Korai vetések

Az elmúlt időszakban – akárcsak az őszi kalászosok esetében – az őszi káposztarepce termesztésében is megfigyelhető, hogy a gazdálkodók egy része egyre korábban veti el a repcét. Az esetlegesen augusztus közepéig, akár első dekádjáig előre húzódó vetések esetében gyakori, hogy a száraz, porszerű talajba vetett repce csak a vetés után bekövetkező első csapadék hatására kezd csírázni. Idén azonban az augusztus első dekádjában vetett repcék is sok helyen már augusztus 3. dekádjában kikeltek és a meglehetősen meleg nyárvégi időjárásban rohamos növekedésnek is indultak.

A korai vetésnek kétséget kizáróan megvannak az előnyei is, ugyanakkor nagyon sok hátránya is van. A korán kizöldellő, nagyra növő repcék fokozottan ki vannak téve sok rovar támadásának. Még a kis káposztalégy második nemzedéke is támadhatja őket, ráadásul a tipikusan fiatalkori károsítók, a földibolhák és a repcedarázs elsőként ezeket a táblákat fogják megtámadni. A legkorábbi repcevetéseket ezért mindenképpen fokozott figyelemmel kell kísérni és fokozott védelemben is kell részesíteni.

A repce korai vetése esetén a gazdálkodók mesterségesen megnyújtják a repce vegetációs időszakának őszi szakaszát. Úgy, hogy semmiféle információ nem áll még akkor rendelkezésre az őszi hónapok hőmérsékleti viszonyairól és a meleg, fagymentes időszak hosszáról. Ráadásul ezen időszakot a melegebb, nyárvégi időszak irányába nyújtják meg, amely a repce számára már túlságosan sok lehet a normális, megszokott időjárási viszonyokhoz képest. Ennek eredményeként hatalmas, akár 13-17 levéllel rendelkező, a növények méretéből adódóan kényszerből is felfelé törekvő levélzetű repcenövények állománya alakulhat ki.

Túlfejlődés

A szélsőségesen nagyméretű repcenövények egy idő után már nemcsak növekedésben, a levelek számában és felületében múlják felül az optimálisnak vélt stádiumot, hanem már az ősz során elkezdenek szárba indulni. Sok esetben ezt az egyetlen szárukkal teszik, oldalhajtásokat nem is fejlesztenek és az ilyen állományok (ha egyáltalán megérik a tavaszt) egyszálas állományokat fognak alkotni, amely magában hordozza az alacsonyabb terméshozam elszenvedését is.

A repce túlfejlődésének, azaz a szárba indulás folyamatának még az ősz során történő végbemenetelének súlyos kockázatai vannak. A repce ebben a fejlődési stádiumában már csak minimális védelemmel rendelkezik a téli fagyok ellen. Gyakori az ilyen állományok esetében, hogy tavaszra a téli fagykár annyira kiritkítja ezeket a repcéket, hogy az ilyen állományok további tartása már egyáltalán nem gazdaságos.

Védekezés

Az őszi káposztarepce túlfejlődésének egyfajta előszobája a túlnövekedés, a hatalmas, akár térden felül érő lombozatú növények kialakulása. Avatatlan szemnek ez a látvány szép lehet, de egy tapasztalt repcetermesztő ezt látva általában erősen aggódik. A még tapasztaltabb pedig minden lehetőséget megragad annak érdekében, hogy eddig az állapotig ne jusson el a repcéje. A túlzott vegetatív növekedés alapvetően két módon fékezhető meg, vagy lassítható eredményesen. Regulátor hatású készítmények használatával, illetve erősen foszfor domináns növénytáplálással.

A regulátorhatású, triazol típusú készítmények alkalmazása már nagyon régóta ismert és bevált módszer a repce őszi növekedésének és fejlődésének a visszafogására. Ezek a készítmények döntően 4-5 leveles állapot felett használhatóak. Az ennél fiatalabb repcenövényeket olyan nagymértékben visszafogják ezek a készítmények, hogy nagy valószínűséggel sohasem jutnak el addig a fejlettségig, amely a tél túlélését lehetővé tenné. Ugyanakkor minél nagyobb egy repcenövény, minél közelebb áll a túlfejlődés megindulásához, annál hatásosabb és magasabb dózisú regulátor alkalmazására van szüksége.

A regulátorkezeléseknél nem igazán célszerű megvárni, hogy a növények hatalmasra nőjenek. A repcéket már 6-8 leveles állapotban ajánlott kisebb dózisú kezeléssel megfékezni, hogy a hatalmas levélzet kifejlesztése helyett inkább az oldalhajtások kinevelésére fordítsák a talajból felvett tápanyagokat. A regulátorozás egyfajta élettani stressz a növény számára. Ilyen jellegű „pofonból” jobb a növényeknek, ha többször kapnak kisebbet, mint egyszer, de hatalmasat.

Nyilvánvalóan a már túlnövekedett, tucatnyinál több levéllel rendelkező repcéket csak a leghatékonyabb készítmények magasabb dózisaival lehet a kedvező irányba eltéríteni. Ráadásul az ősz vége felé, hűvösebb időjárás esetén ezek a készítmények sokkal lassabban mozognak a növényben, hatásuk enyhébb lesz és csak megkésve jelentkezhet.

A foszfor domináns növénytáplálás önmagában igen sokszor nem, de enyhébb regulátorkezeléssel alkalmazva szintén hatékony a túlnövekedés és túlfejlődés megakadályozásában. A foszfor használata a növényt a gyökérzet fejlesztésének irányába viszi el, amely a lombozat fejlődésének rovására történik. Az ilyen jellegű növénytáplálásnál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a repce fejlődése elején, körülbelül 4-5 leveles állapotig a növények nitrogén szükségletének kielégítése az elsődleges, a kellő lombozat kifejlesztése nélkül később minden tápelem felvétele vontatottabb lesz. Ugyanakkor az egyre hűvösebb őszi talajokban a foszfor felvétele is egyre lassabb, amely így megakadályozhatja az erre alapuló védelmet. Az ideihez hasonló meleg őszi időjárás során ezzel a korlátozó tényezővel még nem kell számolni.