A télből kifelé haladva a határt járó gazdálkodók, de az egyszerű utazók is szeretnek elgyönyörködni a tájban, amelyet ilyenkor leginkább az őszi vetések tesznek színesebbé.
Leszámítva a fenyveseket, gyakorlatilag csak az őszi káposztarepce és az őszi kalászosok állományai azok, amelyek némi (zöld) színt visznek az egyhangúan szürkés-barnás színű tájba. Ugyanakkor sok esetben meglehetősen becsapós lehet a vetések esetlegesen harsogó zöld színe, mivel több olyan problémát elfedhet, amelyeket messziről nem látni, és jelenlétük súlyos következményekkel is járhat.
Az előző nyár gazdálkodási hibái
A kalászosokban előforduló kórokozók egy része nem a tavasz folyamán települ be a gabonák állományaiba, hanem azokat már az ősz folyamán sikeresen megfertőzi és a zöldellő vetésekben telel át. Ez a tény több kórokozó esetében is hozzájárulhat ahhoz, hogy a vegetációs időszakban súlyos fertőzések alakulhassanak ki és hatékony védelem nélkül akár súlyos mértékű termés veszteséget is előidézhetnek.
Sajnálatos módon az elmúlt év ősze meglehetősen meleg és novembertől már igencsak csapadékos is volt, így ezek a tényezők együttesen több kórokozó számára nyújtottak kiváló feltételeket a fertőzések véghezviteléhez és pár helyen az országban már súlyosabb mértékű kártételeket is okoztak.
Kórokozók jelenléte
Abban, hogy sok kórokozó már az ősz folyamán meg tudta fertőzni az őszi árpa és őszi búza vetéseket az erre igencsak alkalmas időjáráson és a fogékony fajtákon kívül nagy szerepet játszott a fertőzések bekövetkeztéhez elengedhetetlen harmadik tényező, a kórokozók fertőzésre képes alakjainak a jelenléte. Fertőzési forrás nélkül nem jöhet létre semmiféle fertőzés, bármennyire is segítené azt a másik két feltétel (környezet és tápnövény) akár ideálisnak mondható együttállása.
A kórokozók inokulumai sajnos majdnem minden év őszén tömegesen vannak jelen a hazai légtérben és ebben döntő mértékben a hazai gazdálkodók a hibásak. A tarlók és az azokon kifejlődő árvakelések teszik lehetővé, hogy a nyár folyamán a kalászosok megbetegedéseiért felelős kórokozók nemcsak hogy túlélhessék a nyarat, hanem még szaporodni is tudjanak.
Ha az elmúlt évi fővetésekről a különféle kórokozók át tudnak jutni az árvakelésekre, akkor azokon felszaporodva nagyobb fertőzési nyomással képesek támadni az ősz folyamán a már kikelt új fővetéseket.
A tarlók és árvakelések gondozása mind a biotróf, mind pedig a nekrotróf életmódú kórokozókat hatékonyan segíti. Előbbiek esetében mindenképpen szükség van az árvakelések és a fővetések még élő, zöld állományainak együttes jelenlétére.
A nekrotróf kórokozók ugyanakkor az előző évi kultúrák növényi maradványairól (amennyiben azok a talaj felszínén maradtak) az árvakelések növényzete nélkül is képesek az őszi vetések megfertőzésére.
Tél végi búza betegségek
Az őszi búza állományok leggyakoribb, tél végi – kora tavaszi betegsége általában a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici). Ez a rendkívül gyakori nekrotróf kórokozó inkább a hűvösebb időjárást kedveli és jellemzően rendkívül nedvesség kedvelő.
Nedvességben (a 2022. aszályos év szintén aszályos tavaszának kivételével) az idei tél végi időjárás is bővelkedik, így a kórokozó környezeti igényei a jelenlegi időszakban maximálisan ki vannak elégítve. Mivel a konídiumai rendkívül könnyűek, így szél útján igen hatékonyan terjed. Ezt a kora tavasszal gyakori erős „böjti” szelek csak még jobban segítik.
Ez a kórokozó önmagában ritkán okoz akkora lomb károsodást, hogy ellene önmagában védekezni kelljen, de erre hajlamosító környezetben (fogékony fajta, korán vetett, fejlett állomány, túlzott nitrogéntrágyázás, mély fekvésbe való vetés) alattomosan elszaporodva nagyon legyengítheti a növényeket és számottevő mértékű asszimiláló felületet pusztíthat el.
