A napraforgó a hazai szántóföldi kapás kultúrák egyik „legbetegebb” növénye. Nem csak egyes kórokozók tudják drasztikusan csökkenteni a termést, hanem különböző állati károsítók egész hada áll készen arra, hogy kárt okozzon a növényben. Ha sorra vesszük az idei tavasz történéseit, akkor könnyedén rájöhetünk, hogy 2021 eddig nem éppen a napraforgó éve volt.
Rovartani problémák
A napraforgó vetését ez évben is meglehetősen korán, néhol már április legelső napjaiban elkezdték a gazdálkodók. Alapozva a korábbi évek tapasztalataira, amikor a gyorsan felmelegedő talajokban gyorsan és jó állapotban keltek ki a növények. Az idei évben a hideg, több esetben télies időjárással terhelt április folyamán vagy el sem lehetett vetni a napraforgót, vagy az elvetett magok hetekig feküdtek különböző csírázottságú állapotban a talajban. A már kikelt állományok helyzete sem volt valami rózsás, hiszen a talajlakó kártevők, illetve később a különböző barkók számára nagyon sokáig állt „konyhakész állapotban” a fiatal növények tömege.
Ahogy a tipikus fiatalkori károsítók foga alól kinőttek a napraforgó állományok, szembesülniük kellett az utóbbi évtizedek egyik legerősebb levéltetű fertőzésével. Gyakorlatilag már május második harmadától folyamatosan és nagy tömegben települtek be a napraforgó táblába eleinte a sárga szilva levéltetű (Brachycaudus helichrysi), majd nem sokkal utána a fekete répa levéltetű (Aphis fabae) szárnyas egyedei. Ez a levéltetű felszaporodás már 4-6 leveles állományokat is érintett, de döntően a fejlettebb napraforgó növényeket sújtotta. A levéltetvek jelenléte a szezon elején szinte minden évben elő szokott fordulni, de az idei évben a kártevők létszáma messze felülmúlta az előző években tapasztaltakat.
A különböző levéltetvek jelenléte és szívogatása nyomán országszerte lehetett észlelni a kártétel nyomán kialakuló ragyás, hullámos levélzetet. Ez ugyan első ránézésre csak esztétikai problémának tűnik, ugyanakkor több mint valószínű, hogy negatív hatással van a fiatal növények növekedésére, fejlődésére. Ráadásul utat nyithat olyan veszedelmes kórokozók, mint a szürkepenész (Botrytis cinerea) fertőzésének.
Sajnálatos módon néhány cég jól működő előrejelzési rendszerét leszámítva a súlyos mértékű levéltetű fellépésről a legtöbb médiában csak június közepe körül jelent meg valamiféle jelzés a gazdálkodók felé. Pedig nem kell nagy tehetség a levéltetvek észleléséhez, csak ki kell szállni a terepjáróból és a szántóföldön szét kell hajtogatni néhány növény tenyészőcsúcsa körül a leveleket. A kártevők jelenlétét a természetes ellenségek (katicabogarak, zengőlegyek, fátyolkák, darazsak,…) sürgölődése a növényzeten már messziről jelzi.
Jelen időszakban – köszönhetően java részben a június közepén beköszöntött rendkívüli hőségnek – a levéltetvek tömegszaporodása már túl is jutott az összeomláson. Aki manapság kimegy a napraforgó táblákra, az döntően csak éhes katicabogarakkal, bábokkal találkozhat, de levéltetű kolóniákkal már nem. Viszont a nyár közepéhez közeledvén – más évekhez hasonlóan – idén is megkezdődött a mezei poloskák (Lygus pratensis, Lygus rugulipennis) tömeges betelepedése a napraforgóba. Szívogatásuk azon kívül, hogy direkt mennyiségi és minőségi kártételt is okoz, segítheti a különböző, a napraforgó tányérjára veszélyt jelentő betegségek fertőzését is. Ezért is célszerű, ha a virágzás kezdetén sok esetben elvégzett fungicides állománykezelést kombináljuk egy olyan inszekticid kijuttatásával, amely hatékony védelmet biztosít a poloska fajok ellen is. Ennek nem sokára már itt lesz az ideje.
A betegségek sem alszanak
A napraforgóra veszélyt jelentő betegségek közül jelenleg az alternáriás levél- és szárfoltosság kórokozóinak (Alternaria helianthi, Alternaria helianthificiens) terjedése a leginkább feltűnő. Jelenleg még csak a leveleken jelentkeznek a jellegzetes, barnás színű elhalt foltok, de a kórokozók kihasználva a számukra igencsak kedvező, szélsőségesen meleg hőmérsékletet egyre jobban terjednek az alsó leveleken.
Nemsokára várható, hogy a levélnyeleket is megtámadva elérik a szárat, ahol határozott szegély nélküli, „amorf” barnás szárfoltok kialakítása mellett gyengítik a növényeket.
A jelenlegi forró időjárási körülmények egy másik, jelenleg még gyakorlatilag „láthatatlan” kórokozó, a hamuszürke szártőkorhadás (Macrophomina phaseolina) is szinte ideális feltételeket teremtettek a fertőzéshez. Ez az alapvetően trópusi kórokozó nagyon is kedveli a forróságot, ráadásul örül is a hőség miatt stresszelt növényállomány lecsökkent vitalitásának, amelyet így sokkal könnyebben megfertőzhet.
A hamuszürke szártőkorhadás ellen jelen időszakban már nem igazán van lehetőségük a gazdálkodóknak bármit is tenni. Az alternáriás fertőzések, illetve az egyre gyakrabban megjelenő fehérpenészes szártő és szárközép rothadás ellen viszont egy hatékony fungicides állománykezeléssel még igen.
Most még nem tudni, hogy az elkövetkező hetek, hónapok időjárása mennyire fogja segíteni az egyes kórokozók fertőzését, de a napraforgó fungicides állományvédelmének mostanság van itt az ideje. Vannak igen jó, hatékony készítmények bőven a kínálatban, érdemes kihasználni a bennük levő képességet a kórokozók visszaszorítására és ez által a termés növelésére.
