A szőlő rendkívül alkalmazkodó növény – mészkövön, agyagon vagy kavicson is megél, és minden talajtípus más karaktert ad a bornak. De a vulkanikus talaj egészen különleges. Bár a Föld felszínének mindössze 1%-át borítja, az innen származó borok a világ legizgalmasabbjai közé tartoznak.
Hazánkban különösen gazdag ez az örökség: Tokaj, Somló, Badacsony, a Mátra, az Eger és a Bükk térsége, sőt a Balaton-felvidék is évmilliók vulkáni emlékét őrzi.
A talaj, amely lávából született
A vulkanikus talaj lehűlt lávából, hamuból és habkőből képződik. Kémiailag fiatal, ásványokban gazdag, aktív közeg: sok benne a nátrium, a kálium, a kalcium és a magnézium. Szerkezete laza, jól szellőző, ugyanakkor szerves anyagban szegény. A szőlő kezdetben nehezen boldogul benne, de amikor gyökerei mélyre hatolnak, elérik azokat az ásványi rétegeket, amelyekből a tápanyagok lassan, de folyamatosan oldódnak ki. Ez a küzdelmes növekedés végül koncentráltabb termést, feszített savakat és egyedülálló ízvilágot eredményez.
Nem maga a bor „vulkanikus”, hanem az alapkőzet és a rajta kialakuló talaj az, amely a terroir különleges arcát formálja. A magyar borvidékek közel ötöde ilyen eredetű kőzeten fekszik – több mint tízezer hektárnyi területen.
Ízben is érezhető a kőzet
A vulkanikus terroirról származó borok jellemzően magas savtartalmúak, feszes szerkezetűek, gyakran sós-ásványos, füstös vagy „tengeri” jegyekkel. A mineralitás azonban nem szó szerinti: a kőzetek és ásványok íztelenek, az érzékelt „kőíz” valójában a talaj és a mikroorganizmusok kölcsönhatásának, a geoterroir élő rendszerének köszönhető. A szőlőt nem a bazalt vagy a riolit táplálja, hanem a bennük málló ásványokból származó ionok, illetve a talaj mikrobiótája, amely elősegíti ezek felvételét.
A riolitos tokaji és a bazaltos badacsonyi borok példája mutatja: eltérő ásványtani háttérből is születhet hasonlóan minerális, karakteres bor. A „tűzkő” vagy „földes” jegyek sem magukból az ásványokból erednek, hanem szerves vegyületekből, mint a geozmin vagy a petrichor. A vulkanikus bor tehát inkább metafora – a föld erejének érzékszervi lenyomata.
Magyarország vulkanikus kincsei
Tokaj borvidéke 15-10 millió éves riolittufás kőzeteken fekszik. A mikro- és makroelemekben gazdag alapkőzet adja a borok híres komplexitását és hosszan tartó savszerkezetét. A riolit, dácit és andezit rétegek váltakozása a borok finom füstösségében is visszaköszön.
Somló egy hajdani bazaltvulkán, ahol a magnéziumban, vasban és kalciumban gazdag kőzet különleges ásványosságot ad a Juhfark, Hárslevelű és Olaszrizling boroknak.
Badacsony és a Balaton-felvidék bazalthegyei a fiatalabb, 3-5 millió éves vulkanizmus tanúi. Itt a bazaltos talaj és a Balaton közelsége együtt teremti meg a hűvösen fűszeres, sós karaktert, amely a Kéknyelű és a Szürkebarát borokat egyedivé teszi.
A Mátra, Eger és a Bükk térsége a miocén kori robbanásos vulkanizmus örököse, dácitos és riolitos tufáinak talajai adják az ottani borok lendületét és feszességét. Ezeken a területeken a vulkáni eredet nemcsak ízvilágban, hanem a borok szerkezetében is jól érezhető.
A tűz íze a pohárban
A vulkanikus kőzetek – riolit, andezit, bazalt – más és más módon formálják a talajt és a szőlőt, de közös bennük a mélység, az intenzitás és az ásványos elegancia. A magyar borok vulkanikus öröksége nemcsak ízében, hanem születésének történetében is a föld energiáját hordozza. Minden kortyban ott rejlik a hajdani tűzhányók évmilliós ereje.
Képek: Pixabay.
