Az ültetvények, gyümölcsösök nagy értékű álló kultúrák, amelyek karbantartása, védelme olyan folyamatos feladat, amelyet még a tél folyamán sem célszerű felfüggeszteni. Erre nyugodtan megkérdezhetné a Tisztelt Olvasó, hogy télen mégis mi ellen permetezzünk? Mivel? Talán fagyállóval? Nem lehetne legalább a tél folyamán a peszticidektől megkímélni a gyümölcsöseinket?
Metszőolló mint növényvédelmi eszköz
Sajnálatos módon hazánkban, ha a növényvédelem szóba kerül, akkor szinte mindenki azonnal a kémiai növényvédelemre gondol elsőként. Ha egy növényvédelmi probléma adódik, akkor sajnos sok gazdálkodó nem azt a kérdést teszi fel, hogy milyen módon lehet a problémát megoldani, hanem azt, hogy milyen készítménnyel lehet az adott károsítót elpusztítani. Pedig a növényvédelem egyáltalán nem csak a kemikáliák – gyümölcsösök esetében néha nyakló nélküli – kijuttatásából áll.
Jelen időszakban, télvíz idején igazság szerint nincs semmilyen logikai alapja sem a peszticid használatnak, pl.: egy lemosó permetezésnek. A növények felszínén áttelelő kórokozók ellen hatásos, döntően réz tartalmú készítmények elméletileg bármikor kijuttathatóak, de tél folyamán a fagyott fákra permetezni nem igazán szerencsés megoldás. A permetlé megfagy, lefolyik, nem tudja a hatását kifejteni. A kórokozók is inaktívak, nem sporulálnak, a különböző kitartó képleteik pedig nem igazán hatódnak meg egy kis réztől.
Az állati kártevőkkel sem jobb a helyzet. Ezek egy része a fák, bokrok kérgén telel át (levéltetű és gyűrűspille peték, atka tojások,…), tehát a készítményekkel elérhetőek, de ebben az időszakban még mindegyikük obligát mélynyugalmi állapotban van, amikor légzésük is a végletekig lelassul.
Mivel az ilyenkor alkalmazott olajos lemosó permetező szerek hatása a légzéshez szükséges oxigén útjának lezárásán alapul (olajfilm kialakulása), érdemi légzés nélkül még a legjobban kivitelezett kezeléseknek sem lesz érdemi hatása ezekre a károsítókra.
A mostani, téli időszak ugyanakkor nagyon alkalmas arra, hogy a koronaalakító, illetve termőre metszéssel egyidejűleg megszabadíthassuk a kertjeinket, gyümölcsöseinket számos kártevőtől és kórokozótól úgy, hogy a környezetünket nem terheljük feleslegesen növényvédő szerek kijuttatásával.
A metszéssel egyidejűleg elvégzett „tisztogatás”, a kártevőkkel, kórokozókkal sújtott ágak, korona részek, termés maradványok eltávolítása a gyümölcsösökből alapvető ezen károsítók esetében a fertőzési nyomás csökkentésének, a rendelkezésre álló fertőző anyag mennyiségének csökkentése révén.
Növénykórtani problémák
A gyümölcsösökben meglehetősen sok olyan kórokozó lehet jelen, amelyek ilyenkor télen a lombozat hiánya miatt könnyebben észre vehetőek. ha önmaguk nem is, de az általuk megtámadott és elpusztított növényi részek mindenképpen.
Ezek közül első helyen kiemelkedik a zárlati kórokozó státusszal „büszkélkedő” almatermésűek tűzelhalása. A betegséget okozó Erwinia amylovora baktérium döntően a különböző almatermésű vad és termesztett gyümölcsfák rákosodó sebeiben telel át, amely elsődleges veszélyforrásnak tekintendő.
Ha ilyen tünetet találunk a kertünkben, úgy azt azonnal egy nagyobb egészséges résszel együtt vágjuk le a növényről és haladéktalanul semmisítsük is meg! A művelethez nagy valószínűséggel kevés lesz a metszőolló és fűrészt is igénybe kell majd venni. Fontos, hogy a csonkolásnál használt szerszámokat a munka elvégzése után fertőtlenítsük. Erre a célra bármely háztartási fertőtlenítő szer alkalmas.
A megsemmisítés leghatékonyabb módja a mielőbbi elégetés. Semmiképp se tegyük az ilyen fákról származó növényi anyagot a komposztra, mivel ott a baktérium sokáig életben maradhat és ez a fertőzött, szennyezett komposzt később újabb fertőzési hullám kiindulópontja lehet.
