A talaj élővilágának megoszlását tekintve a legnagyobb mennyiséget a baktériumok (50%) és sugárgombák teszik ki (25%), de jelentős a gombák részesedése is (14%). A talajfauna szintén számottevő tömeget alkot, a mikrofauna (3,5%), a mezofauna (2,5%), a makrofauna (2,5%) és a megafauna (1,4%) részesedése a talajéletből is figyelemre méltó.
Baktériumok (Bacteria) minden élőhelyen megtalálhatók, Földünk valamennyi talajtípusában otthon érzik magukat. Egy gramm talaj kb. 40 millió baktériumsejtet tartalmaz. A talaj leggyakoribb baktériumai: a Pseudomonas, Arthrobacter, Clostridium, Achromobacter, Bacillus, Micrococcus, Flavobacterium stb. nemzetségek tagjai. Eloszlásuk a talajban nem egyenletes, mert a hajszálgyökerek közelében az átlagos érték sokszorosa is előfordulhat. A baktériumok lebontó tevékenységük következtében a biogeokémiai ciklusok nélkülözhetetlen elemei. A legtöbb baktérium heterotróf táplálkozású, sok szaprofita van közöttük, amelyek a szerves anyagot enzimjeikkel lebontják, vagy anaerob közegben megerjesztik.
Pseudomonas nemzetség tagjai nagyon sokféle növényi és állati eredetű anyagot bontanak és a Corynebaktérium-félékkel együtt a rizoszféra baktérium-népességének 80-90%-át adják. A Clostridium fajok cellulózt, keményítőt, pektint vagy fehérjéket is fermentálnak.
Az élet számára Földünkön az elsődleges nitrogénforrást a légköri nitrogén jelenti. A biológiai körforgásba, természetes módon, csak mikroorganizmusok által kötött nitrogén útján léphet be. Termesztett, magasabb rendű növényeink a nitrogénhez nem tudnak hozzájutni a légkörben található N2-ből, ugyanis ennek megkötésére csak igen kevés élőlény képes.
A talajban szabadon élő, illetve a növényekkel asszociatív vagy szimbiotikus kapcsolatot kialakító N-kötő baktériumok egyaránt rendelkeznek nitrogenáz-enzimmel, amely enzim segítségével elvégzik a nagyon stabil N2-molekula felhasítását és ammóniává alakítását, melyet a növény már képes felvenni és hasznosítani N-igényének kielégítésére. A biológiai nitrogénkötés kulcsfontosságú a földi élet szempontjából. Nitrogénkötésre a cianobaktériumok bizonyos képviselői (Anabaena, Nostoc) is képesek. A növényekhez és algákhoz hasonlóan fotoautotrófok, a talaj legfelső néhány mm-es rétegére korlátozódnak. A további nitrogénkötő baktériumok közül az Azotobacter szabadon él, a Rhizobium viszont pillangós virágú növényekkel alkot szimbiózist.
A nitrogén és a foszfor mellett a kálium a legfontosabb növényi tápanyag, amely kulcsszerepet játszik a növények anyagcseréjében. A kártevőkkel és abiotikus stresszekkel szembeni ellenálló képességét növeli, de több mint 80 különböző enzim aktiválásában is részt vesz.
A talajok jelentős mennyiségű, káliumtartalmú ásványi anyagainak különböző kötött ásványi formáit a növények közvetlenül nem képesek feloldani a gyökereikből kiválasztott vegyületekkel. A talaj káliumtartalmának növelése a műtrágyázás mellett, a szármaradványokat elbontó baktériumok és gombák számától függ, hiszen ezek a szármaradványok jelentős mennyiségű káliumot tartalmaznak. A talaj mikroorganizmusai nemcsak a holt szerves anyagokból képesek a káliumot felszabadítani, hanem a káliumtartalmú agyagásványokból is. Az ásványi formában lévő káliumot a növény számára felvehető formátumúvá alakítják (ilyen fajok pl. Bacillus mucilaginosus, Bacillus edaphicus, Bacillus circulans). E folyamatok során a K-ionok felszabadítását szerves savak (pl. borkősav, citromsav) kiválasztásával, exopoliszacharidok termelésével érik el. Az utóbbiak az ásványok felületéhez tapadva (valószínűsíthetően) olyan kelátvegyületeket képeznek, amelyek lehetővé teszik a kálium oldatba vitelét.
Kiemelt kép: Pixabay
