A policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) környezetbe jutásának számos lehetséges módja van. Például természetes úton erdőtüzek következtében, vagy mesterséges úton (kőolaj-finomítókból, olajvezetékekből, fosszilis tüzelőanyagok égetése során). Ezen vegyületcsoport környezetbe jutásának következtében a talajon és talajvizen keresztül a talajban élő és a vízi ökoszisztémák különböző mértékben károsodhatnak. Ennek elkerülése érdekében megfelelő hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre és a már meglévő PAH vegyületekkel szennyezett területek kezelésére.
Ez a kutatási terület az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Ezt mutatják a nagy számú, különböző PAH vegyületek lebontását célzó laboratóriumi kísérletek is, illetve az azokhoz kapcsolódó elvégzett pilottesztek is (bár az utóbbi még kevésbé alkalmazott). Ezekkel kapcsolatosan egyre jobban tartja magát az a nézet, hogy az in situ módszerek fejlesztésére nagyobb szükség van, mint az ex situ módszerekére. Az in situ módszereken belül szintén egy érdekes és egyre jobban kutatott területet képvisel a szennyeződések degradációját elősegítő mikroorganizmusok vizsgálata. A PAH vegyületek lebontására már számos baktériumot, például a Pseudomonas-fajok, az anaerob mikrooganizmusoknál a nitrátredukálók, szulfátredukálók, továbbá gombatörzset (lignolítikus és nem lignolítikus) azonosítottak, de végeztek kutatásokat algatörzsekkel is, amelyek szintén jó eredményeket mutattak.
A PAH vegyületek bonthatóságát sok tényező befolyásolja:
- a vizsgált vegyület fizikai-kémiai tulajdonságai (például molekulatömeg, oktanol-víz megoszlási hányados),
- a szennyezőanyag koncentrációja,
- a környezetben való hozzáférhetősége,
- a pH,
- a hőmérséklet,
- a redoxpotenciál,
- az oxigénellátottság,
- a jelenlévő mikrobapopulációk,
- az akklimatizáció mértéke,
- a jelenlévő tápanyagok és hozzáférhetőségük.
A PAH vegyületre jellemző a nagy oktanol-víz megoszlási hányados, így kisebb a biodegradálhatóságuk, ezáltal hajlamosabbak a bioakkumulációra is. A molekulatömeg növekedésével egyre perzisztensebbekké vállnak, egyre összetettebb degradációs útvonalak valósulnak meg. A kísérletek egy jelentős része éppen ezért a kisebb gyűrűszámmal rendelkező (2-3 gyűrű) PAH vegyületek biodegradációját vette célba. Ez fontos, de a természetben jelenlévő szennyeződések rendkívül összetettek tudnak lenni, így azok a kutatási eredmények korlátozott mértékben nyújtanak segítséget.
Az előző bekezdésben ismertetett szempontok alapján elmondható, hogy a PAH vegyületekkel szennyezett területek kármentesítése nagy kihívást jelent a szakemberek számára, de a jövőben ez elengedhetetlenné fog válni. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan egyéb területen alkalmazott módszerek, irányok is fejleszthetők és integrálhatók, mint például a kockázatértékelés, amely jó rálátást adhat a probléma valódi mértékére.
Összefoglalva az előzőeket elmondható, hogy függetlenül attól, milyen irányba halad a PAH vegyületekkel szennyezett területek kármentesítése, mindig törekedni kell a komplex gondolkodásmód alkalmazására. Ennek segítségével reális időn belül, megfelelő mértékűre csökkenthető a szennyezett területek száma.
Forrás:
