A cseresznye gyakorlatilag a szamóca után az első olyan primőr gyümölcsünk, amelyet szinte minden hazai fogyasztó szívesen vásárol és fogyaszt. Ugyanakkor ez a keresett gyümölcs – ellentétben a szamócával – sokkal kitettebb a környezeti tényezőknek, így a különféle károsítóknak is.
A cseresznyét – lévén sok esetben robosztus méretű fán termő gyümölcs – nem tudjuk betenni egy fóliasátorba, hogy megvédjük. Marad a hagyományos szabadföldi termesztés, ahol a kártevők ellen mindenképpen valamilyen módon védekeznünk kell, ha piacképes, fogyasztható gyümölcsöt akarunk magunk, vagy a vásárlók asztalára tenni.
Sok az eszkimó, kevés a fóka
Az idei évben a cseresznyét sajnos nagyon erősen sújtották a több hullámban fellépő tavaszi fagyok. Ennek következtében egyes fajták esetében akár a teljes termés is elveszett, de szinte valamennyi termesztett fajtánál súlyos mértékű a virágzás után észlelhető termésveszteség. Ez mind amellett, hogy a cseresznye értékesítési árát akár jelentősen is megnövelheti, fokozott terhet ró a növényvédelemre, hiszen ezt a maradék kis termést valamilyen módon mindenképpen célszerű megvédeni.
A fagyok által előidézett termés veszteség komoly kihívás elé állítja ezzel együtt a termést közvetlenül veszélyeztető kártevőket, így az európai cseresznyelegyet (Rhagoletis cerasi) és az invazív amerikai keleti cseresznyelegyet (Rhagoletis cingulata) is. Ezek a rovarok kizárólag a cseresznye, vagy a meggy termésébe raknak petét és lárváik csak ott tudnak kifejlődni. Most, amikor a fagyok miatt vészesen lecsökkent a peterakó helyek, azaz a gyümölcsök száma, azok jóval nagyobb fertőzési nyomásnak vannak kitéve. Szegény legyek nem igazán válogathatnak, mivel nagyon leszűkült a kínálat.
A pünkösdi hétvége során kialakult nyárias időjárás hatására már biztos, hogy a cseresznyelegyek nőstény egyedei is kirajzottak. Ezek a párosodás után szinte azonnal képesek a peterakásra. Ennek megfelelően a védekezés ellenük most nagyon is időszerű.
Egy rövid ideig egyszerű a védekezés
A cseresznyének egy másik, meglehetősen kellemetlen károsítója a fekete cseresznye levéltetű (Myzus cerasi ssp. pruniavium). Ez a károsító csak a tavasz és nyárelő folyamán károsít a cseresznyén, nyári gazdanövényei a különféle Veronica és Galium fajok. A termést közvetlenül nem károsítja, viszont a hajtásvégeken hatalmas kolóniákat alakít ki. Az itt termelődő ragacsos mézharmat, illetve a rajta elszaporodó korompenész olyan mértékben képes beszennyezni a termést, hogy az emberi fogyasztásra már nem igazán lesz alkalmas.
A levéltetvek kolóniái környékén azok szívogatása következtében erősen torzulnak a levelek. A kártevők jókora kolóniái ezen torzulások védelmében folytatják áldásosnak cseppet sem mondható tevékenységüket. Ezzel „elbújnak” a kontakt hatásmódú inszekticidek elől, így azok a népes kolóniákban károsító levéltetvek ellen hatástalanok. Az engedélyezett felszívódó szerek élelmezésügyi várakozási ideje ugyanakkor sok esetben meglehetősen hosszú, így egy gyors érés esetén a termés még fogyasztásra alkalmatlan lehet.
Van ugyanakkor – éppen napjainkban – egy rövid időszak, amikor a levéltetvek még nem szaporodtak fel tömegesen és torzulásokat sem képeztek még a hajtáscsúcsokon. Bár a kártevők továbbra is a levél fonákán helyezkednek el, de a fiatal cseresznye és meggy levelek fakadáskor a színük felé összehajtva bújnak elő. Így szabad szemmel is láthatóak és ami fontosabb: Olcsó, rövid várakozási idejű kontakt készítményekkel is elpusztíthatóak. Igaz, csak rövid ideig.
Attól nem kell félnünk, hogy egy gondozatlan kertből a fertőzött fákról ezek a kártevők áttelepednek. A szárnyas egyedek számára a cseresznye, vagy a meggy már nem számít tápnövénynek, csak a már említett nyári gazdanövényeken képesek megtelepedni. Egy időben elvégzett inszekticides kezeléssel most hatékonyan védekezhetünk ezek ellen a szapora kártevők ellen.
A képek a szerző felvételei.
