Rekordtermés is lehetett volna akár idén napraforgóból, de az augusztusi „miniaszály” mindent tönkre tett. Kinek érdemes foglalkoznia a termeléssel, és kinek nem?
Augusztus legelején még úgy tűnt, hogy a napraforgónak rekord terméskilátásai vannak, ám augusztus 8–10. környékétől három héten keresztül 35–40 fokos kánikulai hőmérsékleteket kellett elszenvedniük a növényeknek. Bár a napraforgó a kukoricánál némileg jobban viselte az extrém hőséget, de a remélt 3,5 tonnás hektáronkénti termés helyett az utolsó nyári hónap végén már csak 2,5-et vártak a szakemberek.
Ez is szóba került Dr. Pepó Péter előadásában, a DE MÉK Növénytudományi Intézet egyetemi tanára a XXVI. Kukorica-, Napraforgó- és Szójatanácskozáson beszélt a napraforgónál alkalmazható technológiai fejlesztési lehetőségekről augusztus 31-én, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán.
Elmondta, hogy jelenleg a napraforgó teszi ki a hazai vetésterület 20 százalékát, és dinamikus növekedés tapasztalható világszerte is, hiszen globálisan 30 millió hektáron termesztik a növényt. Gondot jelent, hogy ennek bő felét Oroszország és Ukrajna teszi ki, bár a háború ellenére sem várható, hogy jelentősen visszaesik majd a termelésük.
A professzor érdekességképp elmondta, hogy Izraelben mindössze néhány ezer hektáron termesztenek napraforgót, de ott ideális körülmények között, mindent megadva neki, öntözött feltételek között. Az elért 5–7 t/ha viszont inkább azt jelzi, hogy mi a növény terméspotenciálja, amelynek kihasználására nekünk is törekednünk kell.
A tavalyi termésátlag Magyarországon 1,8 t/ha volt, ami azt bizonyítja, hogy ez az egyébként nagyon adaptív növény sem bír el mindent, az évszázad aszályának is nevezett rendkívüli szárazságot különösen nem.
Elvégezték viszont a két, nagy területen termesztett, őszi betakarítású növény, a napraforgó és kukorica ökológiai adaptációs képességének összehasonlítását a 2000-től 2022-ig terjedő időszakban, és arra a megállapításra jutottak, hogy
a szóban forgó 23 év legaszályosabb esztendőinek átlagához képest a napraforgó esetében 30, a kukoricánál 50 százalékos terméscsökkenés történt, vagyis az előbbi könnyebben alkalmazkodik a szélsőségekhez.
Dr. Pepó Péter ezután arra tért rá, hogyan hatnak az egyes agrotechnikai elemek a napraforgó-termesztésre. Elsőként a fajtakérdést említette: jelenleg Magyarországon 42 hibrid áll rendelkezésre, ami bőven elegendő kínálat (bár volt 130 fölötti is). Míg a kilencvenes években 80 százalék feletti volt az extenzív típusú napraforgó hibridek aránya, és csak alig 20 százalék az intenzíveké, mára ez éppen megfordult, a termelőnek tehát pontosan kell tudnia, milyen termesztéstechnológiát fog választani, és ahhoz igazítania a hibridet.
Az extenzív és intenzív genotípusok ugyanis más-más termesztési-agrotechnikai környezetbe helyezve eltérő terméseredményt adnak. Extenzív környezetben az extenzív genotípus kerül előnybe, mert az intenzív igényei nincsenek kielégítve, pedig azt „babusgatni” kell. Minél intenzívebb környezetbe helyezzük őket, annál egyértelműbbé válik az intenzív genotípus előnye.
A DE MÉK Növénytudományi Intézet professzora kiemelte, hogy Látóképen 2022-ben végeztek először öntözéses kísérletet, vagyis éppen a legaszályosabb évben, és 5,2 t/ha lett a hibridek átlagában elért termésmennyiség.
Ennél érdekesebb, hogy a legnagyobb és a legkisebb termést adó hibridek közti különbség eltérő évjáratokban, 2019–2022 között szinte kilogramm pontosságban ugyanaz, 2–2,5 tonna volt.
Ez azt bizonyítja, hogy egy hibrid kizárólag önmagában, minden input-többletet nélkülözve a mai árakon 200–250 ezer forint pluszjövedelmet biztosít hektáronként, ezért is alapvető a tudatos választás.
Dr. Pepó Péterék azt is megvizsgálták, hogy a termelő teljesen ki van-e szolgáltatva a környezeti feltételeknek, vagy tehet ellenük valamit. Itt arra jutottak, hogy a talaj és az évjárat extenzív technológia esetén a napraforgó termésmennyiségét 55 százalékban határozta meg, intenzívnél csupán a 25 százalékát.
Ami pedig a vetéstechnológiát illeti, az 1996–2022 közötti évek adatai szerint 52 százalékában az április közepi vetés eredményezte a legtöbb hozamot (Debrecen környékére vonatkoztatva). Pedig minél később vetünk, kórtanilag annál kevésbé érzékeny a növény, kevesebb betegség jelenik meg rajta, így a május talán ideálisabb lenne a magok földbe helyezésére ebből a szempontból.
És még egy dolog: a jelzett 27 évet figyelembe véve 82 százalékban a 45–55 ezres betakarításkori tőszám esetén kapták a legmagasabb termést.
Ami a tápanyagellátást illeti, a napraforgónál 40–100 kg nitrogén az ideális, de a két szélső érték hibridtől függően okozhat túltrágyázottságot vagy alultrágyázottságot, vagyis érdemes az adott hibrid igényeit figyelembe venni.
Végezetül a professzor szót ejtett a növényvédelem hatékonyságáról is, és ezen a téren is érdekes összefüggésekre mutatott rá. Amikor „átlagosan jó” technológia (herbicid + 2x fungicid kijuttatása) helyett „top” növényvédelmi technológiát alkalmaztak (herbicid pre-post, fungicid 2x (szisztemikus) + levéltrágya), azzal máris 350 kg pluszhozamot sikerült elérniük hektáronként.
„Minden termelőnek át kell gondolnia a napraforgótermesztést. Aki táblaszinten több évben is 2,5 t/ha alatti hozamokat ér el, az ne erőltesse, mert soha nem lesz jövedelmező”
– tanácsolta Dr. Pepó Péter.
(Fotó: Katrin M./Pixabay)
