A nationalgeographic.com közlése szerint Brent Hulke, az USDA (Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma) genetikus kutatója a napraforgó (Helianthus annuus) nemesítése kapcsán tesz erőfeszítéseket annak érdekében, hogy klímaadaptív fajták láthassanak napvilágot.
Az olyan nemesítési eljárások, amelyek az egyes betegségekkel szembeni rezisztenciát, a magvak E-vitamin tartalmának növelését, illetve a zsírsavösszetétel alakítását eredményezik, jelen vannak napjainkban is. Ugyanakkor a növényeket életképessé kell tenni a megváltozott klimatikus körülmények között is.
,,A gazdáknak nem kell a klímaváltozás híveinek vagy tagadóinak lenniük.” – mondja a Dakotában tevékenykedő kutató: a csapadékmennyiségekkel kapcsolatos megfigyelések megkérdőjelezhetetlenek. A gyakoribb esőzések miatt a légköri páratartalom mennyisége növekszik, és ez kedvez egyes növénybetegségek terjedésének. Az új napraforgó-fajták nemesítése így egyre sürgetőbbé válik. Az esőzések és áradások csak egy részét képezik a jövőben leküzdendő akadályoknak: az intenzívebb szárazság is kiegészíteni látszik a palettát.
Tekintettel a bizonytalanságokban bővelkedő jövőre, a tudósok megpróbálják megóvni a napraforgó vad őseit, ezáltal az örökítőanyagukban rejlő evolúciós előnyöket is. Az USDA génbankjában mintegy 63 Helianthus fajból és alfajból származó közel 2000 mintát raktároznak. A növények természetes élőhelyeinek védelme nagy jelentőséggel bír, mivel csak ennek segítségével ismerhetők meg a nemesítés, valamint a terméshozamok fenntartásának lehetőségei a gyarapodó klímabizonytalansági faktorok mellett.
A nemesítés hatékonyabb módját az oroszok kezdték kialakítani a 19. században, és mára a napraforgó olaja a harmadik leggyakrabban használt olajfajta a repce-, és a pálmaolajat követően. Az Egyesült Államokban, elsősorban Észak- és Dél-Dakotában évente 900 000 tonna napraforgót termelnek, ugyanakkor ezzel a mennyiséggel a nála éves szinten tízszer többet termelő Oroszország és Ukrajna mögött halad.
Loren Reiseberg a Univerity of British Columbia evolúcióbiológusa és napraforgó-szakértője szerint a napraforgót mélyre hatoló gyökerei miatt a környezeti hatásokkal szemben ellenállóbb növényként tartják számon. Ugyanakkor a globális felmelegedés okozta kihívások legyőzése érdekében szükség van a „családtagok” genetikai sokféleségére.
Daniela Roth, New Mexico állam biológusa veszélyeztetett növényfajokkal foglalkozik. Többek között a magas sótűrésű, fokozottan veszélyeztetett Helianthus paradoxus, vagyis Pecos napraforgóval, amely kizárólag New Mexico és Nyugat-Texas vizes élőhelyein található meg. A növény nagyfokú sótűrést biztosító genetikai állománya áttörést jelenthet a sótoleráns gazdasági fajok nemesítésben, ugyanakkor a faj fennmaradása kérdéses élőhelyének beszűkülése miatt. Az USDA szerint 13 olyan Helianthus faj van, amelyek fokozottan veszélyeztetett státuszban vannak. Mivel a génbanki készletek gyarapodása kielégítő, így a természetes élőhelyek védelmére szükséges hangsúlyt fektetni.
