Mivel a talaj különböző összetételű egyes területeken, más-más életkörülményeket biztosít a benne élő mikroorganizmusok számára, így azok másképp alkalmazkodnak a különböző életviszonyokhoz. Így a talaj bioösszetétele sem lesz egyforma egyes területeken. A talaj viszonylag sűrű közeg, ezért jellemző a benne élő állatokra a megnyúlás, hosszúkás testfelépítés, fényérzékelő szervek redukciója, miniatürizáció, végtagok átalakulása és alkalmazkodása a környezetükhöz. A kisebb állatok a talaj pórusaiban mozognak, a nagyobbak átrágják magukat a földön mozgás közben és a gerinces, nagy testű állatok pedig átalakult végtagjaik segítségével alagutakat ásnak a talajban, amelyben mozognak. Vannak növényevő és húsevő talajlakók egyaránt.
Az algák ubikvisták (mindenhol előforduló), ami annyit tesz, hogy akár a sivatagi sziklákon, vagy a hó/jég felszínen is megtalálhatóak. Alapvetően az algák vízi szervezetek, egyaránt jól szaporodnak a kis halobitású édesvizekben és a tengerekben. Vannak olyan fajok is, melyek a kontinentális sós vizekben találhatóak meg és meglehetősen toleránsak a sókoncentrációval szemben. Az algák lehetnek a plankton, a benton vagy a neuszton tagjai. Közismertek a nedves fa, kő és földfelületen élő zöld réteget alkotó algák. A talajban élő algákról sajnos nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre, pedig jelentőségük nem éppen elhanyagolható. Számos kékalga a talajban lejátszódó N-kötésben egyértelműen közreműködik. Ezek és más különböző fajok igen fontos szerepet játszanak a talaj termékenységének, szemcseszerkezetének és szerves anyag tartalmának biztosításában.
Az algák sivatagos területeken és sziklákon egyaránt előfordulhatnak. Ezzel foglalkozik a világhírű, magyar származású kutató, Friedmann. Véleménye szerint megkülönböztethetünk endedafikus (talajban élő), epidafikus (talaj felszínén élő), hipolitikus (talajba ágyazott kövek mélyebben lévő részein élő), kazmolitikus (sziklarepedésekben élő) és endolitikus (sziklák néhány cm-es mélységű rétegeiben élő) algákat. Vannak azonban olyan algák is, amelyek endozoikus módon élnek, ami azt jelenti, hogy különböző puhatestűekben és gyűrűsférgekben élnek. Ilyen például a Hydra, amely puhatestűek és édesvízi szivacsok testében él. A Cholorochyum zöldalga a mohákkal él szimbiózisban. Vannak olyan algák is, amelyek parazita életmódot folytatnak, nyitvatermők levelein és gyümölcsein élősködnek. Az Antarktiszon is élnek algák, mégpedig fél cm-es mélységben a sziklák alatt, melyek képesek a fotoszintetizálásra is. Növekedésük lassú, életük hosszú, akár 10 ezer évig is élhetnek. Ezzel ellentétben 50-73 oC fokos hőforrásokban is találkozhatunk algákkal, melyek zömében kékalgák. Érdekesség, találtak már atomerőművek hűtővizében is kékalgákat.
Az algák vagy moszatok a magasabb rendű talajélet úttörői. Az első növények, amelyek a nyers váztalajokon megtelepednek. Az algák a talaj felszínén és a legfelső néhány mm-es rétegében élnek, kövek, avar, kéreg vagy ürülék felületéhez tapadnak. A legtöbb talajlakó alga a zöldalgák képviselője, mint pl. a Chlamydomonas, Chlorella, Pleurococcus, Ulothrix, Zygnema nemzetségek. Egyes sárgászöld moszatok (pl. a Botrydiopsis, Heterococcus, Vaucheria) és kovamoszatok (pl. Achnanthes, Navicula, Pinnularia) is előfordulnak. 1 g talajban 1000-10000 algaegyed található.
Forrás: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0021_Agro-okologia/ch04s03.html
