Sokan megtalálnak azzal a kéréssel, hogy írjak a jövő évre permetezési tervet az ültetvényükbe. Persze tudok tervet írni, a saját ügyfeleimnek, azokra a gyümölcsösökre, amelyeket ismerek, ahol tisztában vagyok a múlttal. Permetezési tervet írni gyakorlatilag egy sablonra lehet, azt a legtöbb növényvédő szer gyártó cég is készít, ahol a saját termékeikkel lefedik az évet.
De miért nem jó gyakorlat, ha terv szerint védekezünk az ültetvényeinkben?
Szándékosan nem írtam, hogy rossz gyakorlat a terv szerinti védekezés, én is készítek permetezési tervet, sőt kell is! Egy jó tervhez lehet nyúlni év közben, nagyon jó, ha megvan mankónak. Nagyjából meg lehet vele tervezni a költségeket és a gazdálkodó is biztonságban érezheti magát, ha tud előre számolni egy költséget, munkaerő (permetező) szükségletet.
Ám nem szabad elfeledni, hogy a növényvédelem nem (csak) erről szól! Nagy hiba azt gondolni, hogy pusztán növényvédő szerek terv szerinti kijuttatása megoldja minden problémánkat. Integrált szemlélettel minden tényezőt figyelembe véve és az agrotechnikát, biológiai védekezési alapelveket előtérbe helyezve döntünk a növényvédelem lépéseiről, eszközeiről. Integrált növényvédelmet alkalmazva csökkentjük a környezetterhelést, hiszen nem juttatunk ki fölöslegesen semmilyen növényvédő szert; célzottan védekezünk, így nem pusztítjuk el a hasznos élő szervezeteket.
Ennek pedig az első és legfontosabb alappontja az, hogy ismerni kell az adott ültetvényt (fajta, sor-, tőtáv, kor stb.)! Térben és időben is el kell helyezni, ismerni kell a szomszédságát és a múltját. Gyakori probléma például, hogy a felhagyott gyümölcsösökben felszaporodott kártevők a szomszédban is hatalmas gondot okoznak a legnagyobb körültekintés ellenére is. Hiába szorítja vissza a kártevőket helyben, ha a szomszédból folyamatosan visszatelepül. Itt nem csak akkor lehet probléma, ha ugyanazon fajról beszélünk, de gondolnunk kell a sok tápnövényű fajokra is. Például az almamoly az almatermésűeken kívül dión és szilván is felszaporodik, így nem csak az alma szomszédság lehet káros.
Időbeli elhelyezés alatt értem azt, hogy ismerni kell az előző év növényvédelmi problémáit, tudni kell, hogy mi az, amit sikerült megfékezni és volt-e olyan kártevő, kórokozó, amivel gondja volt a gazdának. Az előző évi sikeres vagy sikertelen védekezéstől függhet például a cseresznyelégy vagy a körte-levélbolhák felszaporodása is.
Az előző és adott év időjárásának függvénye, hogy milyen betegségek járványos fellépésére kell számítani. Az almafa varasodás nagymértékű megjelenésére csapadékos, mérsékelten meleg tavasz esetén kell számítani; ha melegebb az idő rügypattanás idején, akkor sokkal inkább a lisztharmat kerül előtérbe. A csonthéjasok moníliás betegsége is akkor lesz járványos fellépésű, ha a 10 C°-os átlaghőmérséklet mellett magas a páratartalom, azaz erős hajnali ködképződés jellemzi a tavaszt. Ilyen esetben a virágok már fehérbimbós állapotban fertőződnek. Az őszibarackot sújtó tafrina járványos fellépéséhez még ennél is csapadékosabb tavaszra van szükség; a hűvös, esős tavasz, a folyamatosan magas páratartalom esetén súlyos következményekkel járó tavaszi fertőzés következik be. A hűvös, csapadékos időjárás viszont nem kedvez általában a molyféle kártevőknek, tojásrakásuk idején meleg, száraz idő kell, ami viszont nem csak segíti felszaporodásukat, hanem sok esetben felgyorsítja az életciklusukat, a nemzedékek közötti időt rövidítve.
A károsítók tavaszi, hirtelen robbanás szerű felszaporodásához nem csak a kedvező időjárásra van szükség, hanem sikeresen áttelelt kórokozókra, kártevőkre. Nem győzöm hangsúlyozni a tavaszi lemosó permetezések mellett az őszi záró permetezés fontosságát is. Ezekkel együttesen nagy mértékben csökkenthető a telet túlélő károsítók száma. A szüret után magára hagyott gyümölcsösökkel nem a záró permetezés elmaradása az egyetlen probléma. A fán hagyott gyümölcsmúmiák az antraknózis, a lehullott levelek például a blumeriella korai fertőzésének kiinduló forrásai. Ezek eltávolítása nélkül tehát saját magunk ellen dolgozunk.
