.

Az alábbi tanulmányban a gubacsokozó fajok közül a juharkéreg gubacsatkát (Aceria heteronyx) mutatjuk be.

Néhány gondolat a gubacsokról: a különböző állatok pl. rovarok, atkák, fonálférgek, egyes mikroorganizmusok okozta gubacsokkal külön tudományág a cecidológia foglalkozik A gubacsokat ezeknek a szervezeteknek a növénybe juttatott biológiailag aktív anyagai okozzák. Ezekre az anyagokra a növények speciális választ adnak a sejtek számának és/vagy méretének növekedésével. 

A gubacsatkák ezt a biológiailag aktív kémiai anyagot a táplálkozás során a nyálukkal juttatják a növénybe. A kifejlett egyedek hossza 0,1-0,2 mm így szabad szemmel nem láthatók és csak kellő nagyítású fény-, ill. elektronmikroszkóppal vizsgálhatók. A gubacsatkák váltivarúak, évente több nemzedékben fejlődnek, szaporodási folyamatuk bonyolult.

A juharkéreg gubacsatkát Nalepa (7) írta le 1891-ben Phytoptus heteronyx néven. Az atkák szívogatása a korai juhar és a mezei juhar 1-2 éves hajtásain és vesszőin okoztak kéreg-gubacsokat. 

A gubacsban élő atkák teste hosszan megnyúlt, hengeres alakú. 2 pár előreálló lábuk és szúró-szívó szájszervük van. Nalepa mérései szerint a nőstények átlagosan 130 µ hosszúak és 30 µ szélesek, a hímek kisebbek, hosszuk 110 µ és 28 µ szélesebb.

Európai kitekintésben az internetről összegyűjtött adatok alapján a következő országokban fordul elő: Ausztria, Csehország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Szerbia, Ukrajna. 

Magyarországon Moesz (6) korai és- mezei juharról említi a kérgen magánosan vagy csoportosan elhelyezkedő gubacsokat. 

Farkas (4) mérései szerint az atkák a Nalepa által mért értékeknél nagyobbak: a nőstény 150 µ hosszú, 34 µ széles, a hím 120 µ hosszú, 30 µ széles. Európa-szerte elterjedt, Finnországban is előfordul. Magyarországon mindenütt gyakori. Az Acer campestre kérgén kicsiny, dudorszerű gubacsosodást okoz. 

Ripka (8) a magyar szakirodalmi adatok alapján összeállította a hazai gubacsatkák ellenőrző listáját. A hazai szerzők munkáikban a juharkéreg gubacsatkát a korai juharon és a mezei juharon jelezték. Balás-Sáringer (1) könyvükben gazdanövényként a korai juhar különböző változatait említik. Ripka (9) saját kutatásai során a juharkéreg gubacsatkát csak a korai juharon találta. 

A kártevők gyűjteményes fényképezése során (2004-2024) csak két esetben találkoztunk a faj által okozott kéreg-gubacsokkal. A gazdanövény mindkét esetben fiatal korai juhar növény volt. A helyszíni fényképezés során a gubacsos hajtásokból és vesszőkből mintákat gyűjtöttünk azok további „házi-laboratóriumi” vizsgálatához.

Mivel a dolgozatban több alkalommal említjük a vessző és hajtás fogalmakat, a jól érthetőség érdekében egy rövid definíciót is ismertetünk Schmidt G. – Tóth I. (10):

A fás növények ágrendszerében a háromévesnél idősebb fás elágazásokat ágaknak, a kétéveseket gallyaknak, míg a lombtalan, egyéves – néha több éves -, el nem ágazó részeket vesszőknek nevezzük. Ha a vesszőn a levelek még rajta vannak, akkor kertészeti értelemben vett hajtásról beszélünk. A hajtástengelynek az a része, ahonnan a levél ered, a csomó. Két szomszédos csomó közötti rész a szártag vagy ízköz.

