Bár már írtam korábban a gombákról cikket, de az esős ősznek köszönhetően, aki az erdőket járja, nem tud elmenni a gombák mellett szó nélkül. Eleve az erdőben gomba illat van, és bárhová lépünk, mindenhol gombát találunk. Ez most sem volt máskánt, ahogy a Mátrában a Csörgő-pataknál jártunk, kirándultunk. Az avarból mindenhonnan kiemelkedtek a gombák kalapjai. Barna, narancssárga, feketés vagy épp fehér színben pompáztak. Kicsik és nagyok. Fatörzsön vagy az avarban.
A sok őszi csapadék idén jót tett a gombákkal, és hatalmas állományokban fordulnak elő mindenhol. Értem ez alatt az útszéleket, parkokat és erdeinket. Fajok tekintetében jól kell ismerni őket, ehhez némi rutin sem árt, mert a „sapkák” (kalapjuk) alapján könnyen összetéveszthetők, akár az ehető gombák a mérgező fajokkal is.
A humuszos talaj tömegének felét élő mikroorganizmusok adják. A kórokozók életciklusuk egy részét a talaj szerves anyagából táplálkozva, illetve a túlélést szolgáló kitartóképletek (spórák) formájában töltik a tarlómaradványokon vagy a földben. Innen indítják a támadást a penészgombák (szürke-, fehérpenész), a fitoftóra, a makrofomina, a fuzáriumok.
Ezzel szemben más talajgombák a növény saját immunrendszerét képesek erősíteni. Vannak olyanok, amelyek táplálékkonkurensei a káros fajoknak, vagy anyagcseretermékeikkel üldözik el őket a növény közeléből. Mások pedig kifejezetten megtámadják a patogén fajokat.
A szervesanyag- és vízvesztés megelőzésére kezd elterjedni a mulcshagyó technológia és a direktvetés. A növényi maradványokon azonban könnyen felszaporodnak a kórokozó gombák is. Szántással vagy még inkább talajfelszíni rotálással alá tudjuk forgatni és a hasznos mikrobák számára kedvezőbb közegbe tudjuk juttatni a tarlómaradványokat, vagy – ami szintén jó megoldás – a zöldtrágyákat. A víz, a levegő és a szerves anyag ideális arányával tehetünk a legtöbbet a talaj természetes, aerob körülményeket igénylő élővilágáért.
A növényekkel szimbiózisban élő gombák nagyban hozzájárulnak a talaj egészségéhez. A gombák a szén-dioxid felhasználásával óriási hálózatokat építenek ki a talajban, amelyek a gyökerekre kapcsolódva segítik a tápanyagok áramlását, egyes gombák gazdanövényük foszforjának 80 százalékát biztosítják. Az ilyen szimbiózist mikorrhizának nevezik. A gombahálózatok több kilométer hosszúak lehetnek és létezésük elengedhetetlen a talajbiodiverzitás és a tápanyagkörforgás számára, mégis alig tudni róluk valamit.
A szakértők úgy vélik, hogy sok helyen a mikorrhizakapcsolatok veszélyben vannak a mezőgazdaság, az urbanizáció, a szennyezés, a vízhiány és a klímaváltozás miatt. A Society for the Protection of Underground Networks (SPUN) új projektjében 10 ezer mintát fognak gyűjteni olyan helyszíneken, ahol nagy arányban vannak jelen a mikorrhizák. Az egyes területeket mesterséges intelligencia segítségével azonosítják. A felszín alatti gombahálózatok megismerése elengedhetetlen a talaj védelméhez. Az SPUN nemzetközi csapatában kanadai, amerikai, holland, francia, német és egyesült királyságbeli szakértők dolgoznak. Ilyen típusú vizsgálatot eddig nem folytattak, a kutatók többsége a felszíni gombákra fókuszált. „A gombahálózatok alapozzák meg az életet a Földön. Ha a fák a bolygó tüdői, akkor a gombahálózatok a keringési rendszerek. Ezek a hálózatok nagyrészt feltáratlanok”.
Forrás:
https://szimpatika.hu/cikkek/11574/a-gombak-hozzajarulnak-a-talaj-egeszsegehez