Bár a tél során gyakorta felhős, ködös az időjárás, de előfordulhatnak szép, napsütéses napok is. Az ilyenkor a fejlettebb állományok belsejében kialakuló páratelt viszonyok a sok napfénnyel együtt igencsak kedvező feltételeket teremthetnek fogékony fajtákon a búza lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) elszaporodásához.
Ez a biotróf kórokozó már nagyobb pusztító erővel rendelkezik, mint a szeptóriás levélfoltosság és erőteljes tavaszi elszaporodása esetén gyakrabban lehet szükség ellene a fungicides állományvédelemre.
A lisztharmat mellett a búza levélrozsdája (Puccinia recondita) és az elmúlt évben járványos mértékben elszaporodott sárgarozsda (Puccinia striiformis) is szeret áttelelni a búza állományokban. E két biotróf kórokozó közül a levélrozsda a kevésbé veszedelmes, mivel igen jó eséllyel a január második hetében uralkodó -10 °C alatti hőmérsékletek az áttelelő populáció nagyobb hányadát elpusztították. A sárga rozsda ugyanakkor bírja az akár -22 °C-os fagyot is, így az eddigi hidegeket biztos, hogy túlélte.
A sárga rozsda jelenlétét a búzában meglehetősen nehéz észrevenni. Az atípusos foltszerű tünet általában egy sárgás levélfolt, amelyet ilyenkor gyakorlatilag bármi is okozhat. Sporulálni a kórokozó általában csak a levélnek a talaj felé eső oldalán szokott (függetlenül attól, hogy az a levél színe, avagy a fonáka), de a sporuláció is általában meglehetősen gyér.
Maga az áttelelő góc sok esetben csak néhány növény és gyakori jelenség az, hogy ez a kórokozó nagyon kis fertőzéssel (1-2 góc táblánként) telel át. Ha találkozunk ezzel a kórokozóval, akkor igen jó eséllyel még lesz vele gondunk a vegetációs időszakban.
Árpa betegségek
Az árpa, mivel „betegebb” növény az őszi búzánál szintén nem ússza meg egyes kórokozók akár durva mértékű fellépése és károsítása nélkül. Az árpa lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) a búzához hasonlóan szintén jelentős mértékben képes ellepni a lombozat alsóbb rétegeit. A búzával ellentétben gyakrabban okozza az alsóbb levelek elhalását.
Az őszi árpának is van rozsdája, mégpedig a törpe rozsda (Puccinia hordei). Ez a biotróf kórokozó meglehetősen melegkedvelő és ezt a hőigényét az őszi időjárás maximálisan ki is elégítette. Az elmúlt év őszén mind az árvakelések, mind pedig a korábban talajba került fővetések lombozata számottevő mértékben elfertőződött sok helyen az országban. Az elmúlt hetek hideghullámai csak minimális mértékben károsították ezt a kórokozót, így gyorsan felmelegedő tavaszi időjárás esetén mindenképpen erős kártételére kell számítani.
Az őszi árpa igazság szerint leginkább a különböző levélfoltosságokat okozó, nekrotróf életmódú gombák károsításától szokott szinte minden évben szenvedni. Közülük jelenleg a nagyon gyakori barna levélfoltossággal (Bipolaris sorokiniana) és a sokkal nagyobb pusztító erővel rendelkező hálózatos levélfoltossággal (Drechslera teres) lehet az árpák lombozatán találkozni.
A barna levélfoltosság egy igazi túlélő művész, mivel szinte mindig jelen van az árpában. Csokoládé barna foltjaival majdnem mindig lehet találkozni. Szerencsére amilyen gyakori, olyan kis pusztító erővel bír. Sokszor 20–25 folt is kialakulhat általa egy levélen anélkül, hogy az a levél elhalását okozná. Ez a kórokozó a hűvösebb, csapadékos időjárást kedveli. Melegben felgyorsul ugyan a fejlődése, de ekkor sokkal veszedelmesebb társa gyakran kiszorítja a megfertőzhető felületekről.
A hálózatos levélfoltosság is kedveli a nedves, párás környezetet, de alapvetően sokkal melegigényesebb, mint a barna levélfoltosság. Pusztító ereje hatalmas, a vegetációs időszakban akár teljes lombveszteséget is előidézhet, amely biztos, hogy súlyos terméscsökkenést okoz mind mennyiségi, mind pedig minőségi értelemben.
