A zöldségnövények sorában igencsak előkelő helyet foglal el egy nem őshonos növény: a paradicsom. Az importnak és a zárt termesztőberendezéseknek köszönhetően egész évben a rendelkezésünkre áll. Szabadföldi termesztése szántóföldi körülmények között élelmiszeripari feldolgozás céljára is jelentős, de kiskerti, friss fogyasztásra történő termesztése is számottevő. Értékes, szinte mindenki által fogyasztott termése miatt érdemes figyelni rá, hiszen a saját kertünkből frissen leszedett paradicsom mindig a legfinomabb!
Ugyanakkor ez a növény meglehetősen fogékony a különféle növényvédelmi problémákra. Fertőző betegségek, élettani betegségek és kártevők hosszú sora áll készen arra, hogy tönkretegye ezt a finom zöldségfélét.
Problémák a kalciummal
A paradicsom meglehetősen kalciumigényes növénykultúra. Ahhoz, hogy a növény minden részébe eljusson ez a nélkülözhetetlen mezoelem, ahhoz a talajban is kellő mennyiségű és felvehető formában jelen levő kalciumnak kell lennie, és a kalcium transzlokációja a növényben is zavartalan kell, hogy legyen. Ez az esetek döntő hányadában meg is történik, viszont a nyár folyamán több tényező is gátolhatja azt, hogy a kalcium eljusson a növény legtávolabbi pontjaira, azaz a termésekbe.
Melegben a kalcium gyökéren át történő felvétele sokkalta nehézkesebb, mint átlagos talajhőmérséklet esetén. Ez a forró nyári napokon már önmagában elegendő lehet a kalciumhiány kialakulásához. Ráadásul a nyári hőség egyik igencsak gyakori velejárója az aszály, azaz a víz hiánya. Márpedig a kalcium mozgása csak vízben oldott formában lehetséges a növényen belül. Így aszályos időszakokban hiába van a talajunk jól vagy kiválóan ellátva ezzel a tápelemmel, a növény még fel is veheti, de elszállítani már nem lesz képes.
A kalciumhiány a burgonyafélék, így a paradicsom (és a paprika) esetében a termések csúcsán, a bibepont közelében előbb a szövetek fellazulását, vizenyősödését eredményezi, majd ezen a felületen megtelepedő szaprofág kórokozók teljesítik ki a terméscsúcs rothadásának nevezett jelenséget. Az ilyen termés fogyasztásra, értékesítésre teljesen alkalmatlan.
A védekezés ugyanakkor viszonylag könnyű! Ha a növény nem képes a talajból ellátni a fejlődő terméseket kalciummal, akkor meg kell próbálni a hiányzó tápelemet lombtrágya formájában közvetlenül a termések felületére kijuttatni. Célszerű ezt a kora reggeli órákban megtenni, mivel akkor még a levegő és a növény felületének hőmérséklete is alacsonyabb, mint más időszakban.
A rettegett paradicsomvész
A nagy nyári hőségben sokszor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a paradicsom eléggé „beteg” növény, azaz sok fertőző eredetű növénybetegség is feni rá a fogát. Ezek között a legnagyobb pusztító erővel a paradicsomvész (Phytophthora infestans) rendelkezik. Ez a peronoszpórafélék közé tartozó gomba alapvetően nedvességkedvelő faj, viszont öntözött körülmények között, vagy a napjainkban meglehetősen gyakori szélsőséges nyári hőmérsékletek mellett megtalálhatja a szaporodásához elengedhetetlen feltételt, a levélzet felületi vízborítását.
Nyári melegben a fitoftóra rendkívül gyorsan tud terjedni. Akár pár nap alatt képes komplett táblákat teljesen tönkretenni. Ugyanez igaz a kiskerti termesztésre is. Célszerű ellene preventív módon védekezni, pl. valamilyen réz hatóanyagú fungicid alkalmazásával. Ha a kórokozó már megjelent, és a területet öntözzük, vagy csapadék érte, akkor viszont csak a hatékonyabb, felszívódó hatóanyagú készítmények alkalmazásával lehet a kórokozó terjedését megállítani.
Nem pihennek a kártevők sem
A paradicsomnak meglehetősen sok kártevője is van. Bár idén az elmúlt években nagy károkat okozó gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) az előző évi populációnak csak a töredékével jelentkezett eddig, de rajta kívül is bőven van még kellemetlen károsítója a paradicsomnak. Mint lédús, puha szövetekben gazdag növény, a paradicsom a nyár folyamán ideális tápnövény a különféle szúró-szívó szájszervű rovarok számára. Ezek a többi, már beérett vagy kőkeményre száradt növényen nem tudnak táplálkozni, viszont a paradicsom kiváló lehetőséget nyújt számukra.
Sajnos két ilyen kártevő (pontosabban három!) is van. Az invazív címeres poloskák közül a vándorpoloska (Nezara viridula) és a délkelet-ázsiai márványos poloska (Halyomorpha halys) is nagy szeretettel táplálkoznak a paradicsomon. Szívesen társul hozzájuk a szintén invazív amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) is. Bár mindegyik faj erősen polifág, de nyáron nem éppen nagy a választék a könnyen megszúrható, szívogatható, puha szövetű növényi részekből. Így szegény paradicsomot – amely bőségesen rendelkezik ilyen részekkel – eléggé gyorsan megtalálják ezek a kártevők.
A poloskák és a lepkekabóca közvetlen kártétele, a szívogatások során elveszett víz és tápanyagok általában nem jelentős. A közvetett kártétel már annál inkább. Vélhetően senki sem szívesen vásárolna vagy fogyasztana el olyan paradicsomot, amelyen kis, büdös poloskák mászkálnak, vagy a termés kocsányán a lepkekabóca által termelt vastag viaszbevonat található. Ez a közvetett, minőségi kár rendkívül nagy is lehet. A védekezés elméletileg egyszerű, mivel a szintetikus piretroid hatóanyagú inszekticidek mindegyik kártevő ellen igen jó hatékonyságot mutatnak.
A problémát részben a paradicsom sokszor folyamatos érése okozza, illetve az, hogy sok esetben a lombozat belsejébe a kijuttatás során nem kerül elegendő permetlé. Itt a kártevők egy része túlélheti a kezelést. Érdemes tehát figyelni nyáron is a paradicsomra, mivel még a legnagyobb forróságban is érheti meglepetés a termesztőket.
A képek a szerző felvételei.
