A napraforgó a nemesítés során elért rezisztenciális eredmények ellenére változatlanul az egyik „legbetegebb” szántóföldi növénykultúránk. Számos kórokozója van, amelyek egy része ráadásul csak a nyár folyamán jelenik meg.
Akkor, amikor a hőség és szárazság miatt joggal gondolhatnánk azt, hogy a környezeti tényezők nem játszanak a kórokozók kezére. Sajnos több olyan kórokozó is van, amely a nyári hónapokban jelenik meg a napraforgóban, és hozza esetenként reménytelen helyzetbe a termelőket.
Egy klasszikus kórokozó
A különféle rozsdagombákról közismert, hogy nem rettennek meg a melegtől. Igaz ez például még a „skandináv” rozsdaként is elnevezett búza sárgarozsdára (Puccinia striiformis) is, amelynek ökológiai rugalmassága olyan nagy, hogy a skandináv régiók időjárása mellett a Közel-Kelet sivatagi klímája alatt is vígan tenyészik.
A napraforgó rozsda jellemzői
Sajnos a napraforgónak is van egy eléggé gyakori rozsdagombája, amely kimondottan a nyári melegben érzi igazán jól magát. A napraforgó rozsda (Puccinia helianthi) egy teljes fejlődésmenetű, de egy gazdanövényes kórokozó. Valamennyi fejlődési alakja ismert és valamennyi a napraforgón lelhető fel. Jellegzetessége ennek a gombának, hogy uredospórái és feketés színű teleutospórái is ugyanazokban a telepekben fejlődnek ki.
Védekezés a napraforgó rozsda ellen
A napraforgó rozsda alapvetően a meleg, de némileg párás körülmények között tud gyorsan elszaporodni. A növény összes levelét megfertőzi, még a felleveleket, így a fészekpikkelyeket is. A fertőzés hatására a növények ugyan nem pusztulnak el, de termésük töredéke lesz az egészséges növényeken elérhető termésnek. Szerencsére ez a kórokozó eléggé sporadikusan jelenik meg hazánkban és ellene a hagyományos fungicidek kiváló hatékonysággal alkalmazhatóak.
Nyilvánvalóan a nyár folyamán a napraforgónövény mérete miatt már csak hidas traktorral végezhető el jelenleg a kezelés, de már vannak olyan készítmények is, amelyek esetében a drónokkal történő kijuttatás is engedélyezett. A napraforgó rozsda egy látványos kórokozó, de ellene a védekezés alapjában véve meglehetősen könnyű.
Talajból támadó kórokozók
A napraforgó esetében két olyan veszélyes kórokozó is él hazánkban, amelyek a talajból kiindulva fertőzik meg a növényeket és azok lassú pusztulását előidézve súlyos terméskiesést is okozhatnak. Az első kórokozó (illetve két faj!) a Verticillium dahliae és a Verticillium albo-atrum, amelyek a talajban telelnek mikroszkleróciumok alakjában és a növényeket direkt, micéliumos fertőzés útján támadják meg. A fertőzött növények növekedése lelassul, leveleik tarkák lesznek, leszáradnak, míg végül az egész növény elpusztul.
Idős korban jelentkező tünetek
Korábban ezek a kórokozók fiatalkori megjelenésükről voltak ismertek, és alapvetően a víznyomásos, tömörödött, levegőtlen talajok és a legyengült növényzet kórokozói voltak. Napjainkban inkább idősebb korban, a virágzás idején jelennek meg a tüneteik. Ellenük hagyományos fungicidekkel nem lehet védekezni.
A rettegett Macrophomina
A másik, még veszélyesebb és jóval elterjedtebb kórokozó a hamuszürke szártőkorhadásért felelős Macrophomina phaseolina gomba. Ez a trópusi eredetű kórokozó is mikroszkleróciumok alakjában telel a talajban és micélium útján támadja meg a gyökérzetet. A fertőzés már május hónapban bekövetkezhet, de a tünetek, a növényzet hervadása, majd elszáradása csak a virágzás időszakában jelenik meg.
Sajnos ez ellen a kártevő ellen is nagyon nehéz a védekezés. Szélsőségesen polifág kórokozó lévén az agrotechnikai védekezés, a vetésváltás lehetőségei végletesen szűkek, hiszen a gabonafélék kivételével ez a gomba szinte minden növényt képes megfertőzni.
Hiányzó rezisztenciatesztek
A genetikai védelemben van ugyan potenciál, hiszen pl. a napraforgó esetében a különböző hibridek között nagyon fogékony és tünetektől mentes genotípusok is találhatóak. Kár, hogy a NÉBIH már nem végez e tekintetben rezisztenciavizsgálatokat. Pedig jogelődje, az OMMI annak idején Jászboldogházán folytatott direkt provokációs kísérleteket a fajtajelöltek fogékonyságának tisztázása céljából.
Mivel egyre szárazabbá és forróbbá váló klímánk, egyre jobban segíti ezt a kórokozót. Talán még most sem lenne késő a fontosabb szántóföldi kultúrák (napraforgó, szója, kukorica, cirok) esetében a különböző fajtajelöltek fogékonyságának kötelező vizsgálatát bevezetni a hazai fajtaelismerést megalapozó vizsgálatok sorába.
Mikrobiális védelem: lassú, de hatékony
Ezek ellen a talajainkból támadó, ott mikroszkleróciumok formájában nagyon sokáig fennmaradó kórokozók ellen csak mikrobiális úton, a talajok mikrobiális kezelésével (Bacillus subtilis, Trichoderma fajok) lehet eredményesen védekezni. Ez nem egy gyors folyamat, hatékonyságát nehéz összehasonlítani egy hagyományos fungicidéval, viszont jelenleg ez az egyetlen ismert és hatékony védekezési módszer ellenük.
Nyilvánvalóan a talajban élő mikrobák kijuttatásának megvannak a maguk szabályai. Nem most, a nyári hőségben kőkeményre száradt talajokat kell kezelni. Ráadásul a kezeléseket több éven át kell folytatni, még nem gazdanövények vetése alatt is. Nem is a legolcsóbb védekezési módszer ez. Viszont jelenleg csak ez az egyetlen hatékony fegyver a kezünkben a hamuszürke szártőkorhadás és társai ellen.
A képek a szerző felvételei.
