Mind a borszőlő, mind a csemegeszőlő fajták jellemző, változatos tulajdonsága a bogyó alakja. Míg az elsőnél inkább a fajtahatározást segítő jellemző, addig a csemegeszőlő esetén a piacosságot is meghatározza, így jelentősége jóval nagyobb.
A bogyóalak régóta foglalkoztatja a szőlészeket és a fajtaleírással foglalkozó szakembereket. Szikszai Fabrícius Balázs 1590-ből származó Nomenclatura seu dictionarium latino-ungaricum című munkájában bukkanunk az egyik legismertebb bogyó alakú fajta nevére, mely nem más, mint a Keczke szemő más néven Kecskecsecsű, Kecskeszemű, vagy Kecske(szőlő) (Balassa, 1991; Melich, 1906). A fajta néveredete nem szorul magyarázatra. De nem ez az egyetlen fajta, mely nevét a bogyó formájáról kapta. A Firmony vagy Fürmony neve onnan ered, hogy bogyóit a fürjtojáshoz hasonlították. Hasonló története van továbbá a Gyöngyszőlő, Halhólyag, Kökény szőlő, Körteszőlő fajták névadásának is (Rácz, 1997).
A bogyóalak jelentősége a fajtahatározásban
A bogyóalak már a XIX. században született tudományos dolgozatokban fontos alapot szolgáltatott a fajtarendszerezésben. Fábián József 1813-ban kiadott Visgálódó és oktató értekezés a’ szőlő-mivelésről című művében számos fajta morfológiai bélyegét ismerteti. A bogyóalak tekintetében felsorol: gömbölyű, hoszszúkás, egyenetlen szív forma, görbe típusokat. Tatai Ferencz (1835) a felsorolásnál nagyobb hangsúlyt fektet a témára. Az általa közölt szőlőfajta rendszerezésben kiemelt szerepet kap a bogyó. Három főosztályba sorolja a fajtákat úgy, mint: fehér, fekete, piros bogyójúak, ezeken belül pedig 2-2 alosztályt ismertet: gombformák és tojásdadok. De ezeken kívül említ még makkszem alakú fajtát is.
A Borászati Lapok hasábjain 1896-ban jelent meg egy közlés, melyben a szerző asztali csemegeszőlő fajtákat javasol egy olvasói levél írójának. Külön kiemeli a Sajátos bogyóalakkal bíró fehér csemegeszőlőket. Melyek között felsorolja az Albillo, Badacsonyi somszőlő, Chirand Solli, Makkszőlő, Eicheltraube, Frauenfinger, Haholya fehér, Kecskecsecsü fehér, Kecskecsecsü fekete, Korinthusi apró, Tüskés pupu zamatos valamint Wirimon fajtákat.
Molnár István 1897-ben kiadott művében ismerteti a kor rendszerezését, melyben a fajták besorolásának egyik alapja a bogyóalak, úgy, mint gömbölyű, hosszúkás, bizonytalan. A szerző mind a 178 általa ismertetett fajta bemutatásakor kitér a bogyó alakjára is.
Németh (1966) a Borszőlőfajták határozókulcsa című munkája ad részletesebb képet a fajták közötti változatosságról. Felsorol lapított gömbölyű, gömbölyű, megnyúlt, oszloposan megnyúlt bogyókat, mely csoportokhoz megadja a jellemző hosszúság és szélesség arányokat is, majd további alakokat is közöl. A figurás alakú bogyók között bemutat: görbült som alakút, görbült makk alakút, görbült orsó alakút, görbült szabálytalan alakút és gerezdest.
Kozma (1968) összesen 12 bogyóalakot különböztet meg úgy, mint: lapított gömbölyű; gömbölyű; megnyúlt gömbölyű; ovális; ellipszoid; csepp; tojásdad; fordított tojásdad; oszlop; orsó; kecskecsecs; és a halhólyag (1. ábra, 1. táblázat). Mint írja a típusok között sok az átmenet. A leggyakoribbnak a gömbölyű, az ellipszoid és az ovális típusokat tartja. A szerző kiemeli, hogy a fürtökön belül az alak nem minden esetben egységes. Példaként hozza fel a Csaba gyöngyét és a Chasselas Tompa Mihályt melynél, mind lapított gömbölyű, gömbölyű és megnyúlt gömbölyű alak is előfordulhat egy fürtön belül. Ugyancsak változatos bogyóalakok figyelhetőek meg az Afuz Ali fürtjein belül.
1. ábra Bogyóformák: 1-2. gömbölyű; 3. korong alakú; 4. lapított; 5. szív alakú; 6. megnyúlt gömbölyű; 7-8. ovális; 9-10. ellipszoid; 11-14. visszás (fordított) tojásdad; 15-18. tojásdad; 19. kecskecsecs; 20-21. halhólyag (Kozma, 1968 nyomán)
A bogyóalak meghatározása
A minőségi jellegű morfológiai tulajdonságok (alak, szín, szőrözöttség stb.) meghatározása sok esetben szubjektív döntéseken alapulhatnak, ezért ezek felvételezéséhez nagy rutinra van szükség. A bogyóalak is ilyen, hiszen sok esetben apró eltérések mentén határozhatjuk csak meg a formát. Mint a fentiekből kitűnik, a legpontosabban akkor járunk el, ha a határozókulcsokban található referenciafajtákkal, vagy az ampelográfiai albumokban található ábrákkal hasonlítjuk össze a kérdéses fajta bogyóit. A bogyó méretének leírása jóval egyszerűbb, mint az alak meghatározása, ennek segítségével pedig lehetőségünk van a bogyóalak jellemzésére számszerű adatok segítségével. Erre szolgál a bogyóalak index, melyet a hosszúság és az átmérő hányadosával (H/Á) adhatunk meg (El-Sayed, 2013).
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült
