Az elmúlt év őszének az elmúlt éveknél hűvösebb és csapadékosabb jellege nagy mértékben befolyásolta az őszi kalászos gabonák vetését és ez által a telelőre vonult gabona állományok fejlettségét. Az őszi árpák döntő hányadát még október előtt, az esőzések előtti időszakban vetették el. Ezért ezek a gabonák jókora levélzetet növesztve mentek a télbe, bár a nagy lombozat a csapadékban gazdag időjárás mellett néhány kórokozónak is jó tenyészőhelyet biztosított. Az őszi búza java részét viszont meglehetősen későn, az október – decemberi esős időjárás szorításában, cseppet sem ideális körülmények között, nagyon sok helyen megkésve lehetett csak végrehajtani. Így az őszi búza állományok a szükségesnél kisebb fejlettségben kezdték meg a telet és a kisebb lombozat, valamint a fertőzés számára rendelkezésre álló időszak rövidebb volta miatt a búza állományok jelentékeny hányada nem találkozott semmilyen kórokozóval, fertőzések szinte alig alakultak ki.
Lisztharmat őszi árpán
A legutóbbi, a kalászosokat érintő őszi határszemle alkalmával az őszi árpa állományokban gyakorlatilag csak egyetlen kórokozóval találkoztunk. Ennek döntően az volt az oka, hogy a szokottnál hűvösebb, nagyon csapadékos időjárás sok kórokozó számára kedvezőtlen körülményeket teremtett a felszaporodáshoz. Az árpa lisztharmata (Blumeria graminis f. sp. hordei)számára a napfény hiánya és a gyakori esőzések jelentettek korlátozó tényezőt. Szintén a sok csapadék hátráltatta az árpa törpe rozsda (Puccinia hordei) intenzívebb fellépését. Ez a kórokozó döntően meleg kedvelő, de a hőmérsékleti viszonyok még megengedték volna egy visszafogottabb ütemű terjedés kialakulását.
Általános barna levélfoltotsság fertőzés
A meglehetősen nedvesség kedvelő hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) számára a hőmérséklet már túlságosan hűvös volt egy őszi felszaporodás kialakításához. A rendkívül nedvesség kedvelő rinchospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis) szintén a hűvösebb őszi időjárás miatt nem jelent meg az őszi árpák lombozatán. A szokásosnál hűvösebb, csapadékos ősz egyetlen kórokozó számára volt nagyon kedvező. Az árpa barna levélfoltossága (Bipolaris sorokiniana) ki is használta a lehetőséget és országos szinten komoly mértékben kolonizálta az őszi árpa vetések lombozatát.
Mi változott november óta? A hőmérséklet néhány periódus kivételével január második dekádjáig nem igazán mutatott télies jelleget. Ugyanakkor több lett a napfényes órák, napok száma és kevesebb lett a csapadék. Ennek hatására a barna levélfoltosság mellé helyenként számottevő mértékű lisztharmat és törpe rozsdafertőzés is társult. E kórokozók mindegyike biotróf, így fennmaradásuk erősen függ a fertőzést és a levélzet kolonizálását követő időjárástól, valamint a termesztett árpa fajták fagy iránti fogékonyságától.
Levélrozsda őszi búza levelén
Jelen időszakban, január harmadik hétvégéjén az tapasztalható tehát, hogy az őszi árpák az országban szinte mindenütt erősen fertőzöttek barna levélfoltossággal, amely mellett a lisztharmat és a törpe rozsda is jelen van. Ez utóbbi helyenként már nagyobb mennyiségben. Az őszi búzákon ugyanakkor némi szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) mellett a fontosabb kórokozók közül egyedül a levélrozsda (Puccinia recondita) található még meg, de csak igen alacsony fertőzöttség mellett.
A január közepén viszonylag rövid ideig fellépett kemény fagyok hatására a búza esetében még ez a kevés levélrozsda is meg fog ritkulni, sok területről szinte el is fog tűnni, mivel a hajnali hőmérsékletek messze alacsonyabbak, mint a kórokozó uredo spóráinak és uredo micéliumának tűréshatára.
A levél elhalása elérte a rozsdával fertőzött részeket
Az őszi árpa esetében szintén számítani kell egyes kórokozók esetében a fertőzési nyomás esetleg drasztikus csökkenésére. Döntően azon őszi árpa fajtáknál várható a biotróf életmódú kórokozók visszaszorulása, amelyek fagytűrő képessége kisebb és a lombozat jelentős része áldozatául esik a hidegnek. A biotróf kórokozók a tápnövénnyel együtt pusztulnak el. A már elfagyott levél részeken található lisztharmat telepek elhelnek, konídiumot, újabb micélium szálakat nem képeznek. Ugyan ez a helyzet a törpe rozsda esetében azzal a különbséggel, hogy a már kialakult, érett pusztulákban az uredospórák még életképesek, így rövid ideig minimális mértékű fertőzés elindítására még képesek lehetnek ezek az állományok is. Új spórák ugyanakkor az elhalt leveleken már nem fognak képződni. Amit ez a két kórokozó nyert az elmúlt két hónap során, annak a termesztett fajtától függően kisebb – nagyobb hányadát a január közepén bekövetkezett drasztikus lehűlés során el is veszítette.
Erős levélelfagyás őszi árpán, biotróf kórokozók pusztulása
Mielőtt még nyugodtan hátra dőlnénk azzal a tudattal, hogy a természet elvégezte helyettünk a „piszkos munkát” és a felszaporodott kórokozókkal szemben ezek után már semmiféle teendőnk sem lesz, nem árt emlékeztetni magunkat arra, hogy a fagy csak az arra érzékenyebb fajtákon tudta elvégezni ezt a hatást. Ráadásul van még a porondon egy rendkívül szívós, nekrotróf életvitelű kórokozó, a barna levélfoltosság, amelynek teljesen mindegy volt, hogy ez a szibériai hideg bekövetkezett-e, avagy nem.
Nagyon fontos lesz a kora tavasz folyamán az őszi vetésű kalászosok tábláinak gondos szemlézése tábla szinten. Bár mind az őszi búza, de különösen az őszi árpa esetében drasztikus fertőzöttségi különbségek várhatóak az egyes táblák közt, a domináns kórokozó az őszi árpa esetében előre láthatólag a barna levélfoltosság marad. A kellő időben elvégzett korai fejtrágyázás mellett mindenképpen szükség lehet egy olyan fungicides beavatkozásra is, amely képes ezt a meglehetősen szívós, nehezen elpusztítható kórokozót a szükséges mértékben visszaszorítani.