Ugyanez elmondható a nem megfelelő agrotechnikáról is. A cseresznyelégy felszaporodása például nagy százalékban csökkenthető a tavasszal, a megfelelő időben elvégzett talajbolygatással (forgatás, lazítás stb.), ugyanis a legyek bábja a talaj felső 5-10 cm-es rétegében telel, innen a felmelegedő talajból áprilisban kezdődik meg az imágók rajzása.
A fán hagyott gyümölcsmúmiák gombás betegségek kiinduló pontjai.
Kiemelten fontos a helyes metszés. A szezon eleji és őszi rezes lemosó permetezéssel meggátolható a monília metszési sebeken át történő behatolása. A helyes koronaforma kialakítása, a szellős, mindenhol elérhető lombozat segíti, hogy a permetlevek mindenhová eljussanak. Ugyanebből a megfontolásból célszerű elvégezni a ritkítást is. Az összeérő gyümölcsöknél nem megfelelő a permetlé fedettség, így ilyen helyeken előszeretettel berág a károsító.
Összeérő gyümölcsöknél nem ad megfelelő fedettséget a permetlé.
Összeérő gyümölcsökbe gyakran berágja magát az almamoly.
A talajművelésen és a helyes metszésen kívül a gyomirtás időzítése is fontos eleme az integrált védekezésnek. Több kártevő faj a gyomokon szaporodik fel és onnan kezdi a gyümölcsök károsítását. Példaként felhozható egyes gazdaváltós levéltetű-fajok, úgymint a fekete cseresznye-levéltetű, amelynek egyes nemzedékei a gyomnövényekre vándorolnak és onnan telepednek vissza ősszel a cseresznyére, meggyre, hogy lerakják a rügyek tövére az áttelelő petéiket.
Gyakran előforduló rossz szemlélet az, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a leveleket károsító betegségekre, kártevőkre. Hibás hozzáállás, ha csak a terményt védjük. A levélaknázó molyok, az időszakosan megjelenő cserebogárfélék, a gnomóniás és a blumeriellás levélfoltosság is bizony tudnak nagy gondot okozni. A korai lombhullással, asszimilációs felület vesztésével nem csak az adott év termését tudják kedvezőtlenül befolyásolni, hanem a következő évét is. A fa kimerült állapotban kevesebbet terem, a folyamatos lombpótlásra fordítja energiáit, egymást követő évek fertőzése miatt akár a teljes kimerüléshez, pusztuláshoz is vezethet, ha nem foglalkozunk kellőképpen a lombozat károsítóival is.
A levélbetegségek csökkentik az asszimilációs felületet.
Az egyoldalú szerhasználat a rezisztencia kialakulásának esélyén túlmenően a predátorok, hasznos élő szervezetek elpusztítását okozza, melynek egyeneságú következménye egyes kártevőfajok felszaporodása. Jó példa erre az utóbbi években nagymértékben felszaporodó és károkat okozó vértetű, vagy a különböző kártevő atkák.
Hosszan sorolhatnám még a példákat, amelyek azt igazolják, hogy az ültetvények növényvédelmét nem lehet (nem szabad) pusztán egy előírt permetezési terv alapján végezni. Igenis fontos a szakember és a gazda folyamatos jelenléte.
Összefoglalva tehát a gyümölcsösök integrált szemléletű növényvédelmének alapjait 8 pontban emelném ki:
1. Ismerni kell az adott ültetvényt. Tisztában kell lenni a múltjával. (Térben, időben elhelyezni!)
2. Figyelemmel kell követni az időjárást. Ne csak az anomáliákkal legyünk tisztában, a kártevők szempontjából a hőmérséklet és csapadékadatokon kívül a pára és a hőösszeg is fontos! Ne feledjük azt sem, hogy nem csak az adott év, hanem az előző év időjárása is számít!
3. Nagyon fontos a jól és megfelelő időben végzett agrotechnika.
4. Ha sebeket okozunk, fertőtlenítsünk! Metszés után ne maradjon el a lemosózás, szüretkor is a tiszta, sérülésmentes munkára törekedjünk!
5. Ne csak a terméssel törődjünk, az egész fát védeni kell! Fontosak a lombozatot károsító betegségek, kártevők is.
6. Ne hagyjuk magára szüret után a gyümölcsöst! A következő évet alapozzuk meg ilyenkor.
7. Előrejelzés alapján védekezzünk! A sikeres védekezés egy részét adja csak a megfelelő növényvédő szer, másik fontos része azon múlik, hogy a megfelelő időben alkalmazzuk azt.
8. Kerüljük az egyoldalú szerhasználatot! Célzott hatóanyagokkal, szükség szerint védekezzünk, kímélve a hasznos élő szervezeteket!
