A városokban a környezet szennyezését elsősorban a gépjárművek kipufogógázaiból, a házak széntüzeléseiből és a gyárak, kohók kéményeiből „kiömlő” füst, valamint például az ólomtartalmú vegyszerek is okozzák. Mára már egyre növekednek a gépparkok is, ha jobban megnézzük, egy családban akár 2, 3, vagy akár 4 autó is megfigyelhető, ezáltal a környezetterhelés is növekszik. A szennyvíziszapok mezőgazdasági kijuttatása terén például szkeptikusak a gazdálkodók, mert tartanak az iszapban lévő ólomtartalomtól is, ami a talaj minőségét ronthatja és toxikussá válhat. A nehézfémszennyezés pedig hosszú távon nem kifizetődő, és hatósági szankciókat vonhat maga után. Nézzük most részletesen, hogy mit okozhat konkrétan az ólom a talajban!
Ólomkoncentráció határértékek:
- nem szennyezett területen: 2-20 mg/kg (ppm),
- nagy forgalmú utak mentén: 500-600 mg/kg – 10-15 méteres sávban,
- ólomfeldolgozó közelében (pl. kohók stb.): 3000 mg/kg.
Mit kell tudni az ólomról?
Az ólom (Pb) a szervetlen szennyező anyagok közé sorolandó. Különböző formában van jelen a talajban, folyadék- és szilád fázisban. Ez azt jelenti, hogy megtalálható hidratált ionként, szerves és szervetlen vegyületek formájában, valamint lebegő kolloidok alkotórészeként is. Szilárd fázisban, pedig oldhatatlan csapadékokban, a szerves és szervetlen kolloidok felületén kicserélhető és specifikusan adszorbeált állapotban, továbbá a szilikátok kristályrácsában fordulnak elő.
Humán- és állategészségügyi szempontból nézve toxikus elem. Belélegezve és táplálékkal a szervezetbe jutva, elsősorban a májban, csontokban és a fogakban halmozódik fel.
A növények számára a talajban levő ólomtartalom általában kevés veszélyt jelent. A szárra és a levélzetre lerakódott Pb-tartalmú porból kevés ólom jut be a növénybe, az állatok szervezetébe azonban a takarmánynövényekkel együtt nagy mennyiségben bekerülhet.
Mit okoz a talajban?
A talajban történő mozgásáról elmondható, hogy a legerősebben lekötött fém, szerves komplexekben, specifikus adszorpciós folyamatok révén kötődik, lemosódása igen kismértékű. Erősen szennyezett talajon, a növényen is speciális toxicitás, a gyökerek és föld feletti részek fejlődési zavarai léphetnek fel.
Oldhatósága és koncentrációja a talajoldatban elsősorban a pH-tól, a kolloidok mennyiségétől és minőségétől függ. Szerves komplexek képződése és specifikus adszorpciós folyamatok révén az ólom a legerősebben lekötött fém. Leginkább a vas- és mangánoxidok adszorbeálják. Nagyon immobil, és ha a pH>5, az oldhatósága elenyészően csekély. A Pb2+ lemosódása ezért csak igen kis mértékű.
Mérsékelten savanyú és bázikus talajokban az összes Pb-tartalom 75-85%-a az oxidokhoz (különösen a gyengén kristályos oxid-hidroxidhoz) kötötten van jelen. Ha a pH 4,5-4 alatt van, megnő a kicserélhető és az oldható Pb mennyisége, de túlsúlyban van a humuszanyagokhoz kötött, nem mobilis forma (fém-szerves komplexek). A 6 pH alatt mindig jelen lévő oldott kelátképzők viszont a mobilizálódást segítik elő.
Nagy ólom- és foszfortartalmú talajokban nehezen oldható ólomfoszfátok, Pb3(PO4)2, Pb4O(PO4)2, meszes talajokban PbCO3, redukciós körülmények között pedig PbS-csapadék keletkezik.
Felhasznált irodalom:
