Függetlenül attól, hogy a pázsitfűvek (Poaceae) közé tartozó kalászosok kártevői jelentősen megegyeznek, a kártevők nyomon követésének és sikeres megfékezésének mindig nagyobb hangsúlyt kell kapnia az intenzívebb termesztéstechnológiájú állományok (malmi búza, vagy sörárpa) esetében.
A termesztés intenzitás mellett a növényállomány fenológiai fejlettsége is fontos a kártevőknek való kitettség szempontjából. Egy tavaszi vetésű állomány (tavaszi árpa, tavaszi búza, zab) korai fejlettségénél a kártételek ténye és azok mértéke – kisebb zöldtömegükből, érzékeny fenológiai állapotukból adódóan – súlyosabb gazdasági következmények kiváltói lehetnek. Így a rohamléptekben érkező tavasz közeledtével szükségszerű a fejlődő kalászos állományaink kártevőinek szemrevételezése, felmérése. E kora tavaszi kártevő összesség egyik jelentős fajcsoportja a levéltetvek, melyek kártételéről és kémiai megfékezési lehetőségeiről kívánok rövid betekintést nyújtani e cikk adta lehetőségek keretein belül.
A kalászos gabonákat (őszi-, tavaszi búza, rozs, őszi-, tavaszi árpa, tritikálé, zab) öt levéltetű (Aphididae) faj támadja hazánkban ebben a kora tavaszi periódusban. Elsősorban a gabona-levéltetű (Macrosiphum avenae) (1. kép) és a zöld gabona-levéltetű (Shizaphis graminum) tehető felelőssé az okozott kártételért, de a zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi), a halványzöld rózsa-levéltetű (Metopolophium dirhodum) és potenciálisan az orosz búza-levéltetű (Diuraphis noxia) is hozzájárulhat a kialakult kárhoz.
Minden faj álelevenszülő (oviviparia), így a szűznemző imágók mellett a rájuk rendkívül hasonló, csupán méretben eltérő lárvákkal is egy időben találkozhatunk a szántóföldeken. Kifejléssel fejlődő lárva és az imágó élettere, szervi felépítettsége hasonló (2. kép). Egyből szembetűnő morfológiai különbséget jelent a különböző fejlődési alakok között, hogy a lárvák az utolsó stádiumban rendelkeznek csupán szárnykezdeménnyel, a fejlődésük korábbi szakaszaiban repképtelenek. A kifejlett egyedek alapvetően szárnyatlanok, de a tápnövényváltás időszakában kialakulnak a szárnyas egyedek.
Kártétel
E szipókás fajok a kalászos gabonák vegetációjára két fenológiai állapotban is veszélyesek. Ősszel, vetést követően, illetve most, március közepe, végén a tavaszi bokrosodás időszakában okozhatnak problémát táplálkozásukkal. Szívogatásuk közben a növény sodródik, turgort, vizet veszt. A levéltetvek kolonizációja által okozott további, nem elhanyagolható aggály a növényi vírusok terjesztése (3. kép). Ennek hatására több helyen csökkent növényfejlődés, a későbbiekben a termés mennyiségi és -minőségi visszaesése regisztrálható.
Meg kell jegyezni, hogy bár tavaszi kártételük elmarad az őszi vegetációban okozott károsításuktól, illetve az ebben az időszakban jelentősebb vetésfehérítők fontosságától, szívogatásukkal tovább ronthatják a fejlődő gabonák egészségi állapotát. A levéltetvek kártétele akadályozza a növény fejlődését, késlelteti az érést, mely a termés mennyiségi és minőségi csökkenéséhez vezet. További aggály, hogy e fajok vírusátvitellel kóroktani problémák közvetítői lehetnek. Ennek következtében kialakuló vírus fertőzés tünete a növényen a későbbiekben törpenövés, klórózis, sárgulás és csökkent termőképesség.