A vizsgálataink alkalmával lefényképezett gubacsokat utólagos vizuális kiértékeléssel elemeztük. Ennek során figyelembe vettük a méret, a szín és az alak változását. A zsúfolt szomszédság az egyes gubacsok alakját befolyásolhatja, gyakran alaktalanodva, torzulva összenőhetnek és nem sorolhatók az alább ismertetett stádiumokba. Az évi több nemzedék miatt a különböző fejlődési stádiumban lévő gubacsok egymás szoros közelségében egyidejűleg is jelen lehetnek. 

• A méret: az első szabad szemmel észlelhető apró kidudorástól kezdve a 2-4 mm széles és kb. 2 mm magas végső állapot eléréséig folyamatosan nő. 
• A szín: a már éppen észlelhető méretű új dudorok színe fakó zöldessárga, majd megjelenik a rózsaszínes árnyalat végül vörösesbarnára színeződnek a gubacsok. Az egy évesnél idősebb gubacsok színe sötétbarna, illetve hasonlít a környező kéreg színéhez, de (gyakran) annál sötétebb. (megjegyzés: láttunk olyan ukrajnai fényképeket, ahol a kifejlett gubacsok megőrizték zöld színüket)
• Az alak: a gubacs alakjának változása megmutatja a gubacs üregének kialakulását, ezért (a méret és a szín mellett) a gubacsok fejlődési folyamatában ezt tekintettük a legfontosabb szempontnak. Megfigyeléseink szerint 4 fő állapot különíthető el. Mivel ezek folyamatos átmenettel követik egymást, közöttük éles határvonalat nem lehet meghatározni. A legjobban jellemezhető stádiumokat az alábbi sorszámozott listában ismertetjük. A listában a nagyobb sorszám az idősebb gubacsot jelenti. 

1. Apró, alig látható, kúpos szemölcs-szerű sárgászöld (növekvő) kidudorodás a kérgen.
2. A gubacs 2-3 mm nagyságú, lapostányér alakú, barnás, vöröses-sárga felületén a középponton áthaladó határozatlan szélű – többnyire a hajtás hossztengelyére keresztben elhelyezkedő – mélyedés húzódik, peremén vörösesbarna, zömök, szabálytalan kinövésekkel.
3. A gubacs két széle a központi mélyedéssel közel párhuzamosan felhajlik, ezáltal alakja felülnézetben ovális-, oldalnézetben tál- majd kehely alakúvá válik. Ez a stádium már jól mutatja, a gubacs üregének formálódását. A peremen elhelyezkedő nyúlványok felemelkedve koronaszerű kinézetet kölcsönöznek a gubacsnak. 
4. A teljesen kifejlődött gubacs 2-4 mm széles, kb. 2 mm magas, felülnézetben ovális, oldalnézetben lekerekített, de esetenként koronaszerű nyúlványokat viselhet. A gubacs két szélének egymáshoz közeledése résszerű nyílást hagy az egyre zártabbá váló gubacson. A rések sokszor vonalszerűen szűkek. Tipikus esetben a résszerű nyílás a hajtás/vessző/törzs hossztengelyére keresztben helyezkedik el. A kéreg fásodásával és a nedvességtartalom csökkenésével a szövetek alkalmatlanná válnak az atkák táplálkozására. Az ilyen kiszáradt gubacsokat az atkák elhagyják. Az elhagyott gubacsok azonban több évig is láthatóak maradnak a kérgen, ilyenkor színük tovább sötétedhet.

Az egyes kategóriákba sorolt gubacsokról az alábbiakban mutatunk be összehasonlító képeket. 

A képeken bemutatott gubacsokat hordozó vesszők hossztengelye minden esetben vízszintesen helyeződik. 

A 3. stádiumú gubacs két 4. stádiumú gubacs között helyezkedik el, amelyek nyílása vonalszerűen szűk, rajtuk kinövések nincsenek. 

A 4. stádiumú gubacs tipikus résszerű nyílása, melynek mindkét szélén kinövések találhatók.

A következő képek a vesszőkön és a hajtásokon fejlődő gubacsokat mutatják be.

A kétéves vesszőn (balra) és a rajta fejlődő friss leveles hajtáson vöröses-barnás zöldessárga, fiatal , zöldessárga és vöröses/barnás sárgás közepesen fejlett gubacsok csoportosan helyezkednek el. Jól látható, hogy a fertőzés az idősebb részekről miként terjedt át az új hajtásra. Az egymást érintően zsúfolt gubacsok a hajtások tövét körbeveszik. A belső kép a kétéves vesszőn fejlődő fiatal (1. stádium) gubacsokat mutat.

A számokkal a tipikus megjelenésű gubacsokat jelöltük. A tárgyévi 4. stádiumú- és az előző években fejlődött gubacsok barnák, gömbölydedek, felületükön keskeny, rés- vagy vonalszerű nyílással. A közöttük elhelyezkedő közepesen fejlett gubacsok vöröses zöldessárgák, alakjuk gyakran lapostányér (2.) később magasabb kehelyszerű (3.), peremükön szabálytalan, vöröses színezetű kinövésekkel.

A felsoroltak között átmeneti és torzult formák is találhatók. Az atkák a gubacsokban telelnek, évente több nemzedékben fejlődnek. Az idős és a fiatal gubacsok vegyes elhelyezkedése azt is jelzi, hogy a kéreg tulajdonságai (vastagsága, nedvességtartalma) ezeken a helyeken megfelelnek az atkák igényeinek, az újabb gubacsok indukálásához.

A gubacsokat hordozó vessző hossztengelye a képen vízszintesen helyeződik. A gubacsok peremén szabálytalan alakú és változó méretű pirosas-barnás kinövések/zömök nyúlványok találhatók. A bal oldali gubacs lapostányér alakú (2. stádium), zöldessárga, egyenetlen felszínű. A teljes felületen egy függőleges főirányú, sekély szabálytalan (piros vonallal jelölt) mélyedés húzódik, amely gubacs középpontján is áthalad. Ez a középpont a gubacs felső oldalának a kéreghez legközelebb eső része.

A jobb oldalon és fent egy-egy 3. stádiumú gubacs helyezkedik el, amelyeken a hasonló mélyedések (lásd piros vonalak) jobban láthatók, mert a gubacs peremének felhajlása erőteljesebb, és közöttük fokozatosan kialakul egy többé-kevésbé zárt tér, a gubacs ürege. A záródási folyamat végén (4. stádium) a gubacson csak egy résszerű nyílás marad. A piros vonalak a kifejlett gubacsrések elhelyezkedésének végső irányát is mutatják.

A következő képsorozatot Budapest-Kamaraerdőn, 2021. 06.26-án. – árnyékos erdei környezetben, alászorult, 3-4 évesnek becsült fa 2 évnél idősebb ágán fényképeztük.

A gubacsok részben az ág hossztengelyével párhuzamosan rövid sorokban, sűrűn egymás mellett, részben elszórtan helyezkednek el. A gubacsok sorokban történő kialakulása, véleményünk szerint az ág vastagodásával van kapcsolatban. A fatest vastagodását a kéreg a körméret növekedésével követi.

Ennek során a kéreg helyenként, a hossztengellyel párhuzamosan, rövid szakaszokon megreped és elvékonyodik. Lásd a kép baloldalán. A megvékonyodott kéregrészeken (és azok környezetében) beinduló intenzívebb sejtosztódás, a megnövekedett nedvességtartalom, a kétéves vesszőkhöz hasonlóan kedvező feltételeket biztosít a gubacsképzéshez. 

Saját megfigyeléseinket összevetettük a fenti ukrajnai felvételen látható tünetekkel. A legfontosabb megállapítások a következők: az idős törzsön a függőlegesen, zsúfolt sorokban elhelyezkedő többéves szürke gubacsok között –  a törzs vastagodási kéregrepedéseiben – világosbarna, tárgyévi gubacsok is láthatók.

