Az intenzív és hihetetlenül nagymértékű tájalakítási, lecsapolási munkálatoknak köszönhetően milyen komoly problémákkal kell a mexikói fővárosnak ma szembenéznie?
Ahogy korábbi cikkünkben írtuk Mexikóvárost az azték főváros Tenochtitlán helyén hozták létre, sajnos lerombolva az eredeti azték építményeket, jórészt azok köveit, építőanyagait felhasználva. Az aztékok szokatlan helyen, egy tó szigetén hozták létre, építették ki városukat, amely a spanyol hódítások után is tovább növekedett, jórészt a Texcoco-tó feltöltésével.
1. kép: A Templo Mayor maradványai az egykori Tenochtitlánból a mexikóvárosi zocalo/főtér sarkán (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)
A Mexikó földrajzi adottságaival foglalkozó honlap szerint (https://geo-mexico.com) van egy régi vicc, mi szerint mire a ma mérnökei megörülhettek, hogy sikerült lecsapolniuk a tavat, amelyen Mexikóváros épült (amit az aztékok is szerettek volna, de nem sikerült nekik), addigra kiderült az is, hogy nincs elég a lakosok igényeit biztosító ivóvíz-forrás (amit az aztékok vezetékek építésével biztosítani tudtak) (https://geo-mexico.com/?p=3890).
A mai helyzethez több kedvezőtlen folyamat is vezetett.
A városban súlyos károkat okoztak az áradások 1555, 1580, 1604, és 1607-ben, olyannyira, hogy 1630-ban javasolták is a város szárazföldre költöztetését. Azonban a hatóságok a javaslat megfontolása után azt elvetették, habár az áradások később is rendszeresen komoly gondokat okoztak. Az 1629-es áradás során a város 5 évre került víz alá. A település azonban tovább élt, tovább terjeszkedett (https://geo-mexico.com/?p=3890). Az áradások elkerülése érdekében komoly erőfeszítéseket tettek a Texcoco-tó lecsapolására. A tó területe 1521-ben 700 km² volt, 1608-ra 410 km²-re csökkent, majd 1904-ben 267 km² lett, és 1966-ban már csak 140 km² (Alcocer, 1996).
1788-ban kezdtek egy óriási léptékű csatorna-kiépítésbe, amely nyitott volt és néhol a 30 m mélységet is elérte. A cél a medence a várostól északra elhelyezkedő folyókkal és ezáltal a Mexikói-öböllel való összekötése volt. A megépült csatorna mérsékelte a problémát, az áradásokat azonban nem szüntette meg. További hosszantartó, masszív infrastruktúra építésbe kezdtek: a Gran Canal del Desagüe (Nagy Lecsapoló Csatorna) építése csak 1900-ra fejeződött be. Az 58 km hosszú csatorna 10 km hosszan alagútban vezet és a tó vizét, az esőzések vizét és szennyvizet szállít a Río Salado (Salado folyó), illetve a Mexikói-öböl irányába.
Az éves csapadék mennyiség 700 mm, viszont jellemzően rövid idő alatt, a nyári évszakban hullik le. A csatorna a medence vizeit jórészt lecsapolja, viszont a nyári áradások továbbra is gondot okoztak és okoznak még ma is annak ellenére, hogy 1970-re elkészült egy, Mexikóváros alatt nagy mélységben (néhol 250 m) kiépített, egy 68 km hosszú fő csatornára fűzött mélységi csatornahálózat. Komoly gond, hogy évről évre műanyag zacskók és egyéb hulladék rendszeresen eltömíti a lefolyókat, amiket igyekeznek a nyári intenzív esőzések előtt kitisztítani inkább kevesebb mint több sikerrel. 2007 után komoly erőfeszítéseket tett a város a csatornahálózat renoválására (https://geo-mexico.com/?p=3890, Alcocer, 1996).
Az intenzív esőzések, állandó áradások miatt tulajdonképpen évszázadok óta a medence lecsapolása volt a legfontosabb cél, ami ahogy a fentiekben láttuk többé-kevésbé sikerült. A felszíni vizek ilyen mértékű lecsapolása a helyi klímát szárazabbá, melegebbé tette, vízhiányt okozott és a talaj szikesedéséhez vezetett. A tó lecsapolása nyomán keletkező száraz mederfelszínek erodálódnak, ami porviharok kialakulását okozza.
További komoly gond az ivóvízhiány, a felszíni vizek visszahúzódása miatt a felszín alatti vízkitermelés vált a legfontosabb ivóvízforrássá (70%). Az első ivóvízkutat 1857-ben építették a városközpontban, majd sorra újabb és újabb kutakat ástak (https://geo-mexico.com/?p=3890, Alcocer, 1996).
