A szántóföldi kultúrák egy részének, az ősszel vetett kalászos gabonáknak és az őszi káposztarepcének ahhoz, hogy termést hozzanak, át kell vészelniük a telet úgy, hogy nem szenvednek el olyan károsodásokat, amely a további létüket, illetve a termés mennyiségét, vagy minőségét döntő mértékben veszélyeztetné.
A tél számos módon veszélyezteti az áttelelő kultúrákat, amelyet a gazdálkodóknak valamilyen módon ki kell védeniük, ha termést és ebből fakadóan gazdasági hasznot is szeretnének az elvetett kultúrától remélni.
Kalászos gabonák áttelelése
Az őszi vetésű gabonák közül az őszi búza fajokat (beleértve a durum búzát, az alakort, a tönkölyt, valamint a tönke búzát is), a rozsot illetve a tritikálét veszélyezteti a legkisebb mértékben a téli fagy. A búza meglehetősen szívós növény és még alulfejlett, akár csak egy leveles állapotban is képes durva fagyok elviselésére.
Amennyiben szögcsíra állapotban érik kemény fagyok, akkor azért a búza is károsodik. Erre sajnos a jelen időszakban bőven volt esély, hiszen az elmúlt év nagyon csapadékos őszi időjárása következtében sok gazdálkodó csak olyan későn, decemberben tudta elvetni a búzát, hogy az pont a január második hetében tetőzött erőteljes hideghullám időszakában volt szögcsírás állapotban.
A búzafajok között is van azért különbség, mivel a pelyvás ősgabonák (alakor, tönköly, tönke) általában sokkal ellenállóbbak a téli faggyal szemben, mint a kenyérbúza.
Az őszi árpa, de különösen az őszi zab ugyanakkor sokkal látványosabb és durvább fagyási károkat szokott elszenvedni a tél folyamán, mint a búza fajok. Természetesen mind a búzáknál, mind pedig az egyéb gabonáknál az egyes fajták fagytűrő képessége között hatalmas különbségek is előfordulhatnak.
Szerencsére a gabona fajták állami elismerését végző NÉBIH ezt a tulajdonságot minden fajtajelölt esetében mesterséges körülmények között, fitotronban vizsgálja, ahol hótakaró nélküli, „szibériai” tél körülményeit utánozzák.
Hazánkban nem kaphat állami elismerést egyetlen olyan gabona sem, amely elbukik a fagyteszten. Ugyanakkor az EU listán szereplő több ezernyi gabonafajta között bőven akadhatnak olyanok, amelyek esetében egy kemény tél során súlyos fagykárosodás is előfordulhat.
A téli hideg többféle módon károsíthatja a növényeket. Leggyakoribb az elfagyás, amikor is a hideg által érintett növények egyes részei, általában a levélvégek halnak el a fagy következtében.
Amennyiben a növények csak részlegesen károsodtak, akkor túlélik a telet, de tavasszal először a tél folyamán elvesztett asszimilációs felületeiket kell, hogy pótolják, amely tápanyag és időigényes folyamat. Előfordulhat, hogy emiatt késve indul bokrosodásnak a gabona, kevesebb szárral és később indul meg a szárba indulás. Ezek már egyértelműen olyan hatások, amelyek döntően befolyásolják (negatív előjellel) a várható termést.
Amennyiben az egész növény elhal, akkor a kártételt kifagyásnak szokás nevezni. Ez lehet akár olyan mértékű is, hogy a károsodott gabona állományt nem érdemes megtartani és kitárcsázása után valamilyen tavaszi kultúrával kell a területet hasznosítani.
Esetenként ez a két károsodás meglehetősen közel állhat egymáshoz, azaz távolról nézve a teljes állomány elhaltnak tűnik, miközben a növények tenyészőcsúcsa környékén szinte minden egyed élő szövetekkel rendelkezik.
Amennyiben fagykár éri a gabona állományt, mindenképpen célszerű gondosan megvizsgálni, hogy a növények túlélték-e az adott hideghullámot. Előállhat olyan helyzet is, hogy a növényekben a klorofillnak még nem volt ideje lebomlani, így a növények egyes részei még zöldek, bár élet már nincs bennük. Ezért is szükséges a gondos vizsgálat.
Nehezen felismerhető felfagyás
Amennyiben a talaj felső rétege teljesen átfagy és a talaj szerkezete, a víz eloszlása benne ezt lehetővé teszi, akkor a felső talajréteg a benne lévő növényekkel és azok gyökérzetével együtt elválhat az alsótól. Ez a felfagyás, amely a hozzáértő szemeknek könnyedén, de másoknak csak nagyon nehezen ismerhető fel.
A növények gyökérzete elszakad és azok az elemelkedett talajrétegben lassan kiszáradnak, elhalnak. A felfagyást még leginkább arról lehet megismerni, hogy a keréknyomokban nem jelentkeznek tünetek, ezáltal a keréknyomok zöld sávonként virítanak a halódó növények mezőiben. Ez egyúttal a védekezés mikéntjét is megmutatja, hiszen egy óvatos hengerezéssel ez a probléma hatékonyan orvosolható, ha időben észleltük.
Kerüljük el a hibákat
A téli fagykárokat a túl késői vetés, a helytelen fajtahasználat (ismeretlen tulajdonságú fajta elvetése) és az őszi túlzott nitrogén trágyázás mindenképpen segíti, így ezeket a hibákat ne kövessük el a gabonák termesztése során.
A kiegyensúlyozott növénytáplálás, kellő mennyiségű káliummal történő tápanyag utánpótlás mindenképpen csökkenti a téli fagyok okozta károkat. A túl sok nitrogén kijuttatása eleve pazarlás, hiszen az általában csapadékosabb őszi – téli körülmények között ennek a hatóanyagnak a kimosódása rendkívül nagy lehet. A növények által fel nem használt nitrogén elvész, illetve a talajvízbe mosódva károsíthatja a környezetet.
A téli hidegnek ugyanakkor vannak pozitív hozadékai is. A gabonákon élő biotróf kórokozók (lisztharmat, rozsda fajok) csak élő növényi részeken tudnak életben maradni, így a fagy miatt bekövetkezett levél elhalások egyúttal a rajtuk lévő ilyen életmódú kórokozók vesztét is okozzák.
Ez akár teljesen meg is tisztíthatja az állományt egy – egy adott kórokozótól, hiszen a legfiatalabb, a tenyészőcsúcs közelében levő növényi részek általában nem fertőzöttek, hiszen a hidegebb körülmények között a jelenlévő kórokozók már nem szaporodtak, így nem tudták azokat a részeket is megfertőzni.
A repce gondjai
Az őszi káposztarepce alapvetően szereti a hűvösebb környezetet, de a téli erős fagyok azért meg szokták tizedelni a lombozatát. Ez a növény a szárba indulásáig meglehetősen jól bírja a fagyokat, de a már szárba indult repce akár egy enyhe fagytól is kipusztulhat. A repce esetében is igaz az, hogy állami elismerésben csak olyan fajta, illetve hibrid részesülhet, amely nem kimondottan fagy érzékeny. Ezt a tulajdonságot – a kalászosoktól eltérően – a NÉBIH a szántóföldi kísérletekben vizsgálja.
A repce áttelelésére elődeink egy egyszerű képletet alkalmaztak, ez volt a három nyolcas szabály. ha a repce már rendelkezik nyolc levéllel, a gyöktörzs legalább nyolc centiméter hosszú és a tetején legalább nyolc milliméter széles, akkor már jól bírja a fagyot és át fog telelni. Sajnálatos módon napjainkban ez a szabály már feledésbe merült, illetve a gazdálkodók a minél nagyobb termés elérése és a legújabb hibridekre jellemző szélsőségesen nagy kezdeti fejlődési erély kihasználása céljából hatalmas, akár 15 – 20 leveles repcéket küldenek a télbe.
Tény és való, hogy ezek a hatalmas növények a telet átvészelve sokkal gyorsabban veszik fel a tápanyagot és kezdik el a tavaszi fejlődésüket, mint a csak 8 – 9 leveles példányok. Ugyanakkor ez egy meglehetősen drága és némileg pazarló termesztési technológia, amely több veszélyt is rejt.
Kártevők fenyegetése
Ahhoz, hogy a tél kezdetére ilyen hatalmas növényeket nevelhessünk fel, ahhoz a repcét korán, akár augusztus közepén el kell vetni. Nem biztos, hogy a nyáron kiszáradt talajt képesek leszünk a repce igényeinek megfelelően elművelni és ténylegesen aprómorzsás magágyat kialakítani. Ráadásul ezek a repcék sokkal inkább ki lesznek téve a 3 nemzedékes kártevők utolsó nemzedékének, mint a később vetett állományok.
A repcedarázs, vagy a kis káposztalégy alapvetően a nagy repcék károsítója, így ezek a kártevők – ha van választási lehetőségük – ezeket a nagy repcéket fogják támadni. A kártevők elleni védekezés (ennek elmaradása akár a teljes növényállomány pusztulását is okozhatja pl. egy erős repcedarázs fertőzés esetén) plusz növényvédelmi költségeket generál.
Ha már a plusz költségeknél tartunk, a hatalmasra nőtt repce növények szárba indulásának megakadályozása sem éppen egy filléres művelet. A regulátorozást igen jó eséllyel egynél több alkalommal kell végrehajtani és a legerősebb készítmények legmagasabb engedélyezett dózisát kell használni. Ennek hiányában könnyen magszárba mehet a repce, amely később egy enyhébb fagyban is elpusztulhat.
A hatalmasra nőtt repce növények ráadásul már ősszel beépítik testükbe a kijuttatott nitrogén és a kén java részét. Egy erősebb fagy hatására a lombozat akár több, mint 90 %-a is elhalhat. tavasszal az elhalt levelekből áradó rothadó szag jelzi a méregdrága tápanyagok távozását a levegőbe. A növényzet beindítása csak újabb, nagy adagú műtrágyázás segítségével oldható meg.
Ugyanakkor a hatalmas lombtömeg elhalása és a még egészséges részekre való ráfekvése egy olyan védő, szigetelő réteget hoz létre, amely eléggé hatékonyan tudja megvédeni ezeket a repcéket attól, hogy a fagy teljesen kipusztítsa őket, vagy elpusztítsa a főszár tenyészőcsúcsát.
A kemény tél eléggé megviseli az őszi vetésű szántóföldi kultúrákat. Ugyanakkor eléggé sok kártevőt is elpusztít és a biotróf életvitelű kórokozók között is rendet tud vágni. Ha nem vétettünk valamilyen termesztés technológiai hibát a vetéssel kapcsolatban, vagy a tápanyag ellátás során, akkor az eddigi hidegek miatt nem igazán kell, hogy aggódjunk.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
