Szántóföldi növénytermesztésünk egyik fontos és meglehetősen „pénzes” növénye a napraforgó. Igazi konjunktúranövény, mivel olyan évek után, amikor ez az egyébként is nagy haszonnal termelhető kultúra a szokásosnál is több hasznot hoz a termesztőknek, a termesztési kedv a kultúra iránt általában drasztikusan megnő.
Ilyenkor szokták a termesztők „megkurtítani” a vetésváltási ciklusokban a visszavetési időszakot (sokszor akaratlanul is), vállalva ezzel a megnövekedett növénykórtani kockázatot.
Mi ellen ne védekezzünk?
A napraforgó ugyanakkor igencsak „beteges” növény is, és sok betegség súlyos mértékű, akár az állomány létét is veszélyeztető fertőzéseket is előidézhet. Ha végignézzük a napraforgó betegségeinek hosszú sorát, akkor találkozhatunk bőségesen olyan betegségekkel, amelyek ellen a fungicides állományvédelemmel lehetetlen védekezni.
Első helyen kell megemlíteni a napraforgó-peronoszpórát (Plasmopara halstedii). Ez a kórokozó egy érdekes fejlődésmenetű gomba, amely döntően a talajban található petespórákkal telel át, és a rajtuk képződő zoosporangiumok a talajban fertőzik a fiatal növényeket.
A kórokozó hagyományos, légáram útján történő terjedése szélsőségesen ritka, gazdasági jelentőséggel nem bír. A napraforgó peronoszpóra ellen csak fungicides csávázással, illetve rezisztens fajták, hibridek termesztésével lehet hatékonyan védekezni, fungicides állománypermetezéssel nem.
Talajból támadó gombák
Szintén nem érünk el semmiféle eredményt a talajból támadó egyéb gombák okozta fertőzésekkel szemben a fungicides állománypermetezéssel. Ilyen kórokozója a napraforgónak több is van.
A fehérpenészes szártőkorhadásnak (Sclerotinia sclerotiorum) a teljes növényt tőből elpusztító micéliumos fertőzése is ilyen. Az aszkospórás eredetű, szárközép-, illetve tányérfertőzések ellen ugyanakkor hatékonyak a levélzetre kijuttatott fungicidek.
Szintén hatástalan a fungicides állománypermetezés a napraforgó hamuszürke szárkorhadása (Macrophomina phaseolina) ellen. E kórokozó már most fertőzi a növényeket a talajban található mikroszkleróciumaiból fejlődő micéliumok útján, de a tüneteket, a növények fonnyadását már csak a nyár második felében lehet észlelni.
A hazai napraforgóállományokban újabban szép lassan terjedő verticilliumos betegségek kórokozói (Verticillium dahliae és Verticillium albo atrum) szintén a talajból támadva fertőzik meg a növényeket.
Bár korábban ezek a kórokozók hírhedtek voltak arról, hogy levegőtlen talajokban, legyengült növényeket támadnak meg, ez a tulajdonságuk egyre inkább a múlté, és igen jó kultúrállapotú talajokon élő kiváló állapotú növényállományokat is képesek már megbetegíteni.
A talajból támadó kórokozókkal szemben a hagyományos fungicidek használatának nincs érdemi hatása. Minden ilyen kezelés csökkenti a termesztés pénzügyi eredményét, ráadásul felesleges környezeti terheléssel is jár.
Ezek ellen a kórokozók ellen most már egyre több innovatív növényvédőszergyártó és forgalmazó cég fejleszt ki és engedélyeztet olyan biológiai készítményeket, amelyekben valamilyen talajban is élő mikroba veszi fel a harcot a parazita gombával. Ezek a készítmények döntően a szkleróciumot képző gombák ellen hatásosak.
Használatuk során azért ügyelni kell arra, hogy ezek tényleg talajban élő mikrobák, és minimális igényeik nekik is vannak a talajjal szemben. Porszáraz, durván rögös talajon mielőbbi bedolgozás nélkül kijuttatva tehát ne nagyon várjunk csodákat tőlük. Viszont helyesen alkalmazva pár év alatt szinte valamennyi, talajból támadó kórokozót messze a kártételi küszöb szintje alá képesek visszaszorítani.
Mely kórokozók ellen védekezhetünk?