Mára a talajvíz kitermelése meghaladja a természetes visszapótlódás szintjét. Ez újabb problémák forrásává vált, hiszen a talajadottságok miatt a felszín süllyedni kezdett, aminek átlagos mértéke kb. 30 cm évente, komoly fenntartási problémákat okozva (épületek javítása, stabilizálása, vízellátás, csatornahálózat fenntartása). A város mindennek ellenére tovább növekedik. A vízhiány az ipar arányának visszaesését is okozta (Alcocer, 1996).
Mi okozza a süllyedést? A város részben vulkanikus eredetű talajon helyezkedik el, ami jelentős mértékben képes vízmegkötésre, átvezetésére a mélyben fekvő rétegekbe. A beépítések, aszfaltozások ezt a szűrőréteget zárták el, a víz nem tud már eljutni a város alatti víztartó rétegekhez. A város jelentős része viszont agyagtalajon fekszik, ami nem képes vízmegkötésre inkább vízzáróként működik, mint egy szendvicsben két agyagréteg között képes víztározásra. Viszont, ha ez a vízréteg eltűnik, az agyagból álló fedő- és zárórétegek összeesnek, összeroppannak, megsüllyednek. Emiatt a jelenség miatt süllyed Mexikóváros. Kezdetben a városközpont kezdett nagymértékben süllyedni, különösen a leghatalmasabb épületek, így az Operaház (Palacio de Bellas Artes, 2. kép) oly mértékben megsüllyedt, hogy az eredetileg földszinti szint felszín alatti alagsorrá vált. Annak érdekében, hogy lassítsák a városközpont süllyedését a város más részein nyitottak kutakat 1950-től, ami persze a város más részeinek süllyedését gyorsította fel (https://geo-mexico.com/?p=2968).
2. kép: A süllyedő Operaház (Palacio de Bellas Artes) (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)
3. kép: A Katedrális, ahol szintén komoly problémákat okozott a süllyedés. 1942 és 1949 között 40 m mélységben leástak a katedrális alatt és betonoszlopokkal támasztották alá az épületet (Viczenik, 1985) (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)
A város egyes részei már több mint 7 métert süllyedtek 1891 óta. A városközpontban egyes területek 1948 és 1951 között egy métert süllyedtek, sőt 1960-ig újabb egy méter süllyedés is bekövetkezett. Ma már a városfelszín a Texcoco-tó felszíne alatt van, ami természetesen újabb áradásveszélyt okoz (https://geo-mexico.com/?p=2968).
A város 2013-ban csatlakozott a 100 Reziliens város (100RC) kezdeményezéshez, amelyet a Rockefeller alapítvány támogat. A kezdeményezés célja, hogy segítséget nyújtson a városoknak a városi környezet javításához, információk megosztása, tapasztalatcsere, jó gyakorlatok átadása révén. A metropolisznak számos nehézséggel kell szembenéznie: áradás, szárazság, földrengés-veszély, közlekedési dugók, rendezetlen, engedély nélküli beépítések stb. A városi reziliencia növelésére Mexikóváros egy komplex startégiát dolgozott ki. A gazdasági, társadalmi és környezeti kérdéseket együttesen, komplexen kezelő stratégia hosszú távú megvalósításával a város remélhetőleg enyhítheti az elhibázott tájátalakító folyamatok révén kialakult konfliktusokat.
4. kép: A hegyoldalakra felkúszó engedély nélküli beépítések (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)
Összeállította: Filepné Kovács Krisztina
Felhasznált források:
Javier Alcocer: Historical and recent changes in Lake Texcoco, a saline lake in Mexico Article in International Journal of Salt Lake Research · March 1996,
https://www.researchgate.net/publication/227117430
Elisabeth Malkin, March 16, 2006, Once a Vision of Water, Mexico’s Capital Now Thirsts for It http://www.nytimes.com/2006/03/16/international/americas/16mexico.html
Jack May (2017): Mexico City is drinking itself into the ground, https://www.citymetric.com/fabric/mexico-city-drinking-itself-ground-2838
Jane Onstott (2011): Mexikó, Évszázados utazási tapasztalat egy kötetben, National Geographic Traveler, Geographia Kiadó
Luis Alberto Martos: Archeological Mexico, Monclem
Viczenik Dénes (1985): Mexikó, Panoráma Útikönyv, Debrecen
CDMX RESILIENCE STRATEGY (2016) ADAPTIVE, INCLUSIVE AND EQUITABLE TRANSFORMATION http://100resilientcities.org/strategies/mexico-city/
https://www.ancient.eu/image/2151/lake-texcoco/