E kórokozó támadása után ha több folt is kialakul egy levélen, akkor az az érintett levél igen gyors leszáradását eredményezheti. Mivel az elmúlt ősz időjárása döntően kellemesen meleg volt, így az őszi árpa vetésekben szinte mindenütt megtalálható ez a veszedelmes kórokozó kisebb – nagyobb populációval.
Láthatatlan kórokozók
Sajnálatos módon a kalászos gabonákban a jelenlegi szemlézések során – bármennyire gondosan, lelkiismeretesen végeztük is el – nem lehet felfedezni néhány olyan kórokozót, amelyek súlyos kártételek előidézésére is képesek és ellenük sem most, sem pedig később már semmiféle esélyünk sincs a hatékony védekezést illetően.
Elsőként a kalászos gabonák vírusos megbetegedéseit kell megemlítenünk, amelyek súlyos fertőzés esetén hatalmas termésveszteséget is okozhatnak. A gabonáinkat (mindegyik faj érintett!) hazánkban több vírus faj is megtámadhatja, de közülük az árpa sárga törpülés vírusa és a búza törpülés vírusa messze a leggyakoribb és a legnagyobb jelentőséggel bíró faj.
Mindkét vírus a vektoraihoz való kötődés, az átvitel és életmód tekintetében perzisztens vírusnak számít, így a vektorok a fertőzött növényen való szívogatás után csak 4-6 nap múlva képesek a vírusok átvitelére. Az árpa sárga törpülés vírusát a kalászosokban élő levéltetvek, míg a búza törpülés vírusát az ugyanott élő kabócák viszik át.
Bár e rovarok idén is jelen lesznek a gabonákban, át is viszik a fertőzést egyik növényről a másikra,de az idei vegetációs ciklusban történő vírus átviteleknek kicsi a jelentősége. Ezzel szemben az ősz folyamán bekövetkezett fertőzések súlyos tünetekkel és termés veszteséggel járhatnak. Akár az állomány létét is veszélyeztethetik.
A gabona vírusok csak az őszi árpán okoznak általában sárgulást, míg törpülést mindegyik fajon. Mivel a sárgulás szélsőségesen szembeötlő tünet, ezért sokan úgy gondolják, hogy csak az árpa érintett ezzel a problémával. Pedig mindegyik termesztett gabonánk lehet vírusos.
Az ősszel történő fertőzésekre hajlamosító tényező a korai vetés, a túlzott nitrogén ellátás, a vektor rovarok rezervoárjaként működő árvakelések közelsége, illetve a szükséges inszekticides állományvédelem elmaradása. A vírusok jelenléte sem ősszel, sem most nem észlelhető, amikor április folyamán a törpülő, sárguló egyedek megjelennek az állományban, akkor már késő lesz bármiféle növényvédelmi kezeléssel próbálkozni.
A különféle virág és csíra fertőző üszöggombák szintén olyan kórokozók, amelyek jelenléte a növényzetben jelenleg egyáltalán nem észlelhető. A kőüszög és törpe kőüszög a búzát veszélyezteti, míg a fekete porüszög az őszi árpa jellegzetes betegsége. Valamennyi üszöggomba esetében igaz, hogy jelenlétük alapvetően a fungicides csávázás hiányosságait mutatja meg.
A búza kőüszögjei ellen a kontakt hatóanyagok is nyújtanak védelmet, de a virágfertőző porüszög ellen csak a szisztemikus hatásmódú csávázószerek használata lehet eredményes. Bármelyik üszöggombával is találkozzunk a virágzás, vagy az érés idején, a tünetek jelentkezésekor már semmiféle lehetőségünk sincs a kórokozók elpusztítására.
Az őszi árpának sajnos még egy virágfertőző gombás eredetű betegsége van: a helmintospóriumos levélcsíkoltság. Kórokozója, a Drechslera graminea gomba az üszöggombákhoz hasonlóan micélium alakjában van jelen jelenleg a mag belsejében és a későbbiekben együtt fejlődik a növénnyel.
A betegség csak a kalászhányás időszakában jelentkezik. Eleinte a leveleken végigfutó hosszúkás lilás fekete csíkok alakjában, majd a kalász enyhén elsárgulva, elbarnulva kiemelkedik az addigra már a szemek súlya miatt meghajolt kalászok közül.
Ahogy az üszöggombák ellen, úgy ez ellen a kórokozó ellen sem lehet egyetlen fungiciddel sem eredményesen védekezni, ezt csak felszívódó hatóanyagú, gondosan elvégzett vetőmagcsávázással oldhatjuk meg.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