Bár a kórokozó nevében szerepel az alma szó, de igazság szerint az almánál ez a kórokozó sokkalta jobban kedveli a körtét, birset, vagy akár a berkenyét. A kertekben sokszor díszcserjeként ültetett tűztövis (Pyracantha coccinea) szintén kedvelt tápnövénye ennek a kórokozónak.
Éppen ezért (no meg az alma varasodásra való nagymértékű fogékonysága miatt is) ezt a cserjét almástermésű gyümölcsösökbe lehetőleg ne ültessük. Nagyobb gyümölcsöskertek közelében érdemes lehet a közeli erdőszélek, fasorok átvizsgálása is, hiszen néhány, ott megbúvó fertőzött fe súlyos fertőzési forrás lehet az illető gyümölcsös növényállományára.
Az őszibarack tafrinás levélfodrosodását okozó Taphrina deformans gomba is olyan szervezet, amelynek jelenléte a tél folyamán könnyedén felismerhető. Ez a veszedelmes kórokozó gyakran képes megfertőzni a leveleken kívül a hajtások tenyészőcsúcsát is. Ekkor a fertőzött hajtás, mielőtt hosszú agónia után elhalna, fertőzött leveleket fog kinevelni.
Az elhalt növényi rész fontos fertőzési forrás, amelyek eltávolítása a gyümölcsösből hatékonyan csökkentheti a következő évben a fertőzési nyomást. E nélkül ez a fungicidekkel nagyon nehezen kontrollálható kórokozó könnyedén elszabadulhat a gyümölcsösben.
A tél folyamán könnyű észrevenni a fákon a különböző Monilia fajok által elpusztított terméseket és hajtásokat. A vesszők, hajtások elhalásáért egyedül a csonthéjasok moníliája (Monilia laxa) a felelős, míg a fákon maradt elhalt, összeszáradt gyümölcs maradványok, „múmiák” kialakulásáért e kórokozó mellett a Monilia fructigena és a Monilia fructicola fajok is felelősek.
A már szinte érett terméseket döntően a vegetációs időszakban tudjuk hatékonyan fungicidekkel megvédeni, de a fertőzési nyomás drasztikus mértékben csökkenthető a múmiák eltávolításával és megsemmisítésével. Ezeket is jobb elégetni, vagy mélyebben a talajba forgatni.
A csonthéjasok moníliája által megtámadott fás részeket is erre a sorsra kell juttatni. Ez ellen a kórokozó ellen majd virágzás idején kell fungicidekkel védekezni, de az nem fog sokat érni, ha a virágok közelében a fertőző konídiumok millióit termelő gyümölcsmúmiák és elhalt hajtások „díszelegnek” a lombozatban.
A moníliás gyümölcsmúmiák a talajról is fertőznek, így egyáltalán nem árt, ha azokat onnan is eltávolítják. A lehullott levelekben is több kórokozó gomba faj van jelen, de ennek eltávolítása jó eséllyel csak kisebb kertekben lehetséges.
Egyes gombák, mint pl.: az alma lisztharmat (Podosphaera leucotricha) alapvetően a megfertőzött rügyek belsejében telelnek át. Ezek a rügyek (ha nem fagytak el a tél folyamán) csak fertőzött, fehér micéliummal és konídium gyeppel borított, torzult leveleket képesek nevelni, amely gyorsan elfertőzheti a teljes lombozatot.
A fertőzött rügyek könnyen felismerhetőek a rügypikkelyek laza állásáról (ezért is fagyhatnak el könnyebben). Az ilyen rügyek főképp a Jonathan fajta körbe tartozó almafajtákon gyakoriak és általában a hajtás csúcsrügye ezeknél a fajtáknál gyakorta fertőzött. A lisztharmatos rügyek eltávolításával is nagymértékben csökkenthetjük a kórokozó fertőző anyagát a gyümölcsösben.
Védekezés a kártevők ellen
A gyümölcsösökben nem csak a növénybetegségek egy részével tudunk leszámolni a tél folyamán, hanem néhány állati károsító egyedszámát is hatékonyan gyéríthetjük. Bár keveseknek tűnik fel, de a mezei rágcsálók nem csak a szántóföldeken, hanem a kertekben és gyümölcsösökben is igencsak otthon érzik magukat.
Házikerti körülmények között a veszély általában kisebb, hiszen működik a biológiai védelem. Itt nem csak a – sok helyen meglehetősen túlszaporodott – házi macska állományra érdemes csak gondolni, hanem a meglehetősen nagy egyedszámú, de rejtőzködő életmódja miatt kevésbé feltűnő nyest (Martes foina) populációra is.