Védekezés
Ősszel a korai vetést követő csírafejlődés időszaka mellett a levéltetvek megfékezése tekintetében kritikus periódus tavasszal a szárba szökkenéstől a tejes érésig tartó időszak. Az állomány 30 százalékos fertőzöttségénél, ha nem várható a gradáció összeomlását előidéző csapadékos időjárás, fel kell készülni az állománypermetezések kivitelezésére. Egy elmulasztott, szükségszerű védekezés jelentős termésveszteségek kiváltója lehet gabonában. Egyébként a vetésfehérítőkkel szemben elvégzett állománykezelés megfelelő eredményt nyújthat a levéltetvekkel szemben is.
A levéltetvek tavaszi tömeges megjelenését, kolonizációját megakadályozandó hét különböző rovarölő hatóanyag és két különböző szerkombináció, tizenegy különböző márka nevű készítménye áll a gazdák rendelkezésre. A készítmények közül a legnagyobb számban a piretroid hatóanyagú kemikáliák érhetők el, mint a gamma-cihalotrin, a lambda-cihalotrin, a deltametrin és a zéta-cipermetrin. E negyedik generációs, modern piretroidok már fotostabilak, a nap UV sugárzása nem okozza a hatóanyag idő előtti lebomlását. Széles hatásspektrumú készítmények, melyek taglózó jellegű idegméregként hatnak. Hatás kifejtésük módja kontakt, mely során a hatóanyag a növény felszínére kerülve hat.
Hatásidőtartamuk csekélyebb az egyéb rovarölő szer hatóanyagcsoportokénál, de ezt az úgymond hiányosságot küszöböli ki az új, mikrokapszulázott CS formuláció. E kapszulákba zárt hatóanyag védve van a nap ultraviola sugarainak lebontó hatásától, emellett jó esőállósággal is rendelkezik. A hatóanyag diffúzióval szabadul fel. Így akár több napos tartamhatást is biztosít. Emellett az apró méretű mikrokapszulák egyenletesebben borítják a növény felületét, tökéletesebb a lefedettség.
A pirimikarb, mint a karbamátokat képviselő egyedüli hatóanyag, gyors felszívódásnak köszönhetően a vírusvektor rovarok táplálkozását azonnal gátolja, ezáltal a növénypatogén vírusok továbbítását, növénybe jutását is megakadályozza. Az állománykezelést növényvizsgálatra alapozottan az első egyedek betelepülését követően ajánlott elkezdeni.
A neonikotinoidok közé tartozó, méhekre nem jelölésköteles vegyület a tiakloprid két különböző márkanevű készítménye is engedélyezett levéltetvek ellen kalászosokban. Függetlenül attól, hogy a kalászosok e fejlettségi állapota esetén nem kell a pollinátorok jelenlétével számolni, a hatóanyag nagy pozitívuma virágzó kultúrák kártevő mentesítésében rejlő kiemelkedő szerepe. A vegyület ugyanis beporzó hártyásszárnyúakra nem toxikus. A tiakloprid a növénybe felszívódó és transzlokálódó hatású rovarölő hatóanyag. Jó hatástartamot mutató rovarölő, mely kalászosok vegetációjában egy alkalommal használható fel, földi vagy légi kijuttatás formájában.
A szerkombinációk a kontakt, taglózó hatású piretroid hatóanyag (lambda-cihaltrin, deltametrin) mellett egy felszívódó, hosszabb hatásidőtartamú komponenst is tartalmaznak, mint a már említett pirimikarb, vagy tiakloprid. E készítmények kiemelt előnye a jelen lévő, szignalizáció során megállapított levéltetű kolóniák azonnali felszámolása mellett, a későbbi betelepülés megakadályozása.
Összességében, bár a levéltetvek által a kalászosok kora tavaszi vegetációjában kialakított káresemények ritkán váltanak ki közvetlen növényvédelmi beavatkozást, egy száraz, meleg periódus által támogatott, hírtelen gradáció mégis kellemetlen helyzetet generálhat az ágazat későbbi gazdasági viszonyainak alakulására. Ebből adódóan van kiemelt szerepe a kalászosok folyamatos szemrevételezését követően, egy szükségszerű védekezési döntések meghozatalának, melyhez számos hatékony készítmény áll a gazdák rendelkezésére.