A repedéseknél fejlődő új szövetek alkalmasak az atkák megtelepedésére. Az egyes gubacsokat vizsgálva jól látható, hogy a gubacsok nyílásai a törzs hossztengelyére keresztben helyezkednek el. A Szerző megemlíti, hogy az ilyen erősen fertőzött fáknál részleges koronaelhalás is bekövetkezhet.

A kép jobb oldalán a fénykép készítése közben a gubacs üregéből a felszínre kimászó fehéres-sárgás atka látható. Méreténél fogva részleteiben nem jól látható, de megjegyezzük, hogy az elülső testvég (a 2 pár előreálló láb) a kép felső széle felé mutat.

A képen egy gubacsos vessző radiális (a vessző középpontján áthaladó) hosszmetszete látható két kifejlett (4. stádium) gubaccsal. A gubacsok a legfelső rétegen, a héjkérgen helyezkednek el. Alatta a háncs majd a fehér fatest látható. Mindkét gubacs teljes felületével kapcsolódik a kéreghez.

A pengével készített vágás a gubacsokat függőlegesen, a résszerű nyílásokra keresztben tárta fel. A piros függőleges vonalak a rések középvonalát mutatják. A bal oldali gubacs lakatlan, szövetei kiszáradtak, repedezettek, a gubacs alatti szövetek is barnás árnyalatúak. A jobb oldali gubacs szövetei zöldek, lédúsak, a felső összezáródó peremek között a gubacs ürege jól látható. 

A juharkéreg-gubacsatka elleni kémiai védekezésről (erdészet, közösségi zöldfelület és házikert) nincs tudomásunk. A kártevő szórványos megjelenése miatt gazdasági szempontból közömbös, ezért kémiai védekezést nem javasolunk. 

A faj faiskolában történő fellépése esetén a tavaszi időszakban a gubacsatkák ellen engedélyezett hatóanyagok használhatók, a kártevő széthurcolásának megakadályozása érdekében. Az aktuálisan elérhető hatóanyagokról és készítményekről a NÉBIH hivatalos növényvédőszer adatbázisában (ENIR) lehet tájékozódni.

A felhasznált fényképek a kártevők gyűjteményes fényképezése során (5K rendszer) készültek, az egyéb források a képek alatt kerültek megnevezésre.

Felhasznált irodalom: 

1. Balás G. – Sáringer Gy.: Kertészeti kártevők Akadémiai Kiadó, Budapest 1982.
2. Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1999. ,
3. Encyclopedia Britannica: https://www.britannica.com/topic/list-of-plants-in-the-family-Sapindaceae-2039143
4. Farkas H.: Fauna Hungariae: Gubacsatkák (Eriophyidae). Akadémiai Kiadó Budapest XVIII/15, 164, 1966
5. Király G. et al.  (Szerk.): Új magyar füvészkönyv, Határozókulcsok 2009.; Ábrák, 2011. , Jósvafő, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság
6. Moesz G.: Magyarország gubacsai – Die gallen Ungarns, Kir. Magyar Természettudományi Társulat , Budapest, 1938. 
7. Nalepa A.: Neue Gallmilben, Nova Acta, 1891, 55, p. 378, HALLE (https://www.nhm-wien.ac.at/jart/prj3/nhm/system/project-docs/nalepa/1891b.pdf)
8. Ripka G.: Checklist of the eriophyoid mite fauna of Hungary (Acari: Prostigmata: Eriophyoidea). – Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 42: 59–142, 2007 . https://doi.org/10.1556/APhyt.42.2007.1.7 
9. Ripka G.: A magyarországi gubacsatka kutatás (Acari: Eriophyoidea) elmúlt negyedszázadának eredményei, Akadémiai Doktori Értekezés, Budapest, 2017
10. Schmidt G. – Tóth I. (Szerk.): Kertészeti dendrológia, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2006. ,