Amennyiben a biológiai védekezés elégtelen lenne a rágcsálók túlságosan nagy egyedszáma miatt, akkor szükség lehet kémiai védelemre. E célra a háztartásokban használható rágcsálóirtó készítmények, biocidek ugyanakkor nem használhatóak.
A biocidek alkalmazásával részben nagy humán egészségügyi kockázatot vállalunk, részben a szekunder mérgezés (az elpusztult rágcsálók elfogyasztása miatt) veszélye rendkívül nagy lehet. Ezzel súlyosan veszélyeztethetjük a területen élő és rágcsálókkal (is) táplálkozó szárnyas (ölyvek, vércsék, rétihéják, baglyok,…), valamint szőrmés (nyest, menyét, görény, hermelin,…) ragadozók populációit.
A rágcsálók visszaszorítására jelenleg szükséghelyzeti engedély birtokában a Pocok Tox Plus és a Rodent Stop készítmények használhatóak. Ezek növényvédő szerek, így a biocidek helyett zárt térben és azok közvetlen környezetében nem alkalmazhatóak. A használat során a szükséghelyzeti engedély megkérésekor mindenképpen be kell tartani a területileg illetékes Kormányhivatal illetékes főosztálya által megkövetelt dolgokat.
A mezei rágcsálók számára a kertek, gyümölcsösök kiváló élőhelyek. A hosszú ideig bolygatatlan talaj kiváló helyszín a járatok kialakításához. A gyepesített, vagy más növényekkel tele ültetett sorközök a fák gyökérzete és kérge mellett kiváló táplálékforrást is biztosítanak számukra.
A mezei pocok és társai által a gyümölcsösökben okozott közvetlen kártétel (rágás) aránylag nem nagy, de ehhez társulhat közvetett kár is. A rágcsálójáratokkal telezsúfolt sorokban kemény fagyok idején a talaj sokkal mélyebben átfagyhat és ha ez a gyökérzóna nagyobb részét érinti, akkor a fa (általában fiatalabb csemete) könnyedén kiszáradhat. Ne becsüljük le a mezei rágcsálók által okozott problémákat!
A gyümölcsösökben (és a szőlőben is) élnek olyan kártevők, pl. levél- és gubacsatkák, amelyek közös tulajdonsága, hogy a rügyek belsejében telelnek át. Ezek általában monofág, vagy oligofág fajok, de szinte minden gyümölcstermő fának megvan a maga saját levél-, vagy gubacsatkája.
Súlyos fertőzésük esetén a lisztharmathoz hasonlóan ezek is képesek lehetnek a rügyek morfológiájának átalakítására. Ez leginkább szembetűnően a mogyoró gubacsatka (Phytoptus avellanae) esetében érzékelhető. A különböző atkafajok tömeges jelenlétét mutató rügyek lemetszése hatékonyan gyérítheti ezeket a károsítókat, bár ellenük általában a vegetációs időszakban is szükség lesz akaricidekkel történő védekezésre.
A gyümölcsfák ágain a szúbogarak, illetve álszúk jelenléte mindenképpen arra utal, hogy az adott fás rész már elhalt. Ezek a kártevők előszeretettel támadják meg a valamilyen más okból legyengült fákat. Gyengültséget kiváltó ok pedig az elmúlt időszakban volt bőven (aszály, szélkár, sok csapadék miatt levegőtlen talaj állapotok,…).
Az ilyen ágak eltávolítása és mielőbbi megsemmisítése mindenképpen nagyon fontos. Ennek hiányában akár a megtámadott fa léte is veszélybe kerülhet. Ugyanez érvényes a taplógombák megjelenésére a már elhalt fás részeken. A megsemmisítés mind a szúk, mind pedig a taplók által fertőzött részek esetében égetés legyen, komposztra ezek még ledarált állapotban se kerüljenek!
Mivel a váz ágakat és a törzset érintő csonkolásos műveletek hatalmas sebeket ejthetnek a fákon, így azok újabb fertőzések forrásai is lehetnek. Fontos a fűrészelt sebek kacor késsel, vagy más, erre alkalmas éles eszközzel történő letisztítása, amellyel a seb felületét tudjuk radikálisan lecsökkenteni. Utána mindenképpen ajánlott a sebkezelés, amely hatékonyan védheti meg a fa megmaradt részeit a kártevők és kórokozók újabb támadásától.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
