A nyár beköszöntével egyre közelebb van a cseresznye, majd a meggy érése. Ennek a két közkedvelt nyári gyümölcsünknek a közismert cseresznyelegyeken kívül azért vannak még egyéb kártevői is. Mint szinte minden más növényfajnak, ennek a két gyümölcsnek is vannak levéltetvei.
A cseresznyén élő fekete cseresznye levéltetű (Myzus cerasi ssp. pruniavium) és a valamivel ritkább fekete meggy levéltetű (Myzus cerasi) jelenléte kellőképp meg tudja nehezíteni a szüretet, ráadásul még a hajtásokat is károsítják. Azt gondolnánk, hogy nehéz ellenük a védekezés, pedig csak néhány apró trükköt kell ismerni ahhoz, hogy ezeket a kellemetlen károsítókat hatékonyan leküzdhessük.
A levéltetvek kedvelt helyei: a hajtáscsúcsok
Mint minden rendes levéltetű, ez a két faj is a növények legfiatalabb részein szívogat. A fák esetében ezek a növény hajtásának végein találhatóak. Itt történik a legnagyobb volumenben a sejtek osztódása. A levéltetvek testéhez, fehérjéik (és kitinvázuk) szintéziséhez szükséges, könnyen felvehető nitrogén (általában szabad aminosavak formájában) is itt található meg a legnagyobb mennyiségben. A levéltetvek számára a kiszívott növényi nedvekben ezek a legfontosabbak. A sok felesleges vizet és szénhidrátot kiürítik.
Ez a víz- és szénhidrátürítés sajnos elég sok kellemetlenséget tud okozni, főképp a szüret idején. A termésre rászáradt cukros, ragadós máz, a rajta megtelepedő korompenész mind olyan tényezők, amelyek nehezebbé teszik a szüretet, és számottevően csökkentik a leszedett gyümölcs minőségét.
A levelek fonákán megbújó kártevők
Ezek a levéltetvek több más fajhoz hasonlóan alapvetően a levelek fonákán élnek. Ez hatékonyan védi őket az erős napsütéstől és a túlhevüléstől is. Ráadásul szívogatásuk nyomán, főképp a fekete cseresznye levéltetű esetében, a levelek és hajtásvégek erőteljes torzulása következik be. Az elszabadult levéltetűfertőzések után a hajtásvégeken a levelek szinte gubacsszerű képletet alkotnak, amely hatékonyan védi a megalkotóit a napfény mellett a kontakt hatásmódú inszekticidekkel szemben is.
Az igaz ugyan, hogy ezek a jószágok a levél fonákán élnek, de aki látott már cseresznye vagy meggy levelet fakadáskori állapotában, az jól tudja, hogy ennek a két gyümölcsfajnak a levelei a főér mentén a levél színe felé összehajtva jelennek meg. Tehát fakadás idején a levél színe valójában a fonáka!
Időzített védekezési lehetőség
Hogy ez miért érdekes? Leginkább azért, mert a rügypattanás után, a kis levelek fakadásának idején a levéltetvek áttelelő tojásaiból a fiatal lárvák már megjelentek és aktívan táplálkoznak is. A levelek fonákán, amely ekkor még a levél külső felszínét alkotja. Így tavasszal egy olcsóbb kontakt növényvédő szerrel ezek a levéltetvek könnyedén elpusztíthatóak.
Terjedés és gazdanövényváltás
Joggal merülhet fel a kérdés sok termelőben, hogy hiábavaló-e a helyes védekezés, ha a szomszédos kertben nem történik semmiféle védekezés, és súlyosan fertőzöttek a fák? Nem repülnek át onnan ide ezek a kártevők? A válasz egyértelműen nem.
A cseresznye és a meggy levéltetvei gazdanövény-váltó fajok. Téli gazdanövényeik a cseresznye és a meggy, de az ott kifejlődött szárnyas egyedeknek ezek a fásszárú növények már nem tápnövényei. A hatalmas telepekben élő levéltetvek között kifejlődő és onnan elrepülő szárnyas alakok csak lágyszárú nyári tápnövényeiken, jelen esetben különféle galaj- és veronika fajokon tudnak táplálkozni. Tehát hiába lógnak fürtökben a szomszéd gondozatlan fáin ezek a levéltetvek, az idei évben onnan a mi kezelt fáinkra biztos, hogy nem fognak áttelepülni.
A képek a szerző felvételei.