Sajnos a napraforgónak a felsoroltakon túl is van még bőven olyan kórokozója, amely gyakori is és fellépése akár szélsőséges mértékű kártétellel is járhat. Ezek döntően olyan levélbetegségek, amelyek levélpusztulást, illetve a levelekből kiindulva szárfoltokat, a szár egy részének elhalását idézik elő.
Bár a napraforgó diaportés szárfoltossága (Diaporthe helianthi) is ide sorolható, de szerencsére ez a kórokozó „már a múlté”. A betegséget okozó gomba a 2003-ban és 2007-ben tapasztalt szélsőséges nyári hőségben olyan hősokkot kapott, amelynek hatására a peritéciumán a kórokozó számára előnytelen morfológiai változások alakultak ki. A szaporodás jóval nehézkesebbé válása miatt ez a veszélyes kórokozó gyakorlatilag eltűnt a napraforgóállományokból.
Viszont jelen vannak, ráadásul igencsak nagy mennyiségben a napraforgó alternáriás levél- és szárfoltosságának a kórokozói (Alternaria helianthi és Alternaria helianthinficiens). Hozzájuk társulva gyakorta találkozhatunk a napraforgó fekete szárfoltosságával (Phoma macdonaldii) is.
E kórokozók közös jellemzője, hogy konídiumaik a leveleket fertőzik, és eljutva a levélerekbe, azokban eljuthatnak egészen a szárig is, ahol különböző, az adott fajra jellemző szárfoltot idéznek elő. Az ilyen, kis részekben elhalt szárak esetleg egy durva nyári viharban el is törhetnek, amely látványos, direkt kártételt idéz elő. Mindemellett a fertőzött növények termése is kisebb, és ez az indirekt, kevésbé látványos kár is jelentékeny mértékű lehet.
Szintén hatékony a fungicides védelem a fehérpenészes szárközép- és tányérrothadás ellen. Ezt a fertőzési formát a kórokozónak a talaj felszíne közelében elfekvő szkleróciumaiból kifejlődő termőtesteken, az apotéciumokon kialakuló és a növényekre jutó aszkospórák tömege idézi elő.
A fertőzés kialakulásához mindenképpen dús növényállomány (árnyékolás) szükséges, illetve csapadék az aszkospóra-szóródás megindulásához és azok csírázásához a növény felületén.
Klasszikus levélbetegség
A napraforgó „klasszikus” levélbetegsége, a napraforgó rozsda (Puccinia helianthi) ellen is igen hatékony a fungicides védelem. Ez a kórokozó hírhedten melegkedvelő, de ahhoz, hogy komolyabban elszabadulhasson egy állományban, magasabb páratartalomra is szüksége van.
Így sok esetben ott a leggyakoribb a táblán, ahol valamilyen okból némi lokális víztöbblet alakul ki. Ezt sokszor a vízigényes napraforgó peronoszpóra által megfertőzött egyedek nagyobb mennyisége is jelzi. Bár a rozsda ilyenkor, nyár elején még ritkán jelenik meg, de ellene – akárcsak más kórokozók ellen – a preventív védelem messze hatékonyabb, mint a tünetek megjelenése után alkalmazott kuratív védelem.
Technikai akadályok
A napraforgó nem éppen alacsony termetű növény, így a fungicides állományvédelem alkalmazásának a kijuttató gépek jellege, illetve az állomány magassága óhatatlanul határt szab.
A korábbi években bevált gyakorlat szerint azon gazdálkodók, akik nem rendelkeznek nagy hasmagasságú hidas traktorral, csupán ilyenkor, nyár elején tudják kezelni a napraforgóállományaikat.
Amíg a traktor a növényzet rongálása nélkül képes elhaladni az állományban, addig a kezelés megoldható. Ilyen esetekben nyilvánvalóan a tenyészidőszakban csak egy védekezésről lehet szó.
Az az időpont, amikor a hagyományos traktorokkal még be lehet menni az állományokba, nagyjából a mostani időszakra esik. A csapadékos időjárás segíti a kórokozókat, így idén a preventív fungicides védelem erősen javasolható.
Az olyan gazdaságokban, ahol rendelkeznek hidas traktorral, szintén célszerű egy nyár eleji, preventív fungicides védelem alkalmazása. Ugyanakkor itt lehetőség van arra, hogy a kórokozók jelenlétének folyamatos nyomon követésével a nagyobb fertőzések kirobbanásának kezdetén hajtsák végre valamikor később a gombaölő szeres beavatkozást.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.